Már nem csak évente lesz piros betűs ünnep a lemezvásárlás

Hogy ez mennyire jó ötlet, majd elválik, személy szerint engem a Record Store Day is idegesít, főleg, hogy arról szól, hogy vászontáskás hipszterek rohangálnak évente egyszer lemezboltokba, akik egyébként az év további részében közelébe se mennek, hogy ott aztán megvegyenek rohadt drágán egy digitálisan újramasterelt verzióját valaminek, amiből a korábbi nyomások is karnyújtásnyira vannak normális áron. Az pedig kifejezetten káros, hogy a leleményes üzletemberek is észnél vannak ilyenkor, és felvásárolják ezeket a limitált lemezeket, hogy aztán többszörös áron továbbadják őket, így egy olyan lemezen keresnek akár ötven dollárt is, amiből az előadó, a gyár, a kiadó, a terjesztő és a lemezbolt összesen lát nagyjából húszat.

Ami viszont pozitívum lehet, hogy valamelyest leveszi a terhelést a gyárakról, amelyeknél ilyenkor feltorlódnak a rendelések, és a hónapos csúszásokkal az ellehetetlenülés szélére taszítják a független kiadókat – mivel értelemszerű, hogy nem a független, ötszáz darabot nyomó kiadót fogják hamarabb kiszolgálni, hanem a többezres rendelést lebonyolító multit.

Az első kedd kitűzése még folyamatban van, ami azonban biztos, hogy többféle kiadvánnyal is készülnek, többek között olyanokkal, amelyek a digitális megjelenés előtt kizárólag lemezen lesznek elérhetőek, illetve olyan lemezek nyomásai, amelyek eddig csak CD vagy digitális formátumban voltak elérhetőek, valamint a szektásokra is gondolnak, és a Record Store Day közösség tagjai számára is nyomnak exkluzív lemezeket.

Már nem csak évente lesz piros betűs ünnep a lemezvásárlás

Ehhez a cikkhez ajánljuk