Ez nem tehetségkutató, hanem tehetséggondozó

2011.01.18. 12:22
Önkéntesekkel és alulról szerveződő mozgalommal támogat tehetséges, de hátrányos helyzetű fiatalokat Európa-szerte a nemzetközi Roots & Routes egyesület. Interjúsorozatunk első részében a szervezet elnökével, Szép Fruzsinával beszélgettünk az elmúlt hat év sikereiről, felelősségről és kulturális kapcsokról.
Szép Fruzsina
Szép Fruzsina

Hogyan indult a magyar Roots & Routes?

Maga a Roots & Routes 2001-ben indult Hollandiából. Engem 2004 tavaszán hívtak fel a szervezők azzal az ötlettel, hogy Magyarország EU-csatlakozása mennyire jó apropó lenne ahhoz, hogy a Roots & Routes projekt nálunk is bemutatkozzon. Azt kérték tőlem, hogy szervezzek meg egy meghallgatást Budapesten. Hollandia 2004 második félévében töltötte be az Európai Unió soros elnöki tisztét, ez adta az apropóját a 2004 júliusi ünnepi eseménynek Amszterdamban, aminek az egyik szervezője a Roots & Routes volt. Az volt a tervük, hogy több európai országból, főleg újonnan csatlakozott uniós országból lépjenek fel náluk fiatal tehetségek. Egy dolog nagyon fontos volt a számukra: autentikus zenészek legyenek, népi hangszereken játszók vagy népdalénekesek.

Az autentikus népzenével kapcsolatos elvárás ma is létezik?

Soha nem volt ilyen elvárás. Viszont Magyarország csatlakozása a programhoz azért is volt izgalmas a hollandok számára, mert erősek, egyediek és szépek a népi hagyományaink. Hollandiában leginkább a modern dolgok mennek a fiatalok körében.

Tehát 2004 tavaszán megkértek, hogy üss nyélbe egy meghallgatást a holland Roots & Routesnak.

Annyira gyorsan történt mindez, és ekkor még a magyar Roots & Routes sem létezett. Gyorsan összetelefonáltam a fiatal zenészismerőseimet, hogy lenne-e kedvük egy ilyenben részt venni. És volt kedvük! A Fonóba szerveztük a meghallgatást, ezen a Besh o droM, a Söndörgő és a Tatros is játszottak. Pár zenészt be is válogattak, és a legvégén úgy alakult, hogy Mitsout (Miczura Mónika) hívták meg Amszterdamba. Engem is meghívtak, hogy nézzem meg, miként zajlik náluk egy workshop, ráadásul akkor tartottak egy háromnapos konferenciát is. Az volt a kérésük, hogy „vigyek magammal” egy fesztivált is az országból, aki a kezdeményezés mögé tud állni, és miután a Szigettel már hosszabb ideje együtt dolgoztam, Tóth Tibor kollégámmal ketten mentünk ki. (Fruzsina a Sziget programigazgatója 2009 óta – a szerk.) Nagyon jó benyomást tettek ránk, és jó volt látni, hogy 15-25 év közötti fiatalok mindössze egy hét alatt létre tudtak hozni komplett művészeti projekteket. Három műfajban folyt a képzés: zene, tánc, és média. (A Sziget mostanra a legnagyobb hazai multikulturális rendezvényként a Roots & Routes platformja lett.)


Froots: Singing (Extended Version) – a Roots & Routes 2010-es nyári kurzusán született dal

A konferencia olyan jól sikerült, hogy a hollandok minden részt vevő ország képviselőjét felkérték, hogy hozzon létre egy helyi Roots & Routes alapítványt, és a látottak alapján dolgozza ki a saját programját. Erre már helyben igent mondtunk, majd közösen megírtunk és beadtunk egy uniós pályázatot, amit meg is nyertünk. Így indult a nemzetközi Roots & Routes, ami mára tizenhárom európai országban van jelen. A szervezet „kemény magját” továbbra is az a hét ország – Hollandia, Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Görögország, Magyarország – adja, akik azon a konferencián részt vettek. 2008-ban létrehoztuk nemzetközi egyesületünket, a Roots & Routes International Associationt, és újabb országok felvételekor olyan szervezeteket keresünk meg, amelyek zenével, tánccal, médiával vagy ifjúsági ügyekkel foglalkoznak.

Hogyan épül fel a szervezet?

Uniós pályázatokból tartja fenn magát a szervezet, és minden munkatárs önkéntesként dolgozik a programban. Mindenkinek van egy rendes munkája, az alapítványt hobbiként csináljuk, bár ez mostanra egy elég intenzív hobbivá alakult át. Jelenleg én vagyok az egyesület elnöke, és szerintem szép gesztus, hogy a megválasztásommal egy közép-kelet-európai ország került a szervezet csúcsára. Emiatt rögtön nagyon lelkesen bele is vetettük magunkat a munkába, és végül sokkal több dolgot szerveztünk meg, mint amennyit elvártak tőlünk.

Fotók: Fathir Ismail
Fotók: Fathir Ismail

Például?

Bevittük a népzenét, a néptáncot, ezek a műfajok addig nem voltak jelen a Roots & Routesban. Gyönyörű volt látni, amikor a tánc workshopon az electric boogie-ból érkező kortárs táncos a Magyar Állami Népi Együttes koreográfusával együtt hozott létre egy rendkívül egyedi produkciót, ennek később nagy visszhangja volt. Sok ilyet szeretnénk létrehozni: az a célunk, hogy ez európai fiatalok tanuljanak egymás hagyományaiból. Alappillérünk a kultúrák közötti párbeszéd, hogy senki ne érezze magát idegennek Európában és a saját országában. Évente egy vagy két alkalommal van két-háromhetes képzés a programban, amire minden ország a forrásoktól függően három-hét embert küldhet, és ilyenkor a fiatalok és a mestereik (az adott műfaj szaktekintélyei) már egymástól is tanulnak, hiszen a különböző országokból érkező mestereket éppúgy összekeverjük. Ezeket a képzési lépcsőket már mi találtuk ki, és minden pályázatunk egy új eszme köré épül.

Mi történik a résztvevőkkel a képzés után?

Első programjaink után vettük észre azt, hogy a résztvevők vissza-visszajártak hozzánk, várták, hogy történjen valami…

Tehát felfedeztétek őket, ők pedig azt várták, hogy továbbra is foglalkozzatok velük.

Minden országban hasonló jelenséget tapasztaltunk, de sajnos nincs kapacitásunk arra, hogy egyszerre több száz emberrel foglalkozzunk. Az egyik éjszakába nyúló megbeszélésünkön vetődött fel a gondolat, hogy írjunk egy olyan pályázatokat, amelyekkel a legtehetségesebb fiatalokat tudnánk támogatni, akik komolyan gondolják, és a jövőben profiként is ezzel szeretnének foglalkozni. Egyébként nincs köztünk hivatásos pályázatíró. Szó szerint úgy kell elképzelni, hogy összejövünk tízen egy hotelszobában, és két napig pályázatot írunk.

132

Pontosan kinek szól ez a továbbképzés?

Ez egy projekt az uniós Leonardo-programon belül, mely során fiatal mestereket (coachokat) képzünk. Azoknak a fiataloknak szól, akik már részt vettek több egy- vagy kéthetes programunkon, és ebben a szakmában szeretnének elhelyezkedni, és a saját tudásukat szeretnék átadni. Az alapítvány tagjai közül nagyon sokan ezen a területen dolgozunk: fesztivált szervezünk, klubot üzemeltetünk, így ezen belül is sok a lehetőség. Sokszor előfordul, hogy a képzésen résztvevők közül veszünk magunk mellé gyakornokokat.

Említetted, hogy önkéntesként dolgoztok a Roots & Routesnak. Téged mi motivál?

Egyszerű a válasz: jó adni. Van ezzel kapcsolatban egy nagyon édes történetem, egy meghatározó pillanat, amikor rögtön tudtam, hogy ezt tovább szeretném folytatni. 2005 májusában szerveztük meg az első hazai Roots & Routes képzést a Millenárison, ahol odajött hozzám két langaléta vajdasági fiú. Elmondták, hogy még soha nem voltak külföldön, nincs pénzük, és nem tudják hogyan meghálálni, ezért szeretnének megölelni. Ott álltam a két fiúval, és úgy éreztem, hogy talán most adtunk nekik valamit, ami elindítja őket egy úton, ami a jövőjük lesz. A Roots & Routes programot az viszi előre, hogy látszik az eredmény és a fiatalok fejlődése, és a legkorábbi tanítványaink közül sokan már minket tanítanak. És jó látni, hogy a fiatalok, akik néha reményvesztetten jönnek hozzánk, pár év múlva bejelentkeznek, hogy „elhelyezkedtem valahol, és ezt nektek köszönhetem”!

166

Hány emberről van szó?

Tizenhárom országból körülbelül 3000-5000 résztvevőt mozgattunk meg eddig, saját közösségi médiumunk van a www.rootsnroutes.eu oldalon, és nagyon sok interakciót már nem is mi kezdeményezünk. Fontos, hogy a programon keresztül mindenki kap tőlünk egy nemzetközi kapcsolati hálót is. És ez azt is jelenti, hogy ezek a fiatalok a tizenhárom országban bárhová elmehetnek, mert mindenhol vannak kapcsolataik, és mindannyian – az egész „Roots & Routes család”, így hívjuk magunkat, a menedzsmentet is beleértve – egy filozófiát követnek. Nem fognak egymásnak nemet mondani, mert tudják, hogy mindannyian hasonlóak. Olyanok, akik ki szeretnének törni abból, amiben élnek.

A Kárpát-medencében komoly hagyománya van a kultúrák szimbiózisának, ezt az eszmét éltette Bartók Béla is, aki azonban hangsúlyozta, hogy a „tiszta forrást”, az autentikus népművészetet eredeti formájában kell megőrizni. Mitévő legyen a programban résztvevő mester, ha jávai táncban kell mentorálnia egy fiatal ázsiai táncost, miközben semmit nem tud erről a műfajról?

Erre már volt példa. Elsőként egy meghallgatás van, ez egy szintfelmérés, ahol az adott műfaj mestereiből áll a zsűri, majd a sikeres felvételi után mindenkinek be kell mutatnia a tudását a csoportjának. A Roots & Routes azonban nem a határokról szól, és ha te egy jávai táncos vagy, azt integrálni lehet egy performanszba, amiben kapsz egy ötperces színt, majd a táncrended pár lépés alatt átfolyik egy legényesbe. Ezzel rögtön létrejött a kapocs a két kultúra között, és ez meg tud jelenni a zenében és a háttérre kivetített vizuális motívumokban is. A résztvevők betekintést engednek a saját kultúrájukba, így tanulnak egymástól, de a mesterek számára is kihívás, mert ők is tanulnak a tanítványaiktól.


Share A Dance – a Roots & Routes 2010-es nyári kurzusán készült táncfilm

Egy előadás tehát nagyrészt a kultúrák kapcsolódásáról szól.

Igen, és fontos hangsúlyozni, hogy ez nem tehetségkutató, hanem tehetséggondozó. Ne csak te legyél első, hanem mindannyian legyetek elsők. Van két hetetek, nem kell érte fizetnetek, vegyétek komolyan, és hozzátok ki magatokból a maximumot! Egy profi, egyórás előadás a cél, amit profi körülmények között, közönség előtt, egy fesztiválon, klubban vagy színházban kell előadnotok.

Van olyan képzésetek, ami az unión kívülről érkező fiatalokat célozza, ezt az Európai Integrációs Alap támogatja. Hollandiával és Franciaországgal szemben nálunk még viszonylag kevés bevándorló él. Egy magyar fiatalnak új élményt jelent, ha egy ilyen csapatban kell dolgoznia?

Látva az integrációs képzéseinket, ez teljes mértékben így van. Nálunk még nincs sok bevándorló, a fiatalok nem találkoznak velük, ráadásul ezek a népcsoportok általában együtt vannak, együtt mozognak. Magyarországnak ebből a szempontból kell még tíz év, hogy beérje Nyugat-Európát. A képzéseinken részt vevőknek ők már nem számítanak idegennek, nyitottá és elfogadóvá válnak velük szemben.

183

Milyen fiatalokat szeretnétek elérni a képzésekkel?

Olyan hátrányos helyzetű fiatalokról van szó, akik a program nélkül talán soha nem jutnának hozzá hangszerekhez, nem kerülnének alkotói közegbe, és a családjuk sem engedheti meg magának, hogy kifizesse a profi képzések árát – ha egyáltalán felvennék őket ilyen iskolákba. Olyan fiatalokra is gondolok, akik kisebbséghez tartoznak, és azt gondolják, hogy nekik nincs helyük egy ilyen képzésen – pedig tehetségesek. Itt élő külföldiek, akik nem beszélnek még jól magyarul, viszont játszanak hangszeren, vagy gyönyörűen tudnak énekelni. A Roots & Routes egyik fő filozófiája összehozni ezeket a fiatalokat, és megmutatni nekik, hogy együtt sokkal könnyebb, a felnőtté váláshoz közösségben kell tudni dolgozni, felelősséget kell vállalni saját magadért és másokért – a projektnek egy nagyon fontos nevelési háttere is van. Nem agresszíven próbálunk nevelni, ez egy alternatíva, ahol a fiatalok egymástól tanulnak.

Hol lehet veletek találkozni a közeljövőben?

A képzésekről a www.rootsnroutes.eu és a www.tehetsegek.hu oldalon lehet tájékozódni, emellett újságokban és a közösségi médián is meghirdetjük, és már nagyon sok segítőnk van, underground módon is folyik a szervezőmunka. És tudod, mi a legjobb? Minden képzésünket elküldjük a korábbi résztvevőinknek, akik a saját ismerőseiknek adják tovább a hírt. Az első két évben még lasszóval kellett fogni az embereket, most viszont már szinte túl gyorsan telnek be a helyek, ugyanis korlátozott számban fogadunk jelentkezéseket. Jelenleg három párhuzamos projektünk fut, és az Art’n’Go nemzetközi előadását a 2011-es Szigeten láthatjátok.



  • Hírek
  • Hírek