Hatalmas szívás a vendéglátósoknak a zenével bajlódni

2015.03.02. 11:19

A korábbi években az volt a gyakorlat, hogy egy vendéglátóhelynek a monopolhelyzetben lévő Artisjusszal kellett együttműködnie, ha az szerette volna, hogy a helyen valamilyen zene szóljon. A megváltozott zeneipari helyzet és zenefogyasztási szokások miatt egyre több olyan kisebb cég alakult, amik az Artisjushoz hasonló szolgáltatásokat kínálnak, vagyis egy fix havi összegért cserébe magukra vállalják az adott vendéglátó-ipari egység zenei szórását az általuk kezelt repertoárból. Ebben más előadók más zenéi vannak, mint az Artisjusnál kezelt nagyobb, népszerűbb sztárok dalai, de előfordulhat, hogy valaki ezeket szeretné hallgatni – ilyenkor megvan rá a lehetősége, hogy ezeket vásárolja meg, és nem az Artisjus kínálatát. 

A budapesti Sörbárka nevű hely is úgy döntött korábban, hogy más jellegű zenét szeretne hallgatni a helyen, ezért az Artisjust egy CloudCasting nevű szolgáltatóra cserélte. Ez eddig egyszerűen hangzik, de ekkor jött a fordulat: az Artisjus ugyanis mégis megbüntette a helyet, méghozzá egy olyan tévékészülék miatt, amin ugyan kizárólag sportközvetítések mennek, de akár akár zenét is lehetne hallgathatni rajta. 

A Sörbárkában tehát hiába szóltak a CloudCastinghez tartozó zenék, valóban volt egy, nem a CloudCasting szolgáltatását használó, zenesugárzásra is alkalmas tévékészülék, amin kizárólag sportközvetítések mennek. Az összes többi adó szándékosan le is van kódolva, hogy ebből ne legyen gond, amikor az Artisjus ellenőrizni jön a helyszínre, hogy ellenőrizze a szerződésbontást. Az Artisjus azonban még így is elmeszelte a Sörbárkát, és továbbra is követeli a negyedéves, kb. 150 ezer forintos előfizetési díjat a helytől, arra a hivatkozva, hogy a tévékészüléken zenehallgatás is lehetséges. A hely tulajdonosa telefonon elmondta, hogy nem akar mindenáron Caramelt hallgatni, ezért is döntött az olcsóbb CloudCasting szolgáltatás mellett. Azt viszont egyáltalán nem érti, hogy milyen alapon bünteti meg őket az Artisjus egy olyan kihágásért, amit voltaképpen el sem követtek, de bizonyos készülékek miatt elkövethetnének.

Ez az egész konkrétan olyan, mintha nemi erőszak miatt indítanának ellenem eljárást, csak mert férfi nemi szervem van. Nem történt erőszak, de történhetett volna. Na, pontosan ez a helyzet a tévénkkel, amin csak sportműsor megy, de mehetne zene is. Ezért megbüntetnek.

– mondta nekünk a Sörbárka tulajdonosa, aki ugyan már augusztusban szolgáltatót váltott, de  még mindig követeli tőle az Artisjus a negyedéves díjat. Ráadásul az ellenőrzésnél a jogvédő munkatársa nem is ellenőrizte a készüléket, csak megállapította, hogy alkalmas zenesugárzására.

Az üggyel kapcsolatban megkerestük Tóth Péter Benjámint az Artisjustól, aki elismerte, hogy sokkal bonyolultabb lett a gyakorlat, mióta az ügyfelek nem csak az Artisjus szolgáltatását veszik igénybe. „Ha az üzletben zeneszolgáltatásra alkalmas eszköz van, akkor vélelmezni kell a zeneszolgáltatást." Azaz hiába kódolta le a Sörbárka a sporton kívüli csatornákat, ez az Artisjust nem érdekelte. „Most, az új helyzetben, ahol néhány ügyfél a rendes zeneszolgáltatására Artisjuson kívüli eszközt vesz igénybe, de emellett további eszközt is üzemeltet a helyszínen, újra értelmezni kell ezt a gyakorlatot. De erre az értelmezésre csak bírói úton van lehetőség, tehát néhány ilyen ügyben végig kell vinnünk peres eljárásokat" – mondta nekünk az Artisjus kommunikációs igazgatója, aki azt is megerősítette, hogy több hasonló eljárás is folyik a részükről.

Jelenleg van már néhány ilyen perünk folyamatban, de az a döntés még nem született meg, hogy (a) ezek eredményét bevárjuk előbb, vagy (b) minden ilyen ügyet elindítunk párhuzamosan.

Persze az még mindig fontos kérdés, hogy az Artisjus miért követel jogdíjfizetést egy olyan vendéglátóhelytől, ami egy másik szolgáltatással oldja meg ezt a problémát.

wtf.gif

„...az Artisjus (és a világ összes jogkezelője) minden üzletnél tulajdonképpen egyfajta vélelmezés alapján tud csak jogdíjat szedni. Egy kisarkított példát hozva: tegyük fel, hogy a területi képviselőnk az üzletben tartózkodva azt hallja, hogy egyfolytában slágerek szólnak a hangfalakból. Amint kilép az üzletből, már nem tudhatja ezt biztosan. Talán éppen akkor kapcsolták ki a lejátszót. Ha az üzlet üzemeltetője ezt állítja, akkor befagyhat a jogdíjbeszedés. Éppen ezen a helyzeten segít az említett bírói gyakorlat – ami azonban a Sörbárkához hasonló új típusú esetekben tisztázásra szorul" – teszi hozzá még a kommunikációs igazgató.

Ebből az következik, hogy egyelőre hiányzik az a jogi gyakorlat, amivel biztosítani lehetne, hogy az Artisjus helyett más szolgáltatót használó üzletek, kocsmák és egyéb helységek hasonló esetben elkerüljék a bírósági eljárást. "Semmiképpen nem szeretnénk olyan zeneszolgáltatás után jogdíjat szedni, amit nem képviselünk. De ha van a vendégtérben zeneszolgáltatásra alkalmas készülék, akkor viszont ott figyelnünk kell, hogy az általunk képviselt repertoár jogdíjait érvényesítsük. (Egyébként a sportközvetítéseket szolgáltató csatornáknak is van zenei tartalma, még olyan bírói ítélet is született, amely ezt „köztudomású ténynek” tekinti." -  tette hozzá Tóth Péter Benjámin. 

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!