Megszabadulni a gonosztól

Két sikeres album után hosszú időre elhallgatott a Hiperkarma, az előző évtized egyik legjobb magyar rockzenekara. Az együttes 2003-ban adta ki legutolsó nagylemezét, a rendkívül tömény és sűrű szövegvilágú Amondót, majd a dalokat szerző és a szövegeket író Bérczesi Róbert évekre átadta magát a kábítószereknek és – ahogy ő fogalmazott – a benne lakó gonosznak.

Mindent megpróbáltam, templomba is jártam, kerestem a lehetőségét annak, hogy megszabaduljak a gonosztól. Arra gondoltam, hogy Istent kell megkeresnem, hogy segítsen

– nyilatkozta hét évvel ezelőtt egy interjúban, ám a vallás sem nyújtott menedéket, és a dizájnerdrogok felbukkanásával tovább folytatódott az énekes-gitáros passiója. Ennek végén készült vele az IndexVideó Stenkje is:

Bérczesi végül tavaly novemberben letette az anyagot, így elkészülhetett a várva várt harmadik album, a Konyharegény. A névválasztást a zenész azzal magyarázta, hogy a dalok többsége albérletek konyháiban keletkezett, ahol megpróbálta a végletekig kitágítani a dalforma határait.

BlaBla – 23:50

A képregényrajongó Bérczesi fiatalkorában egy Later… nevű bandában zenélt, akikkel ugyan főleg Nirvana-számokat játszottak, készült néhány saját számuk is. Ezek eleinte még angol nyelven íródtak, az énekes azonban hamar felismerte, hogy a közönség többsége nem érti őket, vagy egyáltalán nem is figyel rájuk. Ekkor állt át a magyar nyelvű dalszövegírásra, és ekkor változtatta a zenekar nevét is Blablára, ami nagyjából minden nyelven ugyanazt jelenti. A komlói csapat 1997-ben megnyerte a Pepsi által szervezett Generation Next tehetségkutatót, amelynek fődíjasaként elkészíthették első (és egyetlen) stúdiólemezüket, a Kétségbeejtően átlagost. Az albumon főként gimis hangulatú, kamaszos dalok sorakoznak, amelyekben a zenekar többek között pályaválasztásról, a Sziget fesztiválról vagy épp a végzős bálról énekel. Az album egy legjellegzetesebb dala talán mégis a tinédzserkori depressziót és izolálódást remekül megragadó 23:50.

BlaBla – Értem én

"Azt mondta, álljak fel és tűnjek el, mert nem szeret már, azt mondtam, nem hiszem, de az új fiú ott állt a bejáratnál" – kezdődik minden idők talán legfájdalmasabb magyar nyelvű szakítósdala, az Értem én. A szövegben egy kallódó fiatal fiú próbálja megérteni és feldolgozni, hogy váratlanul elhagyják, és valaki máris átvette a helyét. A tinihimnuszok ellenére a BlaBla mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Bérczesi pedig utólag amiatt emlékezik fájó szívvel az anyagra, mert zöldfülűként engedett a zeneipar nyomásának, és engedte, hogy a producerek (egyikőjük Pierrot volt) és a kiadó más irányba tereljék a lemezt, mint ahogyan ő elképzelte.

A második albumot – amely a Csillagtelep címet viselte volna – a kiadó már nem vállalta el. A BlaBla a 2000-es Sziget Fesztiválon, hajnali kettőkor adta az utolsó koncertjét. Bérczesi ekkor megelégelte a sikertelenséget és végleg feloszlatta a zenekart. Utólag nagyon súlyos hibaként értékelte a névválasztást is. "Egy Blabla nevű zenekarnak eleve esélye sincs, hogy valaha is komolyabb szintre jusson" – nyilatkozta egyszer.

Hiperkarma – Zöldpardon

A BlaBla kudarcai után, 1999 telén, Bérczesi felvette az első Hiperkarma-demót, majd a projekt elindításában Dióssy D. Ákos, a Kispál és a Borz billentyűse segített neki. A címnélküli debütalbum 2000 őszén jelent meg, és – a huszonévesek problémáit megénekelve – hamar megtalálta a saját nemzedékét. "Az én generációm egy elég nagy és fontos generáció. Ha mi nem változtatunk, akkor sokáig nem is lesz változás. Most a fiatalok sokkal inkább nyomulnak, mint bármikor" – mesélte Bérczesi az anyag megjelenésekor. Nem véletlen, hogy a bemutatkozó album záródala, a Zöldpardon is erről a korosztályról szól – szexről, drogokról, szórakozásról. Nem véletlenül kapaszkodtak egy-egy sorába fiatalok tömegei, és vált egy egész nemzedék himnuszává. Nem meglepő módon a mára megboldogult Zöld Pardonban íródott.

Hiperkarma – Felejtő

"Olyan korszaka volt az életemnek, amikor sok fiatallal laktam együtt egy lakásban, és ez volt az állandó duma: menj már, ez felejtő! A végén aztán ez az egész elfelejtődött, és ezekkel az emberekkel sajnos már nem tartom a kapcsolatot" – mondta a dalról Bérczesi, amelyben a magafajtáról, sumák lázadókról és véreres szemű senkiháziakról énekel. A szöveget hallgatva szinte azonnal bevillannak a lelakott pesti albérletek konyhai cigizései.

Izgalmas fejlemény, hogy a jövő évi könyvhétre fog megjelenni az énekes önéletrajzi könyve, ami Felejtő címmel jön majd ki. A megjelenés egybeesik majd a Hiperkarma tizenöt éves jubileumi koncertturnéjával. Úgy tudni, a szöveg már fel van mondva diktafonra, egy része pedig már le is van gépelve.

Hiperkarma – Amondó

2003-ban jelent meg az előzőnél jóval nehezebben emészthető második korong, az Amondó. Bérczesi és zenésztársai kifejezetten nehéz és félelmetes anyagot szerettek volna írni, amihez viszont, úgy érezték, hiteles élményanyagot kellett gyűjteni. Ennek érdekében a frontember szabadon engedte saját skizofréniáját, és belső dialógusait vetette papírra, így állt össze a rendkívül sűrű és tömény – józan elméjű hallgató számára talán egészen érthetetlen – szövegvilágú második lemez.

"Én úgy általában bírom a zenéjüket, de hangsúlyozottan a zenét, a szövegeiktől ugyanis többnyire falra mászok." – panaszkodik például egyik kollégánk éppen az Amondóból idézve. A lemez címadó dala talán az egyik legkeményebb falat.

Biorobot – Sosebánd

Bérczesi 2008 körül, a Gödör klubban kötött barátságot a Pluto zenekar éléről ismert Nemes Andrással, akivel egy évvel később létrehozták a csupán két esztendőt megélő Biorobot zenekart. "Sokat dumáltunk, pontosabban ő dumált sokat, én meg hallgattam" – mesélt a megismerkedés körülményeiről Nemes a Recordernek, aki egyébként utólag csak egy problémás zenekarnak nevezte a Biorobotot, nyugodt és kiegyensúlyozott pillantok nélkül. Egyetlen kiadványokat végül a plutós frontember egyedül, hiperkarmás dalszerzőtársa nélkül jelentette meg utólag, tavaly novemberben. "Együtt jobb dolgokat hozunk létre, mint külön-külön" – értékelte a közös munkát Nemes, aminek egyik ékköve a Sosebánd című dal. A címében a Nirvana Nevermindjára utaló szám, a nagyvárosi létformát megénekelve, még a Red Hot Chili Peppers Under the Bridge című dala is előkerül.

Én meg az Ének – Csak egy este (Európa Kiadó)

Bérczesi régóta dédelgetett álmát valósította meg saját feldolgozáslemeze kiadásával 2011 májusában: Én meg az Ének projektnév alatt a szívének legkedvesebb magyar nyelvű dalokat gitározta és énekelte fel kísérőzenészeivel az "emléxel?" című albumra. A korong több mint húsz dala közül kétségtelenül az Európa Kiadó Ez csak egy éjjel című dala állt legjobban a Hiperkarma-vezérnek, amelynek sajátossága, hogy nem Menyhárt Jenő, hanem az alapító basszusgitáros, Kiss László jegyzi a sorait. A dúsabb és masszív szövegek nem állnak távol a Hiperkarmától sem, ezzel az újraértelmezéssel pedig már azt is tudni, többek között honnan merített hozzájuk ihletett Bérczesi.

Én meg az Ének – Jelvény nélkül (Kispál és a Borz)

Bérczesihez 14 éves korában, rokoni szálakon jutott el a Kispál és a Borz első kazettája, a Nagy Feró támogatásával elkészített Naphoz holddal. Mint mondja, akkor még alig érintette meg a zenéjük, kicsivel később azonban már jelentőst hatást gyakorolt rá Lovasi András szövegírási technikája és énekstílusa. A vele készült interjúkban nem is tiltakozik az ellen, sőt, nyíltan vállalja, hogy a Lovasi-iskola tagja. A Jelvény nélkül című szám a Tökéletes helyettes című Kispál-demón volt hallható, majd évekkel később, bónuszdalként rákerült az Ül című lemezre is.

Ugyan a Kispál és a Borz és a Hiperkarma soha nem játszott egy színpadon, a BlaBla viszont – valamikor a kilencvenes évek végén – felléphetett Lovasiék előtt. Az előző havi Szimfonik Live eseményen azonban Lovasi a Hiperkarma Üres című dalát énekelte el, Bérczesi pedig a Kispál és a Borz Húsrágó hídverőjét, majd közösen eljátszották a Kex együttes Pirosmadarát is. Dalválasztásukat azzal magyarázták, hogy Baksa Soós János szövegei bizonyos szempontból a Kispál és a Hiperkarma előképei voltak.

Én meg az Ének – Lövölde tér (Kern András)

"Ez egy gyerekkori emlék. A szüleimnek bakelitlemezen megvolt Kern András lemeze, és ezt a dalt nagyon sokat hallgattuk róla" – mondta a Lövölde tér című dalról Bérczesi. Az 1985-ös kuplé zenéjét Másik János szerezte, szövegét pedig Horváth Attila és Kern András közösen írta. (Előbbi olyanokkal dolgozott, mint Deák Bill Gyula, Charlie, Balázs Fecó, Cserháti Zsuzsa, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati vagy épp a Korál együttes.) A dalt nemcsak a Budapest Bár dolgozta fel, a HS7-es Szűcs Krisztián énekével, hanem Bérczesi is. Aki gyakran megfordul a Lövölde téren, pontosan tudja, hogy ott – ahogy a dal is fogalmaz – kicsit tényleg mindig hűvös van, és sosincs igazán nyár, csak ősz meg tél. A Városliget felől érkező fuvallatokról, a jellegzetes bódékról, a fasor árnyékáról és elzúgó trolikról már nem is beszélve. (A Lövölde teret az év elején Kern András és zenekara a Fábry showban is előadta.)

Hiperkarma – Senkitöbbet

A napokban végül megjelenhetett a harmadik Hiperkarma-album is, amelyre 11 évet kellett várniuk a rajongóknak. Emiatt – utalva a Guns N' Roses sokat halogatott lemezére – többen csak a magyar Chinese Democracyként emlegették a hosszú ideje ígérgetett anyagot. Mindent egybevetve: a Hiperkarma rajongóinak csak négy évvel kevesebbet kellett türelmetlenkedniük, mint a GN'R-fanoknak, a Chinese Democracy 2008-ban, pontosan 15 év hallgatás után jöhetett ki. A lemez első klipje a Senkitöbbet című számhoz készült, amely már az Amondó keverési munkálatai, azaz 2003 óta folyamatosan készült és alakult. "A szövege ennek is a drogozás legsötétebb fázisáról szól" – magyarázta a dalt Bérczesi, ami, úgy tűnik, igen jól összefoglalta a mögötte álló zavaros, ám dalokban és dalszövegekben (hálistennek) gondosan dokumentált időszakot.