A romák már nem tartanak össze

2015.04.10. 08:08

A Roma Világnap alkalmából a budapesti Telep Bárban tartottak kerekasztal-beszélgetést a hiphop, azon belül is a roma hiphop jelenlegi helyzetéről. A kissé eklektikus beszélgetésen kiderült, hogy ugyan létezik roma rap, de nincs megjelenési felülete, az előadók nem elég nyitottak mások felé és túl fontos szempont a pénz.

A moderált beszélgetés témája a roma hiphop jelenét és jövője lett volna, mégis egy archív felvétellel kezdtek: a beszélgetést vezető Györemix ezzel a videóval próbálta bemutatni azt az időszakot, amikor nem volt klikkesedés a hiphopban, romák és nem romák egy csapatban jártak graffitizni és bandázni, sőt, az egyik legrégebbi, egyben legismertebb graffitis csapatnak egy ideig még szkinhedverő osztaga is volt magyarokból, romákból, félvérekből. A magyar undergroundban otthonosan mozgó DJ-producer, Mango szerint a fő probléma leginkább az, hogy ma már a hiphop nem az utcán zajlik. Ez a fajta összetartás hamar eltűnt, és csak nagyon kevés roma előadó tudott komoly figyelmet kiharcolni.

Pedig az 1995-1999 közé eső időszak volt a magyar rapzenei aranykor, egyre-másra tűntek fel a rapperek, és egy idő után már a nagykiadók is felfigyeltek az olyan figurákra, mint az Animal Cannibals, Ganxsta Zolee és a Kartell, vagy később a Fekete Vonat. 1999-ben ráadásul a magyar Suicidal Lifestyle breaktánc-csapat megnyerte a világbajnokságot, vagyis tényleg nem lehetett azt mondani, hogy a hiphop, és annak kultúrája ne ért volna el Magyarország olyan rétegeihez is, akik még tévében sem láttak fekete MC-t.

A kissé hosszú történelmi háttér bemutatása után nagyon hamar rátért a beszélgetés a magyar roma hiphop egyetlen kirakatcsapatára, a Fekete Vonatra. Óriási dolognak számított egy kizárólag romákból álló zenei produkció, amivel akkor a sajtó is részletesen foglalkozott. Ha megnézzük a mai magyar zenei palettát, akkor ugyan találunk roma származású, egész népszerű előadókat, de olyat egyet sem, ami ennek a kulturális jelentőségét kihangsúlyozná, mint a Fekete Vonat Bilako c. száma, ami a magyar mellett roma nyelven is elkészült, utóbbi verziót sugározták a tévében is.

A lehúzás nem cigánykérdés

A csúcspont időszakánál aztán a beszélgetés eljutott arra a pontra, ahol az érintettek jelenléte nélkül kicsit nehéz igazságot tenni. A romák és nem romák közti kapcsolat ekkor még annyira hétköznapinak számított a magyar hiphopban, hogy például a rapcsapat alapításán dolgozó Ganxsta Zolee is leszögezte, hogy már pedig addig nem kezdenek semmibe, ameddig nincs egy fasza cigány szövegelőgép a formációban. Így került a csapatba Lory B, akit később Dopeman követett.

Abban egyetértett mindenki a beszélők közül, hogy a Fekete Vonat akkori mainstream áttörésének valamennyire ártott az ezt követő össznépi rapbalhé, aminek hatásait Mango egészen máig vissza tudta vezetni, mondván

Mr. Bustaék beefelése pont a legrosszabb réteghez jut el.

Sajnos sem a Fekete Vonat, sem Dopeman nem volt ott a beszélgetésen, ezért nem is tudtak cáfolni vagy alátámasztani azt a kijelentést, hogy amikor Dopeman annak idején felajánlotta a Fekete Vonatnak, hogy menedzseli őket, akkor kikötötte, hogy cserébe le kell szerződniük az EMI kiadóval. Ahogy az a helyszínen is elhangzott, a szerződés nem volt túl előnyös a Fekete Vonat számára, akiket a megfelelő ismeretek hiányában sikerült lehúzni.

Ez nem cigánykérdés, aki nem volt elég tájékozott, azt egyszerűen lehúzták.

Ez ebből következő balhé pedig már történelem, mindenki fújt mindenkire, az Animal Cannibalstől Dopemanen át a kisebb rapcsapatokig valahogy mindenki érintett lett, aminek olyan diss/beef dalok lettek a következményei, mint a Kartelltől az Ezittnemaz, vagy a magyar hiphop legmonumentálisabb beszólós száma, a Nesztek, benne Ogli G történelmi verzéjével.

Az egészben a legfurcsább, hogy az első magyar hiphop boltot üzemeltető Györemix elmondása szerint mindenki, de tényleg mindenki ugyanabba a nyolcadik kerületi boltba járt és lógott együtt, akik aztán egymásnak estek később. Hiába volt sikeres a Fekete Vonat, kapta fel a rappereket a tévé, rádió, kereskedelmi média, majd lökött még egyet az egészen a Nyócker! animációs film, a roma hiphop szép lassan teljesen eltűnt.

Nincs, aki összefogja

Abban nagyjából egyetértett mindenki megszólalók közül, hogy a rap hiphop problémái ugyan összetettek, de könnyen visszavezethetők a következő akadályokra:

  • nincs menedzsment, aki felkarolná ezeket az előadókat
  • a roma előadók nagy része elutasítóan áll hozzá a külső felkérésekhez
  • klikkesednek és még egymással sem tartanak össze
  • nincs bennük alázat
  • és túl fontos szempont a pénz.

Ezeknek egy része nem a beszélgetés alatt hangzott el, mivel a néha egyébként is bukdácsoló társalgást sikerült teljesen kettétörnie egy magát slammerként bemutató férfinak, akiről aztán kiderült, hogy ő Molnár Péter egykori Fidesz-alapító slam poetrys aktivista. Pont akkor kérette magához a mikrofont, amikor végre konstruktív párbeszéd kezdett kialakulni a romák kommunikációs és kulturális problémáiról, hogy elmondhassa

  • ő Molnár Péter, slammer
  • a szavaknak hatalmas ereje van
  • nem roma és magyar, hanem roma és fehér ember
  • a többi részből nem tudok idézni, mert annyira indokolatlan és totálisan érdektelen hozzászólás volt, hogy a mögöttem ülő kisebb lánycsapat akkorákat sóhajtozott az unalomtól, hogy tavaszi szellőnek éreztem a leheletüket a tarkómon.

Így hiába tapintottak rá a fontosabb kérdésekre, az addig szép lassan építkező közös megfejtés porba hullott, úgyhogy az előadás után még kicsit odapofátlankodtam beszélgetni a megszólalókhoz.

Amíg a Rádió C időszakában a cigányság komoly médiafelületet kapott és Pónczok "Gipsy" Béla személyében egy olyan figurát, aki összefogdosta és bemutatta a tehetséges roma előadókat, addig ez mára teljesen eltűnt. Ezért is jelentette be a beszélgetés végén Pepino, a magyar hiphop közeg egyik veteránja, hogy Roma Hiphop Egyesületet indít, ami segíteni próbál a roma rappereknek felületet, menedzsmentet találni.

A problémát a helyszínen is megjelent, őshonos nyolcadik kerületi Chris Cruzzal illusztrálták, aki mindössze pár percet beszélt. Ebből kiderült, hogy hiába rappel évek óta, egy tapodtat sem haladt előre, fogalma sincs mit kezdhetne a tehetségével. Ez nem is várható el minden rappertől vagy előadótól, de amikor a mellette ülő DJ Slow hiphop producer rákérdezett, hogy

tesó, miért nem írtál nekem és kértél valami alapot?

- erre a kérdésre ő sem tudott válaszolni. Ezt követően egymás szavába vágva jöttek a hasonló sztorik arról, hogyan rekedt meg már a legelején egy olyan válogatás összeállítása, amin kizárólag roma rapperek szerepeltek volna, miért bombázzák tucatjával a producerek ingyen zenékkel a rapperek, de miért nincs köztük egy roma srác sem. Az általános bizalmatlanság jellemző a roma előadókra a külvilág felé, ami megnehezíti a két fél egymás felé nyitásának lehetőségét.

Vannak páran, de hülyék lesznek segíteni

Pedig azért elég sok roma származású, magyar szinten sikeresnek tekinthető énekes-előadó van itthon, akik a tévés tehetségkutatóknak köszönhetően országos ismertségre tettek szert. Viszont ahogy a meghívottak is utaltak rá - már jóval a hivatalos kerekasztal-beszélgetés után - legtöbbjüknek nem érdeke másokat felfuttatni, hiszen a pénz mindenek felett áll, és a legtöbben nem akarnak maguknak konkurenciát kreálni. Ez nem csak a rapre, hanem alapvetően a zenére értendő. Felvetem, hogy akkor a roma mulatósban miért lehet látni a legismertebb arcokat közös számokban szerepelni, mint mondjuk Kis Grofó és Jolly szuperpárosa.

Mert most ebben van a pénz.

Aztán rátérnek arra, hogy hiába foglalkoztat sok roma közreműködőt a borsodi Funktasztikus, épített ki magának egész szép kis online karriert Hibrid, a megfelelő összefogás, menedzsment és

alázat

addig remény sincs. Az alázatot egyébként a saját bevallása szerint 1979 (!!!) óta rapet hallgató Pepinó hiányolta a legjobban, és amikor rákérdeztem nála később, hogy azért a nehéz anyagi, családi és kulturális háttér miatt sem lehet vakon elvárni valakitől a hozzáértést és alázatot, akkor egészen konkrétan visszavág:

Akiket itt látsz, ők mind ugyanilyen közegből jöttek, ugyanúgy a nyolcadik kerületben nőttek fel, ugyanazokkal az esélyekkel, mint a mostani előadók. Bennünk mégis van alázat, mégis képesek vagyunk odaadásból, ingyen, vagy aprópénzért csinálni, amit szeretünk.

Az mindenesetre látszik, hogy miközben a rap lett az új popzene (lásd Fluor, Hősök, Punnany Massif, Halott Pénz stb.), a roma előadók iszonyatosan lemaradásban vannak hozzájuk képest. A zárójelben említett rapcsapatok tagjai rendszeresen közreműködnek egymással, megjelennek mások koncertjein, jól használják a közösségi oldalakat és folyamatosan aktívak. A roma előadók viszont kizárólag a saját környezetükön belül mozognak, irtóznak a nem személyes kapcsolatfelvételtől és hiába tehetségesek (a roma rapperek flow-ja sokszor egészen elképesztő), útmutatás híján ezt nem tudják kihasználni.

Talán ez a Roma Hiphop Egyesület képes lehet ezen változtatni, mert ha a főleg romák lakta településeken minden kissrác Mr. Busta faék-egyszerűségűggel keménykedő tinirapjét bömbölteti a telefonján, akkor ezzel az erővel azon a hangfalon ugyanúgy szólhatna Fekete Vonat, Hibrid vagy Chris Cruz, akikkel talán még azonosulni is tudnak.