És akkor a híveknek elegük lett abból, hogy Alleluja-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a

2015.06.30. 09:29

A címet technikai okokból vettem ilyen rövidre. A legkeményebb ambrozián elhajlások idején egyetlen énekelt szótagra 200 hang jutott, amit leírni is rémes, nemhogy kiénekelni. A Stenk zenetörténeti sorozatában (melyet biztos ti is követtek a Facebookon), most fejest ugrunk a középkorba!

Hetek óta különféle gregorián és gregoriánközeli zenékkel kelek-fekszem, és közben egy csomó szuperizgalmas dologra csodálkoztam rá. Arról, hogy ilyen énekeket a legarchaikusabb előadásmóddal is milliós példányszámban lehet eladni, és remekül lehet rá lebegni a tömegközlekedésben, már múlt kedden írtam. Most viszont jöjjön

10 meglepő dolog a gregoriánról.

Zsidókkal, arabokkal, titokzatos vállon veregetésekkel, hülye alakú kürtökkel és vicces tilalmakkal folytatjuk zenetörténeti utazásunkat. Na de mit sutyorog ez a kacsa?

1. Van a gregoriánnál régebbi keresztény zene?

Persze, sőt a hardcore Múltcore-olvasók már hallhatták is az ógörög lemezválogatásban. Ugyanis a Atrium Musicae de Madrid is feldolgozta az úgy nevezett Oxyrhynchus-himnuszt, mely egy Egyiptomban előkerült görög nyelvű papiruszon maradt fenn a III. századból. Akkoriban még nem volt egyértelmű, hogy a görög vagy a latin lesz a befutó keresztény körökben. A katolikus mise egyik legfontosabb tétele, a Kyrie eleison (Uram irgalmazz!), például görögül van. Innen származik a magyar kirelejzumát! felkiáltás is.

A szóban forgó legeslegrébbi ismert keresztény ének dallama azért nem száz százalékig biztos: hol így, hol úgy fejti meg, akárcsak a  világ legrégebbi dalát . A videón hallható verzió kifejezetten kellemes, egy mai szertartáson is el tudnám képzelni. Szürreálisabb élmények kedvelői  itt megtalálhatják ugyanezt kortárs átiratban, angolul, egy koreai női kórus előadásban . Maradjunk annyiban hogy ezt viszont nem bírtam végighallgatni.

2. Mi köze a zsidókhoz?

Ahogy az Egyiptomból származó Ízisz-kultusz, úgy az ókori Izraelből származó kereszténység is alighanem magával hozta szülőföldje zenei kultúráját, mikor elterjedt a Római Birodalomban. A kilencvenes évek közepéig elterjedt nézet volt, hogy a gregorián egyenesen a régi zsoltárokból alakult ki, ma már ezt sokan vitatják. A gregorián valószínűleg rengeteg nép zenéjét egyesítette, az azonban bizonyos, hogy például a (h)alleluja, az amen, vagy épp a szent vagy háromszoros ismétlése a zsidó liturgiából származik. Valószínűleg innen került a gregoriánba az előénekes és a kórus, vagy két kórus felelgetése is. Oda meg minden bizonnyal Mezopotámiából. 

3. Mi köze az arabokhoz?

Ensemble Organum: Mozarabic Chant

mozarablemez

Ma már nem sok. Ám a kora középkorban még nem volt egységes a liturgikus zene egész Európában. Volt sajátja a rómaiaknak, a dél-itáliaiaknak, a galloknak, a keltáknak – ami biztos baromi izgalmas lehetett –, vagy épp a milánóiaknak (nekik állítólag maga Szent Ambrus püspök írta a fura ambrózián dalokat, amelyeket a bevezetőben már emlegettem). A legizgalmasabb kombináció a mai Spanyolországban jött létre, ahol a vizigótok, meg aztán később a hatalomra jutó arabok hatására nagyon érdekes keverék alakult ki: a mozarab liturgia. Bár a "toledói babonaságot" bedarálta a központosító Róma, ami megmaradt belőle az olyan, mint valami klassz világzene. A keretesben hallható album néhol gregoriánra, néhol balkáni népzenére emlékeztet. Vicces mennyire keleti hangzású, miközben Európa nyugati csücskében vagyunk. 

4. Tényleg egy madár találta ki az egészet?

 Nem.

5. Akkor mit sutyorog ez a kacsa itt?

gergelykacsával

Na jó. A legenda szerint Nagy Szent Gergelynek maga a Szentlélek fütyörészte le a dalokat madár képében. A legtöbb képen így is ábrázolják a szentet. Általában persze galambot rajzolnak, ha már egyszer a Szentlélekről van szó, de annak azért örülök, hogy nem egy galamb turbékolásán alapszik az európai zene, mert elég unalmas lenne. Aztán vannak középkori ábrázolások, ahol így elkacsásodik a galamb, ki tudja miért. (Itt egy másik kacsaféle is. Meg még egy.)

Azt máig nem tudni, hogy a VI. század végén ügyködő pápának pontosan milyen szerepe volt a gregorián énekek rendszerezésében. (Egyesek szerint semmilyen, csak  Nagy Károly propagandistái találták ki az egészet, de ugye mások szerint Nagy Károlyt is csak propagandisták találták ki, szóval ebbe ne menjünk bele.) Annyi biztos, hogy a gregoriánt Nagy Szent Gergelyről nevezték el. Nagy valószínűséggel részt vett a liturgia kialakításában, de az is biztos, hogy a több mint 3000 ismert gregorián jelentős része fiatalabb: csak a IX-X. században alakult ki.

6. Miért veregetik egymás vállát a szerzetesek?

vállveregetés

Ezen, meg az ehhez hasonló képeken nem haverkodnak, csak a ritmust tartják állítólag. A lábukkal mégse verhették (bár most hogy ezt leírtam, tök úgy tűnik, mintha az utolsó fickó pont ezt csinálná), ráadásul "kotta" sem jutott mindegyiküknek. Mások szerint viszont nem ez történik a képen, hiszen a gregoriában nem kell ritmust ütni.

7. Tényleg olyan volt mint a jazz?

Valami olyasmi. Valószínűleg voltak fix elemek a dalokban, amiket aztán improvizációval egészítettek ki. Oké, nem mindenki egyszerre improvizált, de mondjuk az előénekes simán megtehette, a többiek pedig követték, vagy apróbb díszítéseket bárki beleszúrhatott. Az első lejegyzések (a neumák) inkább csak laza útmutatások voltak, hogy nagyjából merre tartson az ének. Persze biztos már a dallam rögzítésével is vesztett a gazdagságából a kora középkori egyházi zene, aztán a "megfejtés" során, amikor átírták mai fix hangjegyekre még többet. Nem véletlenül írja Kelly, hogy

képzeljék el, milyen nehéz volna a jó jazzénekesek előadását kottapapíron rögzíteni, vagy a scat-éneklésről hangfelvétel segítsége nélkül, öt évszázad távolságából hiteles képet adni.

Mondjuk erről:

8. Amit a templomban énekelnek orgonával az nem gregorián?

Amikor a gregorián létrejött és igazán ment, akkor még nem is volt a templomokban orgona. Ettől függetlenül, ha bemegyünk egy mai katolikus misére, ugyanazokat az elemeket halljuk, mint amik a középkorban kerültek liturgiába, persze általában más dallammal, és helyi nyelven. (A már említett Kyrie/Uram irgalmazz! mellett a Glora/Dicsőség, a Credo/Hiszekegy, a már szintén emlegetett Sanctus/Szent vagy és az Agnus Dei/Isten báránya minden misén elhangzik).  Például a Miatyánkot sok helyen ma is gregorián dallammal éneklik, de most már magyarul, néhol ráadásul orgonával. 

A hangszeres támogatás a XIX. században volt a legnépszerűbb, amikor úgy gondolták, hogy béna és régimódi ez az egész gregorián dolog, amit kicsit fel kell dobni. Na itt került a képbe az orgona, vagy például a furcsa kinézetű szerpent, ami Párizsban vált a legnépszerűbb turbózóvá. Sajnos olyan felvételt nem találtam, ahol gregoriánt kísérnek vele, de olyat igen, ahol gregoriánt játszanak rajta.

A XX. században aztán  a legtöbb miséről eltűnt a műfaj, igaz ezzel párhuzamosan megszabadulhatott a hangszerektől is.

9. Miért ilyen komor?

Komor a fenéket. Igen egyszer már leírtam, hogy egyesek szerint a nagyon-nagyon régi dolgokat csak nagyon-nagyon modorosan, tisztelettel és unalmasan lehet előadni. Hát ha még ez a dolog templomi valami, akkor aztán végképp szó sem lehet mosolygásról, mert elvisz az ördög. A borús hangulatra persze rátettek még egy lapáttal azok, akik valami misztikus-mágikus zeneként tekintettek rá, amit csak mélyen szembe húzott csukja alatt motyogva lehet előadni a félhomályban.

Oké, egy gyászmise énekeit nem rakjuk be egy házibuliban  – főleg nem az elején, amikor szeretnénk kicsit feltolni a hangulatot –, de vannak kifejezetten vidám gregoriánok is. 

10. Most akkor mi volt a baj a sok á-á-á-á-á-val?

A gregoriánban egy csomószor van, hogy egyetlen szótagra több hangot is énekelnek.

Ez a melizma, ami persze nem csak a gregoriánban fordul elő. Hallgassuk meg például ezt a híres banánt:

Szóval ezt azt jelenti, hogy egy másfél perces dal állhat mondjuk egyetlen szóból is, mondjuk mint a progresszív rockban, ahol egy lemezoldalra két versszak jut, a kettő közt húsz perc szóló, ami általában rém unalmas. A híveknek pedig elvileg nem ártott volna nem csak kibírni, hanem énekelni is az áogást, ami nem nagyon ment. Úgyhogy a papok/szerzetesek meghekkelték az egyházi előírást és szöveget fabrikáltak a hosszú "szólók" alá. Ahogy Kroó György írja, valahogy így jöttek létre a szekvenciák.

Itt egy példa a spanyol szupersztár szerzetesektől. Bár ebben sem jut minden hangra szótag, azért jóval sűrűbb, dalszerűbb az egész, minimális áogással:

Na ezt már bírták a hívek! És persze az alkotó kedvű szerzők is, akik egyre hosszabb és cifrább dalokat fabrikáltak, amibe szépen beleszőtték a helyi slágereket. A dalok egyre csak szaporodtak, végül már túlsúlyba kerültek a központilag irányított gregorián énekek felett.

A vége az lett persze, hogy az egészet betiltotta az egyház. Vagy legalábbis próbálta: a középkorból egy csomó szekvencia fennmaradt, meg egy csomó rendelet, amelyik megpróbál gátat szabni a terjedésének. De a kreativitást nem lehet betiltani. Kicsivel később máshol törtek ki a gregorián kötöttségéből a szerzők – hamarosan meg is hallgatjuk, hogyan.

Ha nem akarsz lemaradni a folytatásról, kövesd a Múltcore-t a Facebookon!

Mennyivel szórakoztatóbb lett volna, ha nekünk is ezt a 10 dolgot tanítják az iskolában a gregoriánról

Posted by Múltcore - zenetöri az Indexen on 2015. június 30.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!