További Stenk cikkek
Az egyszeri embernek a “rockzenekar európai turnéra megy” félmondatról az juthat eszébe, hogy a telt házas stadionkoncert után patakokban folyik a pezsgő a kurvák magas sarkú cipőjéből, miközben a zenekar gitárosa a szétvarrt hátú groupie seggéről szívja a kokót az ötcsillagos szálloda lakosztályában, reggel aztán beszállás a nightlinerbe (az igazi, minden kényelemmel, ágyakkal, internet-kapcsolattal, konyhával felszerelt hatalmas turnébusz), és nyomás a következő állomásra. A valóság ennél sokkal kijózanítóbb, a groupie mint faj szinte kihalt, a nyolcvanas évekből ránk maradt képviselői a lányukkal jönnek a koncertre, a szervezők pezsgőt nem, ásványvizet és sört viszont (korlátozott mennyiségben) szívesen adnak, a szállás általában a klubok vendégszobájában van, emeletes ágyakon, a turnébusz egy kilencszemélyes Ford Transit. Az Index riportere a Superbutt buszából jelentkezik.
“Gázsi? Milyen gázsi? – kérdez vissza péntek este Antwerpenben Krisztián, a zenekar dobtechnikusa és egyben egyik roadja. – Lófasz van, nem gázsi. Kifizetik az útiköltséget, kapunk kaját meg szállást, ennyi. Pénzt nem fizetnek itt egy buliért sem.” A belga város egyik rockklubjában vagyunk, hangulatos, macskaköves utcán áll a kissé rozoga kocsma, előtte villamos döcög, majdnem elüt, amikor az egyik gitárt veszem ki a buszból. Segítek, mert a pár órás görnyedt üldögélés után még a cipekedés is jobb a tétlen téblábolásnál; este póló- és CD-árus leszek, ezen kereshet valamennyit a zenekar.
A klub színpada apró, a két gitáros-bőgős-dobos-énekes felállású Superbuttnak mindenképpen, de sebaj. “Játszottunk már ennél kisebb helyen is – avat be Vörös András, a zenekar énekese. – Egy sztiptízbár sarkában, Ausztriában. A buli alatt ott nyomták a csajok a rúdon, elég érdekes volt.”
A turné Mosonmagyaróváron indult, innen vágtunk neki az első etapnak, ami Kölnig tartott – itt olcsóbb volt a szállás, mint a belgáknál, ahol az első koncertre sor került, utána pedig Hollandiában lesz egy fesztiválfellépés, és ott már van tisztességes szállás, de erről majd később. A busz csurig pakolva csomagokkal és a backline-nal (erősítők, dob, stb, amin a zenekar megszólal), nyolcan alig férünk el benne, de ez a szakasz még eseménytelen, valahol ott van az emberben az utazás varázsa, és leszarja, hogy 40 évesen két óra elteltével már fájnak az izületei, inkább a Majdnem híres című filmre gondol, és próbál lelkesedni. Aztán elalszik.
Antwerpen belvárosában vagyunk, ahol a Superbutt aktuális Európa-turnéja indul. Az itteni és a holland fesztiválos koncert után irány egy közös miniturné a Mucky Pup nevű, állítólag legendás amerikai hardcore-zenekarral: Köln, Hamburg, Cottbus, Prága, München és egy osztrák fellépés a végére – mindez tíz nap alatt. A belga buli előzenekart is kapott, helyi ifjak játszanak Oasis-stílben, a világ minden fájdalmával arcukon, ami érthető is annak fényében, hogy közönségük a lelkes szülőkből és a Superbutt-stábból áll, de valahol el kell kezdeni. Az egyik fater kívülről tudja a szöveget, óvatos villázással biztatja a fiúkat, akik ettől még jobban megilletődnek, szétesik a nóta. Egy termetesebb asszony rácsap a meggondolatlan apuka karjára, ne zavard már a gyereket, Jan, nem látod, hogy koncentrál?
Miközben a kölykök pakolnak le, és a ‘Butt fel, én a “mörcsös pulttal” foglalkozom, pólók 12 euróért, CD-k ugyanennyiért, de a kettő együtt már csak 20 euró, ami tényleg baráti. A klubba lassan szivárognak be a helyi metálos arcok, Iron Maiden-pólók, Metallica-felvarrók, kútlánc a derékon, akár Pécsett is lehetnénk, a Rockmaratonon, csak a sör jobb. Italjegyet kapunk, erre adnak kólát, sört, töményet már nem, azért ki kell pengetni öt eurót (két cent tequila), drága a berúgás a belgáknál. A buli alatt 30-40 érdeklődő csak betéved a kocsmába (belépőjegy 12 euró, ez a mágikus szám ma este), és ha már ott vannak, vesznek pólókat és CD-t is, elégedett vagyok az első munkanappal.
Háromnegyed órányi zúzás után – mert a zenekar tisztességesen lenyomja a programot, Tamás, az egyik gitáros, és Zoli, a bőgős még a színpadról is leugrik, hogy legyen helyük headbangelni – kaja, rövid értékelés, aztán irány egy közeli italbolt, mert a holland szállás egy üdülőfaluban van, egy hat- és egy kétágyas házikóban, oda vinni kell piát, hétvége jön. A beszerző körút sikeres, meggyes sör, nem meggyes sör, egy kis tömény, némi rágcsálnivaló, és hajrá, bele az éjszakába. Ja, a kocsit Vörös vezeti, ahogy általában szokta, pedig végigüvöltött egy koncertet, és biztos szívesebben aludna hátul, de menni kell. Ez is a rakenroll, sőt. Rövidesen jövünk a folytatással.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon