További Stenk cikkek
A kölni koncert után és a saturészegség előtt Krisztián, a ‘Butt dobtechnikusa szomorúan csóválta a fejét, mert a két dobos, egy cájg felállásban rejlő veszélyek egyike máris előjött: Péter dobos pergőállványa felmondta a szolgálatot, nem tartja rendesen a hangszert. Mint megtudom, az szopás, mert úgy nem lehet játszani, ha a dob lötyög az ember előtt. Ez persze nekik, mármint a főzenekarnak csak egy apróság, bosszantó nüansz, legfeljebb később lesz meg a cucc a beállásra Hamburgban, a következő helyszínen, de nekünk már annyira nem vidám a reggel, mert menni kell állványt venni.
Én személy szerint nem bánom, Köln belvárosa tetszetős, a Dómtól az ember nem tudja nem letenni a haját alapállásba, még úgy is, hogy fotózás közben szakadt punkok kéregetnek tőle. Alapvetően kedvesek, kapnak cigit és egy szendvicset, thank you, man, honnan jöttetek? Magyarország, mondjuk, Sziget, mondják ők, állat buli. Ja, az. A Dóm tényleg impozáns látvány, bár én ha várost terveznék, mint mondjuk a Sim Cityben tettem annak idején, a vasútállomást kurvára nem a város legszebb épülete mellé tenném le, de nem vagyok német mérnök. A hangszerbolt, amit keresünk, a szerény The Music Store névre hallgat, és minden van benne, amitől a zenészembernek elhomályosulhat a tekintete, egy 20 négyzetméteres szobában konkrétan csak lábgépeket lehet kipróbálni, és így tovább.
Az állvány megvan, habár nem olyan, mint amit Krisztián szeretett volna, mert nem Gibraltar, hanem valami ötveneurós cucc, ami a turnét ugyan kibírja, de ennél többre nem hivatott. A főzenekar kifizeti, hiszen ez is a megállapodás része: you break it, you bougth is, azaz ha összetöröd, a tied, vehetsz helyette másikat. Lassan elindulunk, de előtte Tamás gitáros előkapja az Epiphone Les Paulját, és egy frissen vásárolt Orange minierősítőn Zakk Wylde-riffekkel szórakoztatja a kölni lakosokat, akik mindezt elnéző mosollyal nyugtázzák, hat méterre egy csávó éppen a katedrálist hugyozza oldalba, a loncsos hajú gitáros látványa annál csak üdvözítőbb lehet.
Hamburgban ismét egy klub következik, pont olyan, mint a kölni volt, csak a hangcucc jobb, ráadásul a keverőpultot csaj kezeli, akit először gyanakodva méregetnek a magyar macsók, de amikor a beállás alatt úgy szólal meg a zenekar, mint ezen a turnén soha, akkor vigyorognak már. Kedves csaj, a fényeket állítgató, nyelvében szöget, arcában további másfél kiló vasat hordó lányka a barátnője, ja, she's mine. A koncert jó, a vártnál több néző van, és nemcsak a Mucky Pup, hanem a Superbutt koncertjén is megy a headbang, jó a hangulat, de egy apróbb malőr megint becsúszik: a koncert közepén a pergő aljáról leszakad a sodrony, illetve egyik rögzítő kampója, Isten dobbal veri a zenekart, de tényleg.
A zenészek körében van egy olyan mondás, hogy tape-pel, azaz a vastag, strapabíró, fekete vagy ezüstszínű ragasztószalaggal mindent meg lehet oldani, de ezt speciel nem, így Krisztiánnal spárgát keresünk, majd jobb híján szétvágom a passtartómat vékony csíkokra, strapabíró anyag, legalábbis viszonylag. Ilyenkor persze sietni kell, mert a buli nem állhat le, a dob meg elég mocsokul szól. Ez előfordul, nagy zenekaroknál ilyenkor a kolléga fogja a másik pergőt, és beteszi az első helyére, jó is lenne mindenből kettő, mondjuk abból a magas félvér csajból is, aki nagyon nézegeti a pólókat, de nem vesz semmit. A Mucky Pup-koncertre a pergő ideiglenesen rendbe téve, a részeg német fiatalok rettenetesen élvezik a bulit, és szinte kifosztják a vörös rébék pultját, kettesével viszik a pólókat, bezzeg tőlem semmit nem vesznek, a fene a szájukat.
Ha már Hamburg, akkor vigalmi negyed, hajnal kettő környékén felmegyünk a Reeperbahnra, ahol az egy főre eső kurvák száma meghaladja a négyet, és ha az ember lelassít az utcán, akkor elkezdi rángatni valami nő, hogy csak ötven, darling, azért mindent megkapsz. Ez egy idő után már ittasan is elég fárasztó, de nekünk célunk van, megnézni a híres fallal elzárt utcát, ahol kirakatok mögött ülnek a csajok, s lőn. Kérem szépen, igen, ez egy utca, melynek két oldalán böszme nagy kirakatok mögött ülnek a szilkonmellű kelet-európai szexmunkások, és ha nem állsz meg megnézni a csipkés melltartóból kiömlő másodlagos nemi jelleget, akkor az átlátszó talpú, ún. pornós cipőben rugdossák a kirakatot. Még mielőtt aggódnának a rokonok, nem, nem dugtunk, de sokat röhögtünk.
Az este Hamburg legjobb kebabozója mellett ér véget, mert a Mucky Pup holland turnémenedzsere, a Tankcsapda és a Superbutt személyes jó barátja, Gerjan szerint nem az a legfaszább kajálda St. Pauliban, hanem közvetlen mellette és egy transzvesztita-bár között található másik bódé. Igaza van, akkora kebabot kapunk négy euróért, mint a karom, ráadásul ha szól az ember, hogy több húst kér és kevesebb zöldséget, akkor szájhúzogatás nélkül megkapja, ami nagyszerű érzés. A sorban mögöttünk állt két lány, illetve akkor még lány volt mindkettő, amikor mögöttünk állt, és csak a tükörben láttuk őket, kellemes arc, csinos segg, de amikor megszólaltak kellemes baritonjukon, akkor hirtelen elég szarul éreztük magunkat. Holnap Cottbus, a szandálos-zoknis keletnémetek hazája, Isten irgalmazzon nekünk.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon