Az Uzipovtól Ganxsta Zoli is letette a haját

Nem mondhatjuk, hogy kezdő zenészekből alakult az Uzipov, rutinjuk látványos a színpadon, bohócos klipjükkel pedig alaposan felforgatták a hazai metálos állóvizet, már ha lehet ilyenről beszélni egyáltalán. Az idei nyárra is sorra kapták  a fesztiválos felkéréseket, sőt, a debreceni Campuson egyenesen a Nagyszínpadra kerültek. A zenekarral Debrecenben beszélgetett Harangi Ditta.

2006-ban alakultatok, de 2011 óta vagytok igazán aktívak. Hogyan telt az első néhány év?

Gábor: 2006-ban egy hármashatárhegyi házibuliban az eredeti dobossal, Kubányi Bálinttal (Supernem billenytűs) hárman eldöntöttük, hogy csinálunk egy zenekart, amiben lesz egy dob és két basszusgitár. Nagyon jó ötletnek tűnt, ki is próbáltuk, de a próbateremben ráébredtünk, hogy ez így nem fog menni, inkább átálltunk a bevett, dob-gitár-basszusgitár felállásra. 

Gergő: Bálint jött rá, már a próbára is úgy készült, én meg is voltam sértődve, hogy megöli az ötletet.

Gábor: Az eredeti irányt szerencsére elvetettük, és alapítottunk egy klasszikus triót. Elkezdtünk dalokat írni, az első lemez anyagával igen hamar el is készültünk, de időközben Bálint belépett a Supernem zenekarba, kevesebb ideje volt, nem tudtunk annyit koncertezni, mindössze néhány fellépésünk volt. Nem szerettünk volna Bálintot hátráltatni, így közös megegyezéssel elváltak útjaink. Mi is szerettünk volna tovább fejlődni, még keményebben dolgozni, ehhez szükségünk volt egy jó dobosra. Feladtunk egy hirdetést, amire jó néhányan jelentkeztek is, megnéztünk több srácot, zenéltünk velük, és már úgy tűnt, megvan a befutó, amikor még utolsó jelentkezőként képbe került Hargita Gabi. 

Kis szerény, aranyos gyereknek tűnt, gondoltuk, majd lazán, jazzesen zenélünk egyet közösen. Lejött Gabi a próbaterembe, komótosan feltette a cintányérokat, és ami utána történt, az elképesztő volt, csak néztünk, mint pocok a lisztből. Éreztük, hogy igen, megvan, és borzasztó nagy szerencseként éltünk meg, hogy így alakult. 

Megtaláltátok tehát az ideális dobost, 2014 elején pedig megjelent végre az első album Bazaltkockák címmel, és szintén tavaly jött ki a két Kispál- és két Soerii & Poolek-feldolgozást tartalmazó EP, a Szőrén a borzot. Folytatás lesz?

Gábor: Igen, már a második nagylemezünkön dolgozunk, szeretnénk még idén megjelentetni. 

Gergő: Ha ősszel el tudjuk kezdeni a stúdiómunkát, akkor boldogok leszünk. 

A kedvem véget ért klipjében Gábor játssza a főszerepet. Honnan jött az ötlet? A bohócfigura sokaknál többnyire traumatikus élményeket idéz fel, vagy erős indulatok ébreszt, számotokra mit jelent?

Gábor: A furcsa az, hogy nekem is van ilyen parám, gyűlölöm a bohócokat. 

Gergő: Nekem ebben a klipben a bohóc egy univerzális szimbóluma a modern civilizációnak, azoknak az embereknek, akiknek minden nap elegük van valamiből, legyen az a munkahely, a politika, család, párkapcsolat, stb. És mégis magukra öltik ezt a bohóc-álarcot, a műmosollyal lenyomják az adott napi köröket, és teszik a dolgukat. 

Hargita Gabi: Gergő készültél?

Gábor: Nagyon jól összefoglalta a Gergő. Dühöngeni is tudni kell, és az embereknek meg kellene tanulni a dühöt irányítani. Hatalmas energia rejlik a dühben is, csakúgy, mint a szeretetben, tulajdonképpen egy tőről fakad a kettő. Mi nem próbáljuk az embereket tanítani, csak a saját nyomorunkat toljuk ki, és ha valaki ezt meghallja, megérti, annak nagyon örülünk. Sok visszajelzést kaptunk már ezzel kapcsolatban, és néha akár olyasmiket is beleértenek az emberek, amiket mi nem szándékoztunk beletenni, de nagyon jónak tartjuk ezt is, és reméljük, valahogy eléri a célját az, amit mi ki akarunk fejezni.

Emiatt is fontos számotokra a magyar dalszöveg?

Gábor: Igen. Ahogy Gergő egyszer megfogalmazta, lehet angolul énekelni, jól hangzik, de nagyon kevés zenekar ír komoly szövegeket angolul. A saját nyelveden érzel, erre dobban a szíved, és ha a saját nyelveden közvetítesz valamit az emberek felé, talán jobban magukénak érzik. Bár az elsődleges ok az, hogy számomra egyszerűen ösztönösen jönnek magyarul azok a fordulatok, amiket nem is tudnék kifejezni más nyelven. Tegyük hozzá, nagyon nehéz jó magyar dalszöveget írni, könnyebb belecsúszni a cikibe magyarul. Az mindig változik, hogy mi a divat, most épp az angolul éneklés. Talán azért, mert az underground kicsit feljöhetett, és valamivel szélesebb látókörűek a fiatalok. Lehet, hogy lassan a magyar nyelv ügye is szebb napokat lát, ott vannak ígéretes példaként a Blind Myself és Subscribe magyar dalszövegei. 

Milyennek látjátok a mai underground zenei színteret? 2007 óta a Petőfi Rádió sok zenekarnak jelentett nagy lökést és óriási lehetőséget, ez még ma is érvényes?

Gergő: Van pár zenekar, aki ebből tudott profitálni, mi egyelőre nem vagyunk köztük. Reméljük, hogy majd ránk is sor kerül, de nem tudjuk, hogy van-e erre esély. Mi a keménységnek egy olyan fokát képviseljük, ami túlmutat azon a küszöbön, ami a Petőfi Rádióba bele tud férni.

Gábor: Érdekes, hogy például Roadot hallottam a Petőfi Rádióban, napközben. Hiába tűnik metálosabbnak a zenéjük, bizonyos értelemben mégis populárisabb, ahhoz képest mindenképpen, amilyen dühvel és agresszióval mi kezeljük a zenénket - mintha folyamatosan a nyolckerben verekednénk. Komoly frusztrációkat és komoly valós problémákat adunk ki. Lehet, hogy ezért nem férünk bele. Terveztük egyébként az első lemez kapcsán, hogy az egyik számot megcsináljuk Petőfikompatibilissé, aztán feljátszottuk a gitárt, megnéztük keményen, és arra jutottunk, ha ez így jó, akkor így jó, marad ilyen. Ahhoz, hogy hiteles legyél, valóságos és ténylegesen hiteles dolgokat kell csinálni. Viszont ahhoz, hogy híres legyél, szükséges a marketing. Alkalmazkodni kell az éppen aktuális trendekhez, és végül választásra kényszerülsz. Mi azt választottuk, hogy inkább hitelesek leszünk, és ha így sikerül, akkor sikerül, ha pedig nem, akkor jót zenéltünk, barátkoztunk, jó koncertjeink voltak

Legtöbbször Budapesten koncerteztek, de mi a helyzet vidéken?

Gábor: Sok zenekartól halljuk, hogy elég nagy probléma van a vidéki koncertezéssel. Sajnos nem tehetik meg az emberek, hogy több ezer forintot adjanak ki koncertekre. Nemrég voltunk egy több mint tíz állomásos Subscribe - IHM turnén, valóban azt láttuk, hogy nem annyi ember jön, amennyit érdemelne a projekt, nem is volt annyira olcsó a jegy, de ettől függetlenül a magunk részéről nagyon kellemes meglepetés volt azt látni, hogy igenis vannak városok, ahova érdemes zenét levinni, érdekli az embereket, hogy mi történik, vevők az újra. Ilyen volt például Debrecen, Szeged, Nyíregyháza (legnagyobb meglepetés, egyetlen hely van, ahol zenét szolgáltatnak), Székesfehérvár. 

Debrecenbe nemrég visszatértünk, a Roncsbárban volt egy hatalmas bulink, amire megmozdultak az emberek, sokan eljöttek, volt pálinkaosztás, énekeltetés, nagyon jól éreztük magunkat. A média meg a szakma eltemette a vidéki koncertezést, de ez baromság, igenis van igény rá, csak fel kell kavarni az állóvizet, hogy ne mindig ugyanazok a zenekarok járják az országot. Kell valami új és erős – remélem, ez akár mi is lehetünk. Én azt gondolom, a siker azon is múlik, hogy mennyit foglalkozik egy zenekar a közönségével. Az számít, hogy hiteles legyél, hogy lássa a közönség, hogy meghalsz a színpadon. Végeredményben ez számít annak, aki megnézi a koncertet. Ha koncertre megyek, nekem is ez a fontos.

Mi a tapasztalat a nyári fesztiválokon?

Gábor: Most már kezdünk ezen a téren is beindulni, eleinte kicsit nehézkesen ment.

Gergő: Idén három fesztiválfellépésünk van. Szerencsére évről évre jobb idősávot és jobb helyet kapunk. Tavaly játszottunk először a Campus Fesztiválon, ahol idén már nagyszínpadon lépünk fel, ami azért jó, mert végre szabadjára engedhetjük a zenénk energiáit, nem egy kis helyre szorítjuk be. A fesztiválos koncertek mellett vendégek leszünk Ganxsta Zolee koncertjén a VOLT-on. Az idei tribute lemezére mi is készítettünk egy dalt videoklippel, és ahova csak tudunk, megyünk vele és felugrunk a színpadra egy szám erejéig.

Régi barátság eredménye ez a közreműködés a Ganxsta Tribute lemezen?

Gábor: Nagyon vicces történet, viszonylag új dolog. 

Gergő: Tavaly előtt az egyik koncertünkre Pulius Tibi odacibálta.

Gábor: Zoli elképedt, lejöttünk a színpadról, és már ott várt minket, amin egy kicsit meglepődtem. 

Gergő: Tetszett neki a zenekar, de utána ismét elsikkadt a kapcsolat. Egy évvel később, pont Debrecenbe indultunk játszani a Fish!-sel, és egy benzinkúton futottunk össze vele megint, nagyon megörültünk neki, és a kezébe is nyomtuk a lemezünket. 

Gábor: Egy óra múlva már hívott is minket, hogy kétszer meghallgatta a CD-t – 25 perc, úgyhogy nem hazudott –,  és nagyon bejött neki. Aztán elmondta, hogy készül a tribute lemez és mindenképp szeretné, ha megcsinálnánk egy számot. Így indult, és azóta bárhol nyilatkozik, mindig megemlíti, hogy a kislányának a kedvenc zenekara vagyunk – és egyébként tényleg. 

Gergő: És mindig húz minket azzal, hogy már nagyon unja az első albumot, csináljuk a következőt.

Gábor: A koncerteken fel szokott jönni ő is hozzánk a színpadra a kedvenc számát eldobolni. 

Nem ez volt az első feldolgozásotok, a már emlegetett 2014-es Szőrén a borzot EP-re négy feldolgozás is felkerült. Mi alapján választottátok ki a dalokat?

Gergő: Igazság szerint az összes feldolgozásunknak ugyanaz adta az apropóját, mindegyik szülinapi bulira való felkérés volt, először a Kispál, majd ugyanabban az évben a Soerii & Poolek is az ötéves szülinapjukra. 

Gábor: Soha nem voltunk feldolgozás-kedvelő zenekar, féltünk tőle most is, az ember mégiscsak a saját dolgába teszi bele inkább az energiáit. De ebből a helyzetből jól jöttünk ki, a Barlangba dobolok dalt szoktuk koncerten is játszani, és mindenki üvölti, mert egyébként is ismerik az emberek. És persze kooperálhattunk azokkal a zenészekkel, akiket imádunk: Egyedi Petivel, Szűcs Krisztiánnal vagy Papp Szabival. 

Gergő: Ezekből a dalokból is elég egyértelműen kiderül, mi a véleményünk általában a feldolgozásokról. Annak, hogy valaki ugyanazokat az akkordokat átteszi rockból jazzbe, szerintünk semmi értelme, nem is érdekel minket. Magának a feldolgozásnak lenne értelme, csak a többség rosszul nyúl hozzá. Éppen ezért, mi ezeket a feladatokat is úgy közelítettük, mintha saját dalt írnánk a nulláról indulva. Akad, aki ezt nehezményezi, aki szerint nem lehet felismerni, nincs köze az eredetihez, de mi ezzel nem foglalkozunk. És akik felkértek minket, büszkék voltak a megoldásainkra. 

Figyelemmel kíséritek a mai magyar zenekarokat?

Gábor: Persze, abszolút, és próbáljuk őket támogatni a jelenlétünkkel is, eljárunk koncertekre, a fesztiválokon is megnézünk egy tonna zenekart.

Hargita Gabi: Az Óriást nagyon szeretjük.

Gergő: Grand Mexican Warlockot is. 

Gábor: És nem csak azért, mert ismerőseink, haverjaink, már előtte is szerettük őket. Szerintem igen értékes zenekarok vannak Magyarországon, és sokkal több figyelmet érdemelnének. Például az Óriást vagy a Grand Mexican Warlockot egy abszolút nagyszínpados zenekarnak, produkciónak tartom.

Van összefogás a zenekarok között?

Gábor: Régen megvolt, majd valahogy elveszett, én ezt sokáig fájlaltam. Szerintem óriási szükség van összefogásra, és mostanában talán ismét elkezdődött a kooperálgatás, nagy divat lett a vendégszereplés, és nagyon jó dolgok születnek ennek eredményeként. Mi is így csináljuk, mert együtt lehet haladni.

Az Uzipov július 25-én lép fel a Campus fesztivál nagyszínpadán, bővebb infó itt.