A parókás félőrült ámokfutása

2014.05.04. 17:29
Szombaton a New York-i meleg hiphop színtér egyik legfontosabb figurája, Mykki Blanco lépett fel az A38-on, de hiába hangos a zenei sajtó évek óta az újgenerációs rapperek feltűnésétől, ez itthon még mindig nem érdekelt kétszáz embernél többet.

Miközben Magyarországon a hiphop felnőtt annyira, hogy prominens előadói a hazai popzene teljes értékű tagjainak számítsanak, mégis csak elenyésző mennyiségben jön hozzánk fellépni igazán kurrens nyugati rapper vagy együttes. Pedig Mykki Blanco és a New York-i queer rap szcéna a műfaj egyik legizgalmasabb jelensége, amely alapjaiban változtathatja meg mindazt, amiről a rapzene szól évtizedek óta.

Sajnos nem meglepő, hogy ameddig a Mr. Bustához  hasonló primitív kőrapperek vagy a dalszövegeiket Coelho köpőcsészéjének aljáról kikapargató Children of Distance számítanak a magyar hiphop legnépszerűbbjeinek, addig alig akad majd 200 ember, aki szombat este hajlandó 3000 forintot kifizetni Mykki Blanco koncertjéért.

Így szegény TheShowCrew-nak alig egy tucat ember előtt kellett bemelegítenie a hajót, hogy aztán T.E.A.M.S. adjon egy viszonylag rövid, de annál veszélyesebb koncertet. A festett hajú, karikafülbevalós előadóról azért érdemes elmondani, hogy ha Dennis Rodman 2014-ben zenei karrierbe kezdene, akkor az biztos így nézne ki: széttördelt alapok, rengeteg zaj, és a közönség között ámokfutást rendező előadó, akinél félő volt, hogy csak úgy heccből nekimegy valakinek.

Aztán Mykki Blancóra legalább az első pár sor megtelt a hajó nagytermében, a rapper pedig egy szál boxerben, egy bakancsban és egy női parókában állt a színpadra, mögötte a topban táncikáló DJ-vel.

A bántóan kevés néző ellenére Mykki Blanco tényleg kitett magáért, inkább permormansznak, mint koncertnek kell nevezni, amit leművelt a színpadon, és a közönség között. Vonaglott a DJ-pulton, két mikrofont nyomott a mellbimbóihoz, lerohant a közönség közé, hogy aztán rituálé-szerű táncolásba kezdjen, a végén pedig még egy kisebb pogó is kialakult.

Vele, és a hozzá köthető színtérrel kapcsolatban mindig a melegek helyzetéről beszélnek a hiphopon belül, de élőben senkinek sem juthatott eszébe ezen merengeni. Ez színtiszta show, ahogyan David Bowie vagy mondjuk Marilyn Manson csinálja. Kutyát nem érdekli az illető nemi preferenciája, amikor kikerekedett szemekkel figyel egy parókás félőrültet teljesen magán kívül viselkedni mélyen búgó absztrakt alapokra.

Annyi hiányérzet azért maradt, hogy nem volt például a Join My Militia, és a végén kisebb anthem house bulit (Alice Deejay, ATB, wtf?)  csináló DJ-re sem jött vissza Mykki Blanco elnyomni egy rövid ráadást.

Ezt tényleg látnia kellett volna a hazai hiphop élvonalának, hogy érezzék, hol is tart az itthoni színtér, és mi történik pár országgal, vagy egy óceánnal arrébb. Mégis csak a viszonylag sok újítással próbálkozó TheShowCrew tagjai bólogattak hátul, senki mást nem érdekelt a színtérből Mykki Blanco. Így nincs mit azon csodálkozni, hogy itthon a rap megragadt valahol a '90-es években, és nem is szeretne elmozdulni onnan.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!