Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A Stenk új sorozatában sokak által ismert videoklipekről fogunk írni kevesek által ismert dolgokat, mindenki fogadja szeretettel Klipper Öcsit! Emlékeznek még a Pop-Up Videóra a VH1-on? Igen, ez valami olyasmi lesz!
Az 1987-es Badet általában úgy tartják számon, mint azt a Michael Jackson-albumot, ami nem tudott már olyan jó lenni, mint a Thriller, de azért ez még bőven a jobb időszaka volt a pop királyának (még akkor is, ha már kezdett eltávolodni a valóságtól). A rádiók agyonjátszották a Man in the Mirrort, a Dirty Dianát és a Smooth Criminalt, készült a Moonwalker (ami egy évvel később mondjuk elég nagyot bukott), csúcson pörgött a Jacko-hype, amiben csak egy kisebb petárda volt a Liberian Girl, illetve annak klipje. Pedig két dolog miatt emlékezetes ez a szám:
De most komolyan, tessék csak megnézni, csodálatos időkapszula a nyolcvanas évekből. A klipben való megjelenés sorrendjében (persze vannak, akik főleg Amerikában ismertek):
A klipet Jim Yukich rendezte, aki dolgozott már az Iron Maidennel is, de a Genesis Land of Confusionjéhez is ő készítette a klipet (ami az Uborka című politikai viccműsor szellemi elődjének is tekinthető, már ami a látványvilágot illeti). Yukich pár éve a Golden Age of Music Video blognak emlékezett vissza arra, hogy milyen volt a forgatás. A klip sztoriját – ismert sztárok várnak Jackóra, hogy végre elkezdődjön a forgatás, közben Jacko végig filmezi őket – Yukich találta ki, és Jackónak rögtön megtetszett az ötlet.
Elkezdtek ismerősöket felhívni, a Yukich például Richard Dreyfusst, akivel éppen akkor együtt dolgozott. Dreyfuss megkérdezte, hozhatja-e Steve-et és Amyt, mármint Steven Spielberget és akkori feleségét, Amy Irvingot. Spielberg jött is, mert filmes tervei voltak Jackóval, és szívességet akart tenni neki. Aztán ahogy nőtt a lista, úgy volt egyre könnyebb újabb sztárokat megnyerni az ügynek; amikor már elég sok nagy név volt a buliban, hirtelen mindenki más is benne akart lenni. De aki bekerült, annak sem volt tuti helye: Jacko egyszerűen kivágatta David Spade-et a klipből, mert nem találta elég ismertnek (aztán egy-két évvel később elég híres humorista lett, persze főleg Amerikában).
Ha már ennyi sztár összegyűlt egy helyen, szinte mindenki kapott egymondatos szerepet (a szövegeket az akkor még nem ismert, tévéműsoroknak bedolgozó Rob Schneider írta), de Yukich más módokon is játszott a hírességekkel. Spielberget például olyan push/pull kameraeffekttel vette fel, amilyet a Cápában ő is alkalmazott, Olivia Newton-Johnnal és Travoltával csinált egy Grease-hangulatú jelenetet, David Copperfield lebegett a padló fölött, és így tovább. A végeredmény egy olyan klip, amiben a dal a legkevésbé fontos, szinte háttérzeneként szól, a színészek, előadóművészek és egyéb notabilitások pedig gyakorlatilag végigpofázzák a számot.
De a legnagyobb furcsaság mégis az, hogy miután összecsődítették a sok amerikai sztárt, a kiadó valamilyen rejtélyes okból a dalt éppen Amerikában nem adta ki, és így persze a klipet sem játszották túl sokat a tengerentúlon. De akárhogy is: szép korlenyomat a művész latteszínű korszakából.
Bubbles egyébként még mindig megvan, csak hiányolja Jackót.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon