Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Stenk cikkek
Szerdán mutattuk be a budapesti Mary PopKids első stúdióalbumát, amit két nappal később követett a lemezbemutató koncert az A38-on. Nagyon régóta tudni akartam, hogy a viszonylagos hype a zenekar körül valójában mekkora közönséget vonz, de meglepő módon simán háromnegyedig volt a hajó nagyterme.
Nem véletlenül, hiszen a Mary PopKids 2010-es alakulása óta nagyon tudatosan építik a saját imidzsüket, és az új generációs magyar zenekarok közül már a kezdetektől brandként is tekintettek a produkcióra. Először 2012-ben hozták ki a most három millió fölötti nézettséggel rendelkező Mosoly klipjét a Punnany Massiffal, ami abban az évben a legjobb magyar videók egyike volt, majd tavaly a Nighdrive-val ezt megismételték.
Az egész végül a The Blue Inside nagylemezben összpontosult, ami le se tagadhatná a tavalyi Daft Punk-album és modern neo-soul előadók hatását még akkor is, ha a számok egy részét már jóval korábban is játszották koncerteken.
Van valami a magyar popfogyasztók ízlésében, miszerint imádjuk, ha sokan vannak a színpadon, biztos a balkáni búcsú hangulat miatt. Azonban a PopKids nem egy Kusturica-orkesztra és nem is két focicsapatnyi skazenész, hanem egy végletekig áramvonalasított, színtiszta nyugatias popprodukció. Az már egy régi hibája a magyar popzenének, hogy mindig évekkel van lemaradva a nyugati trendekhez képest vagy abból is csak a prosztót képes időben átvenni.
Az mondjuk tény, hogy az érezhető kísérletezés (klasszik rock gitárszólók, mélyen bugyogó basszusok, auto-tune) ellenére képtelenség elvonatkoztatni a Get Luckytól vagy a Lose Yourself To Dance-től, ha tetszik, ha nem. És mivel a lemez sorrendjében játszották a dalokat, a koncert közepére már kicsit sok volt a Nile Rodgersből.
Egy másik apró probléma abból adódik néha, hogy a nyolcfős együttesben hárman énekelnek. Herrer Sára és Kamau Makumi remekül kiegészítik egymást, Bártfalvi Sanyi pedig inkább színpadmester, mint remekül képzett énekfenomén. Ez nem is baj, az auto-tune egy kézenfekvő, mégsem fárasztó megoldás, de azért látszik rajta, hogy van egy tévés berögződése a felkonferálásoknál. Ez viszont a közönséggel való kommunikációt abszolút segíti, viszont sokszor túlságosan rátelepszik a többi énekre. Amikor Halott Pénz is felment egy számig a színpadra, akkor a négy vokál miatt már nem is lehetett hallani semmit a zenéből.
Ezek a kis részletek azonban egyáltalán nem rontottak az összképen. A Mary PopKids tényleg képes megmozgatni 4-500 embert egy csütörtök este úgy, hogy előző nap jelent csak meg az első nagylemezük. Makumi és Bártfalvi remek showmanek, a zenekar mögé pakolt LED-fal és futurisztikus ruhák pedig adtak valami retrósan ironikus látványt a saját maguk által future popnak hívott zenéjükhöz. A jövőzene ugyan kissé csalókának tűnhet, mert szó sincs évtizedes berögződéseket lebontó újításról, hanem a menetelő basszussal és a különböző évtizedek sci-fijeit megidéző szintivel építkező űrdiszkóról, ahogyan a '70-es évek végén megálmodták.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon