Fel lehet jutni ezeréves zenével a Billboardra? Hát persze, különben nem kérdezném

Természetesen az ezeréves csak képletesen értendő. A szóban forgó cédén hallható dalok egy része valójában 1200-1300 éves is lehet. A dolgot súlyosbítja, hogy a korabeli zenéket egyáltalán nem dolgozták fel, a felvételen nemhogy elektronika, de  hangszerek sem  szerepelnek, és az a néhány spanyol fickó, aki felénekelte őket, nem volt profi zenész. Ja és a "felkerülni a Billboardra", azt jelenti, hogy az amerikai lemezeladási lista harmadik helyét csípték meg vele két évtizede. 

A Stenk zenetörténeti sorozatát egy kis jelenkori kitérővel folytatjuk, mielőtt belevágnánk a középkor rejtelmeibe. 

A kasztíliai Santo Domingo de Silos bencés apátságában szép hagyománya van a kóruséneklésnek.

és biztos vannak örök nosztalgiázók, akik szerint azért az eredeti felállás volt az igazi. Eredetileg amúgy mozarab zenében utaztak (erre a stílusra még visszatérünk), de az utóbbi időben − a XI. század óta − áttértek a gregoriánra.

Na de következzék a sikerlemezük!

The Benedictine Monks of Santo Domingo de Silos: Chant

Santo Domingo de Silos bencései rendszeresen készítettek felvételeket az 50-es és a 80-as évek között: azokat a gregorián énekeket rögzítették, amiket amúgy is énekeltek a kolostorban. Ez persze az elszánt régizene-rajongókat és a lelkesebb híveket leszámítva nem nagyon érdekelt senkit.

Aztán 1994-ben, amikor divattá vált a régi komolyzenei bakelitlemezek leporolása és újrakiadása cédén, az EMI klasszikus zenei kiadója előásta a spanyol szerzetesek felvételeit is, amiből csinált egy kis válogatást, egyszerűen Chant címen.

Annyit csavartak az egészen csak, hogy a lemez a szokásos unalmas borító helyett egy new age-es hangulatú tokot kapott, és azzal marketingelték, hogy 

Az EMI úgy  számolt, hogy elsősorban a gregoriánkedvelők körében lesz népszerű, és olyan 10 ezer darabot tudnak eladni majd belőle. Ehhez képest nagyjából  

csak az USA-ban kétmillió, vagyis dupla patinalemez lett.

A legszebb, hogy közben a szerzetesek életén nem változtatott semmit, ugyanúgy dolgoztak, meg imádkoztak tovább. A bevételt részben a többi bencés kolostor, részben a harmadik világ rászorulóinak támogatására fordították.

Persze egy ilyen siker után nem is tudom, mi a természetesebb, hogy az EMI kiadott egy rakás folytatást (még abban az évben egy karácsonyi lemezt, aztán lett Chant II., meg Chant III. és audiophile, meg tíz éves ünnepi újrakiadás is), vagy az, hogy a konkurencia is egyből lecsapott a gregoriánra.

Konrad Ruhland & Choralschola of the Niederaltaicher Scholaren: Gregorian Chant

A Sony például piacra dobta a híres régizene-tudós, Konrad Ruhland és csapatának Gregorian Chant című lemezét, amit sokan az egyik legszebbnek tartanak a műfajon belül. Sokkal tisztábban zeng, mint a spanyolok Chantja. Ennek oka lehet az is, hogy ez egy húsz évvel későbbi, elsőosztályú stúdiófelvétel, de akár az is, hogy valóban profi énekesekkel vették fel. Itt tényleg vegytiszta minden. Arról nem is beszélve, hogy van, akit az zavart a bencéseknél, hogy egy elavult, XX. század eleji énektechnikával játszották fel a lemezt. Ezt viszont úgy, ahogy az épp a második ezredfordulós divatnak megfelelő. 

Lehet. Nekem mégis a Santo Domingo de Silos albuma tetszik jobban, mert az apró hibák, csúszások, szusszanó levegővételek ellenére (vagy inkább éppen ezért) sokkal hitelesebb, őszintébb az egész. Kicsit olyan mint amikor népzenét "adatközlők" vagy klasszikus képzettségű zenészek adnak elő. Nem kétséges, melyik a hibátlanabb, de hogy melyik a jobb, arról már lehet vitatkozni.

Visszatérve a spanyol bencések elképesztő sikerére, alighanem azoknak van igaza, akik szerint a Santo Domingo de Silos szerzeteseinek Chantja nem rossz album, de egyáltalán nem emelkedik ki a többi közül. Merthogy nem ők voltak az egyetlen szerzetesek, akik lemezre vették a szertartászenéjüket: a francia Solesmes Apátság bencései vagy fél évszázada csinálják ezt,  1977-ben a Grammy-jelölésig vitték. És ők csak az úttörők voltak, akiket sokan követtek.

De vajon tényleg csak a marketingen múlott a világszám?

A Universalnál azt gondolták igen, ugyanis másfél évtizeddel később megpróbálták megismételni az EMI húzását.

Cistercian Monks of Stift Heiligenkreuz: Chant - Music for the Soul

A gregoriánlemez-kiadásnak vannak határozott előnyei. Jogdíjat nem kell fizetni, az előadók pedig mentesek a sztárallűröktől.

Nem kell azon törni a fejét a menedzsereknek, hogy honnan szednek banánsárga alapon fókabarna pöttyös limuzint, melyben az egész út alatt 5,8 Celsius fokos marad a Pernod Ricard Perrier Jouet. Valójában menedzserre sincs szükség, meg felépőruhára se, sőt fellépések sincsenek. Ráadásul az egész brand előre ki van találva. 

És a Universalnál semmit nem bíztak a véletlenre. Először

Az online tehetségkutatón az 1133-ban alapított heiligenkreuzi ciszterci apátság kórusa nyert (itt a szomszédban vannak amúgy, a Bécsi-erdőben). Ez persze már önmagában hír volt a világsajtóban. Utána jött egy profi felvétel, tökéletesen felépített marketinggel, meg egy ütős honlappal (vigyázz, hanggal indul!). Volt szép szabályosan kislemez, majd 2008-ban kijött a cédé: Chant - Music for the Paradise címen. (Amerikában rejtélyes okból Chant - Music for the Soulnak hívták, az ilyeneket soha nem értettem, de biztos jó okuk volt rá).

A hanganyag ötvözte a fenti két album tulajdonságait: profi körülmények között készült, jól felépített marketinggel, de valódi szerzetesek énekeltek rajta (még az apátság harangja is kapott két tracket).

Hogy mekkora volt a siker? Elég szép: besöpörtek pár arany- és platinalemezt több európai országban (hazai pályán, Ausztriában tripla platinát!), a klasszikus zenei listákat mindenhol vezették, de a Billboard 200-on csak a 183. helyre volt elég az eladás. Óriási siker ez egy nem túl populáris, középkori műfajnak, de azért az 1994-es Chanthoz képest szerényebb eredmény.

Pedig ott alig volt tudatos építkezés, a kiadó épp úgy meglepődött a sikeren, mint az előadók, akik tizenegynehány évvel korábban felénekelték azt. Hiába na, léteznek csodák.

Miután kicsit belehallgattunk a legnépszerűbb gregoriánlemezekbe, itt az idő, hogy fejest ugorjunk a középkorba. Ha nem akarsz lemaradni a jövő keddi folytatásról, lájkold a Múltcore-t a Facebookon!