Lehet, hogy pont a politika segíthet nekünk az Eurovízión

2015.05.20. 22:49 Módosítva: 2015.05.20. 23:12

Kedd este eldőlt, hogy kilenc másik ország mellett Magyarország is bejutott a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe. A kezdetek óta esélytelennek tartott Csemer Boglárka több olyan produkció helyett jutott tovább, amit akár végső győzelemre is esélyesnek tartottak. A helyszíni reakciók, az énekesnő teljesítménye és a magyar versenyzők egyre jobb eredményei alapján akár azt a kérdést is feltehetnénk, hogy

Van esélye Magyarországnak megnyerni az Eurovíziót?

Erre reflexből mondhatnánk, hogy persze, miért ne lenne, pont ugyanannyi esélye van, mint a többi döntősnek. Persze azért illúzióink ne legyenek, az Eurovízió legalább annyira politika, mint amennyire showbiznisz. Bár lehet pont ez jöhet jól nekünk. Megpróbáltuk pontokban összeszedni, hogy mik az esélyei Boggie-nak az Eurovízión.

Ellenfelek

Ezerszer leírták már, hogy az Eurovízión rosszabbnál rosszabb zenék közül választják ki a nézők és az országok, hogy melyik volt a legkevésbé borzasztó. Annyira egyformán jellegtelen szinte az összes produkció, hogy tényleg valami extra kell a figyelem felkeltéséhez. Ilyen volt tavaly Conchita Wurst vagy 2006-ban a Lordi, a finn szörnymetálbanda. Az idei mezőnyben ismét a finnek húztak valami szokatlan, és a PKN punkzenekart nevezték, amit Down-kóros zenészek alkotnak. Ők viszont kiestek az elődöntőben, vagyis most nem lehet bedobni az Emberjogi Misszió-kártyát, mint történt Conchita Wursttal, akinek a dala egy fokkal se volt jobb vagy rosszabb, mint bármi a versenyben, de legalább felhívta a világ figyelmét a transzgender közösségre.

A Eurovision World összeszedte a legnagyobb fogadóirodák oddsait, és a még esélyes 34 dal (ne feledjük, ma még lesz egy másik elődöntő) közül a magyar Wars For Nothing a huszonegyedik legesélyesebb. A You Win fogadóoldal több mint kétszázszoros pénzt fizetne a győzelem esetén, de még a legalacsonyabb szorzó sem megy 81 alá. A top 3-ba a svéd, az orosz és az olasz indulót várják.

A svéd Mans Zelmerlöw éri a legkevesebb pénzt, vagyis a bukmékerek szerint ő a legesélyesebb. A skandinávok tradicionálisan baromi erősek az Eurovízión, nem véletlenül tartották a 2013-as versenyt Malmőben. Az olaszok tipikus fekete ló, de nagyon meglepne, ha egy olasz nyelvű számmal tényleg nyerni tudnának. Az orosz induló már érdekesebb helyzet, hiszen tavaly nagyon csúnyán kifütyülték őket az ukrajnai megszállás miatt, de idén erről mindenki megfeledkezett.

Ha pisztolyt fognának a fejünkhöz, akkor a hatodik helyre sorolt Bojana Stamenovra voksolnánk. A szerb indulót akár a Balkán Gossipjának is lehetne hívni, mind zeneileg, mind megjelenésben, mind az énekesnő vagány attitűdjében. A Gossip pedig az Eurovízión kifejezetten aktívan követő LMBT-közösség egyik kedvence, és az sem árt a szerb esélyeknek, hogy ez a szám nem is annyira rossz.

Politika

Kár lenne tagadni, hogy a politika fontos része a szavazásnak. A fehéroroszok valószínűleg akkor is Oroszországra szavaznak, ha azok egy Minszk lebombázásáról szóló dalt indítanak, de a skandinávok is szeretik leadni egymás között a voksaikat. Magyarország ebből szempontból érdekes lehet, hiszen Orbán Viktor pont a napokban intézett éles kirohanást az Európai Unió bevándorlási politikája ellen. Ezért lehet, hogy csak a keleti zsebdiktatúrák és a posztszovjet államok szavaznak ránk – bár amikor a baltás gyilkos átadásával elvileg lekenyerezett azeri elnök is a multikultúra mellett érvel, akkor érezheti magát Magyarország igazán csak a nyugati szórakoztatóipar legszélén. De!

Tematika

Viszonylag kevés globális problémákkal foglalkozó dal került be a mezőnybe, az egyik ilyen pont Boggie pacifista száma. Bár a tavalyi verseny az ukrajnai összecsapások miatt jóval nagyobb figyelmet fordított a háborús helyzetre, ez az üzenet lehet, nagyon sokakban szimpátiát kelt. Pláne egy olyan ország indulójától, ami azért sokat tesz azért, hogy a külvilág felé egy kirekesztő állam képét mutassa.

A Wars For Nothing ráadásul a műfaját tekintve is kilóg a többi közül. Az Eurovízió helyszínén lehetett érzékelni, hogy mennyire el tudja rontani a nagy össznépi partihangulatot, amikor a sokadik bulizós szám után berakják Boggie zenéjét. Az elődöntő alapján viszont úgy tűnt, hogy a közönség kifejezetten vevő erre, és üdítőként hat a sok egyforma rádiós dal után valami egészen mást hallani.  Ehhez még az is hozzájön, hogy – például az orosz énekesnővel ellentétben – nem egy szőke, minél többet kidobó szexbomba vagy egy szakállas nőnek öltözött különc, hanem valószínűleg az egész mezőny leghétköznapibb figurája. Ez szintén szimpátiát kelthet.

Külföldi magyarok

A romániai magyarokra tradicionálisan lehet számítani a szavazásoknál, de rajtuk kívül a legtöbb olyan ország, ahol komoly magyar közösség él, nem igazán szeret ránk voksolni. A Fidesz 2010-es kormányzása óta a külföldön dolgozó magyarok száma 2013-ra elérte a félmilliót, ez 2015-ben pedig még több embert jelenthet, pláne ha a kint élő fiatalok tízezrei közül mindössze

581-en akarnak hazajönni hivatalosan.

Ezért Nagy-Britannia vagy a magyarokra egyébként is gyakran szavazó Németország fontos szövetséges lehet a páneurópai popdiadalunkhoz. Mondjuk ilyen alapon a lengyeleknek minden évben nyerniük kellett volna, szóval ez az elképzelés sem feltétlenül állja meg a helyét.

Javuló tendencia

2011 óta mindig ott vagyunk a döntőben, az utóbbi két évben pedig kifejezetten jól szerepeltünk, ByeAlex tizedik lett 2013-ban, Kállay-Saunders András pedig ötödik, vagyis Boggie akár az első helyen is végezhetne. Arról nem is beszélve, hogy A Dal döntői után sikerült megállapítanunk, hogy ezekkel a béna dalocskákkal ByeAlex meg Kállay-Saunders is tuti befürdik a versenyen, de olyan szinten cáfoltak ránk a szavazatok, hogy már nem is tudjuk, mit gondoljunk. Boggie dala helyett is más küldtünk volna inkább, de jelenlegi állás szerint tényleg nem lehet kiszámítani, hogy mit szeretnek igazán a nézők a műsorban.



  • Vennék
  • Hírek