A tévében teljesen kiszáradt a torkom

MZS 6308
2015.08.17. 17:52
A Future Islandsről azt írtuk korábban, hogy a világ legjobb frontembere ebben a zenekarban van, hiszen Samuel Herring színpadi mozgását hosszú oldalakon keresztül lehetne elemezgetni. Így alaposan belelkesedtünk, amikor a koncert előtt egy órával kiderült: mégis adnak interjút a Stenknek. Végül úgy alakult, hogy a Somersault Boy frontembere, a Szabó Benedek és a Galaxisok basszusgitárosa, Sallai László beszélgethetett velük.

A 2006 óta létező Future Islands már régóta a zenerajongók titkos favoritja, de igazán nagyot tavaly fordult velük a világ, amikor a legendás 4AD kiadóhoz szerződve kiadták Singles című lemezüket, amely nem érdemtelenül tanyázott a legtöbb év végi lemezlista élmezőnyében. A háromtagú Future Islandsre (élőben egy turnédobossal kiegészülve) a nyolcvanas évek szintipop-zenéi gyakorolták a legnagyobb hatást, amelyen csak hab a tortán Samuel Herring énekes sokszínű stílusa, aki mindent magába szívott a soultól a metálig.

A koncert előtt találkoztunk a Future Islands tagjaival, akik közül Samuel Herring volt a legközlékenyebb, így leginkább ő válaszolt a kérdéseinkre. A zenekar kisebb megszakításokkal június eleje óta turnén van, és most lényegében Európa és Amerika között ingáznak, mert ugyan a hónap végén már otthon, Baltimore-ban is koncerteznek, de szeptemberben ismét jönnek vissza Angliába játszani. Kicsit látszott is rajtuk, hogy már elég fáradtak. 

"A sok utazás eléggé ki tudja készíteni az embert. De nem akarok hazudni, ez az egyik legkirályabb meló a világon, csak amikor még fiatalabbak voltunk, akkor többet foglalkoztunk azzal, hogy jól érezzük magunkat. De mivel már szórakoztatnunk kell, ezért már megváltoztunk.

Én már nem is iszom olyan sokat!

A Future Islands karrierfordító lemeze, a Singles másfél évvel ezelőtt jelent meg, és azóta óriásit fordult a világ a zenekarral, pedig a Singles már a zenekar negyedik lemeze, és az azt megelőző években is szorgalmasan turnéztak. Samuel Herring úgy látja, hogy ez egy természetes folyamat volt, és szükségük volt ennyi időre, hogy igazán összeérjen a zenekar.

Az a bizonyos védjegyszerű tánc nagyjából az új lemezzel együtt született meg. Herring táncáról nem véletlenül beszélünk sokat, ugyanis az énekes úgy csinál valami teljesen újat a színpadon, hogy annak valódi jelentősége van: elripacskodja, eljátssza a dalokat, ami egy másik zenekarban baromi hülyén nézne ki, de a Future Islands kifacsart lelkű univerzumában hibátlanul működik. A koncertről olyanokat írtunk, hogy: "Herring arcra úgy néz ki, mint egy kopaszodó autószerelő, aki az egyébként tényleg slágeres, dúdolható és nehezen elfelejthető számra úgy kezd el mozogni, mintha villám csapott volna bele, egyszer kacsatáncol, egyszer úgy mozog a feje, mint egy galambnak, néha a mellkasát csapdossa, mint egy majom, másszor meg szinte üvöltve hányja ki a torkából a dalszöveget. Olyan mozgáskultúrája van, mintha Rátonyi Róbert elment volna egy Clash-koncertre, és nagyon szeretne együtt érezni a zenével, de a szervezete még nem teljesen engedi." Erre csak annyit mondott, hogy 

Azt hiszem, hogy ezt is a zene átalakulása hozta ki ezt belőlem. A Singles azért egy kicsit másabb arcát mutatta a zenekarnak, és ez belőlem is mást hoz ki a színpadon. Meg persze folyamatosan figyelem a közönséget, és mindig igyekszem bemérni, hogy mennyire tetszik nekik a produkcióm. És ez bejön."  

Ez a bizonyos tánc valóban kulcsa volt a sikernek, ugyanis a Seasons (Waiting On You) című dalt tavaly tavasszal előadták David Letterman műsorában. Ez annyira jól sikerült, hogy amikor az amerikai műsorvezető bejelentette visszavonulását, az utolsó hetekben a Future Islands is visszatérhetett, hogy ott mutathassák be Chase című kislemezüket.

A zenekar szerint a Letterman-fellépés volt hosszú ideje az első alkalom, amikor igazán izgultak: Samuel Herringnek például teljesen kiszáradt a szája, ami énekesként azért elég komoly hátrány. A Future Islands saját bevallása szerint még a baltimore-i koncertek azok, amik komoly érzelmi többlettel járnak: "Baltimore-ban akkor is izgulunk, ha csak párszáz ember előtt játszunk. Nekünk az otthoni koncertek nyilván nagyon fontosak, hiszen itt látnak minket azok az emberek, akikkel együtt felnőttünk, és akikkel a legtöbbet lógtunk.

Egy európai fesztivál közönségében viszont elég valószínűtlen, hogy egy személyes ismerőst fedeznék fel, így ott azt csinálhatok, amit akarok.

A Future Islands mostani turnéja még másfél hónapig tart, aztán némi pihenés következik az új lemez előtt, de az énekes szerint már lélekben a következő stúdiózásra készülnek: "Fejben már a következő lemezen gondolkodunk, és alig várjuk, hogy nekiálljunk. Nagyon jó formában vagyunk, jó dolgok jönnek ki belőlünk mostanában, rengeteget tanultunk az előző lemezeinkből. Az egész zenekészítés egy hosszú tanulási folyamat, aminek során egyre jobban letisztul az, hogy mit szeretnénk csinálni, így egyre merészebben kísérletezünk."

Samuel Herring szerint egyáltalán nem zavaró, hogy az emberek többsége folyamatosan azt kérdezi, hogy mivel tudnak legközelebb előrukkolni; és nem érzi terhesnek azt a nyomást, ami most rájuk nehezedik. "Szerintem a feszültséget az ember magának kreálja, és egyáltalán nem hinném, hogy rosszat tenne nekünk a nyomás. Szeretek határidőre dolgozni, mert az embert egészen meglepő dolgokra készteti. A Singles lemeznél is meg kellett hozni néhány elég nehéz döntést, de most büszke vagyok ezekre. A legfőbb mozgatóerő még mindig az, hogy olyat csináljunk, ami számunkra jelent valamit, és néha ezt a pánik hozza ki a legjobban belőlünk."

A Future Island koncertjéről itt írtunk bővebben.