12 zeneszerző király

2015.09.08. 08:38

Csókolom, ez itt a Múltcore, a Stenk zenetörténeti sorozata, amit a múlt héten a trubadúroknál hagytunk abba. Szóba került ott az angolok legendás uralkodója, Oroszlánszívű Richárd, aki remek dalokat írt, az egyiket meg is hallgattuk. De nem csak ő volt ám az egyetlen zeneszerző király!

Előtte is, utána is többen írtak dalokat, szimfóniákat, operákat és jazzszámokat, ráadásul ezeket akár ma is meghallgathatjuk. Az alábbi listában vannak egészen kicsiny, elfeledett országok uralkodói, de angol, svéd, portugál, sőt három magyar király is!

Döntsétek el: szerintetek jobb politikusok vagy zeneszerzők voltak-e? 

Mielőtt belecsapnánk a listába, muszáj megemlíteni, hogy voltak nagy zenész királyok már az ókorban is, de az ő zenéjükről semmit nem tudunk. Meg néhány kora középkori császár és király, aki bár szintén szerzett zenész, nem találtam felvételt róla. Róluk az alábbi keretesben olvashattok.

A holdbéli zenész és a véreskezű diktátor

Dávid zsidó király (Kr. e. 1040 k. – Kr. e. 970) például híres zeneszerző volt, a hagyomány szerint ő írta a zsoltárokat, de a dallamuk sajnos nem maradt fenn. Mindenesetre mindig, mindenhol hárfával ábrázolják, még a magyar néphagyomány is úgy tartja, hogy ő zenél a Holdban, Szent Cecília meg táncol rá. Na és persze azért se maradhatott ki a felsorolásból, mert a Stenkbe négy Dávid ír: nagyjából annyian vagyunk, mint a más nevűek együtt.

A másik kihagyhatatlan ókori zeneszerző uralkodó Nero római császár (37–68), a véreskezű diktátor, aki számos alattvalóját végeztette ki és – azóta is jól bevált politikai elterelő manőverként – megkezdte egy kisebbség, a keresztények üldözését. Viszont hatalmas költőnek és énekesnek tartotta magát, állítólag egy újfajta vízi orgonát is feltalált. Tacitus szerint a 13 éves trónörököst, Britannicust is féltékenységből ölette meg, mert rendkívüli zenei tehetség volt. Imádott szerepelni, szabályos turnékat tartott a birodalomban, hivatalos virtuózok közt indult zenei versenyeken (persze általában nyert).  Utolsó mondata állítólag az volt, hogy:

Jupiterre, micsoda művész pusztul el velem!

Nem tudjuk, milyen lehetett a zenéje, de azt igen, milyennek képzelte el az ötvenes évek Hollywoodjában egy magyar zeneszerző. 

IV. León, vagy Bölcs Leó  (866 – 912) bizánci császár neve a magyar történelemből lehet ismerős: a honfoglalók szövetségesei voltak a bolgárok elleni háborúban. Állítólag több himnuszt is írt. Ugyancsak egyházi szerzeményekben jeleskedett I. Szent Demeter (1093 – 1156) Grúzia királya. (Na tessék, már megint Grúzia.)

Ja és a félreértések elkerülése végett: a zárójelben a születések és a halálozások évszáma szerepel, nem az uralkodásé. A képek forrása pedig mindenhol a Wikipédia.

I. Oroszlánszívű Richárd angol király (1157–1199)

A leglovagkirályabb lovagkirály és a legtrubadúrabb trubadúr (aki valójában inkább trouvère volt, hiszen az északi dialektusú dalosokhoz tartozott). Egész élete egy nagy kalandozás volt háborúról háborúra, plusz szentföldi hadjárat, hajótörés, álruhás menekülés meg ilyenek. Épp ezért - bár hatalmas a kultusza - nem lehetett valami jó uralkodó, ráadásul egy csomó pénzt szedett be a keresztes hadjáratra, aztán meg, hogy kiváltsák a fogságból. Két dala maradt fenn állítólag, de én csak egyet találtam meg, szóval azt most ideágyazom nektek megint - ezúttal egy autentikusabb feldolgozásban. Nagyon megszerettem!

I. Trubadúr Theobald navarrai király (1201–1253)

Na most őszintén, egy vaktérképen hányan tudnátok berajzolni a Navarrai Királyságot? Akárhányan is, én sajnos mostanáig nem tartoztam közéjük. Pedig a trubadúrokkal együtt egyre jobban rácsodálkozom a középkori Ibéria történetére is, ami igen csak érdekes. (Elég csak végignézni ezt a listát négy király is van onnan.) Bár trubadúr királynak is hívták, valójában ő is inkább  trouvère volt, hiszen nem a szomszédos Okcitániából hozta zenei örökségét, hanem Észak-Franciaországból. Bár azt mondják elég csapnivaló politikus volt, mint igazi lovag, megjárta a Szentföldet és remek dalokat szerzett.

X. Bölcs Alfonz kasztíliai király  (1221–1284)

A modern spanyol nyelv megteremtőjének tartják, aki mellesleg a csillagászatot is kedvelte. Tök mellékesen német király is volt, bár soha nem járt arra.

VIII. Alfonzhoz hasonlóan (akinek az udvari zenéjéből készült baromi jó Eduardo Paniagua-cédéért már a múltkor lelkesedtem) szerette a zenét, de ő nem csak hallgató volt, hanem szerző is. Több száz dala maradt fenn dallammal együtt, ezzel szinte egyedülálló a középkori szerzők között.

Itt egy teljes album szintén Eduardo Paniagua zenekarától.

I. Földművelő Dénes portugál király (1261–1325)

Dénes igazán sokoldalú uralkodó volt: árutőzsdét alapított, kereskedelmet fejlesztett, hadiflottát és lovagrendet alapított és rendszeresen összeveszett a pápával, aki hol kiátkozta, hol visszafogadta. Közben nemzett három törvényes, meg hat törvénytelen gyermeket, szóval elég aktív életet élt. 

Emellett arra is jutott ideje, hogy a trubadúrok pártfogója legyen, sőt maga is komponált 137 dalt.

Az alább is hallható szerzemény az 1990-ben felfedezett Sharrer-pergamenen maradt fenn, mely egyedülálló középkori kincs Dénes dalaival.

VIII. Henrik angol király (1491–1547)

Alighanem a legismertebb angol király, akit főleg hat feleségéről és arról ismerünk, hogy kitalálta az anglikán egyházat. Más kérdés, hogy angol történetírók a legrosszabb brit uralkodónak tartják, mert "megszállott, vérbajos, önimádó feleséggyilkos és zsarnok volt". A vádak igazak, ugyanakkor ne feledkezzünk el róla, hogy igazi reneszánsz ember is volt, aki több nyelven beszélt, lovagi játékokon vett részt, szerette az építészetet, a táncot és a zenét. Ez utóbbit olyannyira, hogy maga is alkotott egy-két művet. Ez például épp egy ilyen bulizós témát dolgoz fel a King’s Singers előadásában.

IV. Szerencsés János portugál király (1604–1656)

Elég menő király volt: nem csak országát szabadította fel a spanyol uralom alól, de Brazíliát is visszaszerezte a hollandoktól. Eközben megalapította a világ egyik legnagyobb könyvtárát (mely sajnos egy évszázaddal később elpusztult a lisszaboni földrengésben), könyvet írt 

a modern zene védelmében

és komponált is. Egy műve maradt fenn (egyesek szerint az is csak egy XIX. századi alkotás, aminek nem sok köze van a királyhoz), de mivel igen szép, ideágyazom, szintén a King’s Singers előadásában.

III. Ferdinánd magyar király (1608–1657)

Meg persze német-római császár és cseh király is volt, de nekünk magyar király. Ha másban nem, hát ebben legyünk büszkék a Habsburg uralkodóinkra.

Főleg, hogy III. Ferdinánd pont nem volt különösebben rossz király. A dinasztia amúgy is elég sok szállal kötődött a zenéhez, több szerző is kikerült közülük: Ferdinánd fiát és unokáját is itt találjátok a listán.

Akit érdekel a téma, az itt talál egy remek cikket arról, melyik Habsburg uralkodónknak mi köze volt a zenéhez, kinek milyen neves zeneszerző írt dalt és hogy csak Ferenc József volt köztük teljesen botfülű.

Hallgatnám

Ezen a lemezen az Orchester Wiener Akademie III. Ferdinánd, I. Lipót és I. József egyházi szerzeményeit adja elő.

I. Lipót magyar király (1640–1705)

Szegény Lipót csak B terv volt: azért lett király, mert a trónörökösnek nevelt bátyja meghalt. Ennek megfelelően nem volt valami nagy szám uralkodó, aminek leginkább mi magyarok ittuk meg a levét. Viszont a muzsikát nagyon szerette, állítólag csak színpadi zenére közel 10 millió birodalmi forintot költött. Az egész birodalmi hadsereg ennek csak a töredékét kapta, ami nem lett volna baj, ha török nem jutott volna el közben Bécsig is. Mindenesetre számos zeneműve ránk maradt, több operája, oratóriuma és egyéb alkotása, melyeket legtöbbször maga vezényelt az előadásokon. Zeneszerzői pályájáról ebben a doksiban találtok több infót.

Hallgatnám

A videó második felében Jacques de Saint Luc egy műve hallható. Mindkét felvétel a Kecskés Együttes A kuruc kor zeneköltészete 1664-1736 című lemezén hallható.

I. József magyar király (1678–1711)

Lipót fia ügyesebb politikus és jobb király volt mint apja. Bár II. Rákóczi Ferenc ellenlábasaként ismerjük leginkább, valójában magyar szempontból sem nevezhetjük rossz uralkodónak. Korához képest igen felvilágosult volt (pl. könnyítette a jobbágyok terheit), és elég engedékeny volt a felkelőkkel szembeni béketárgyalásokon is, bár magát a békekötést nem érhette meg.

Igen nagy élvhajhász hírében állt, számos nőügye volt, és a zenét is igen kedvelte. Három olaszos hangulatú műve maradt ránk, melyek közül a leghíresebb ez a dal – az egyik kedvenc zeném a listából.

További magyar hangok

IV. Béla dédunokája és Vencel királyunk apja, a 34 évesen elhunyt birodalomépítő II. Vencel cseh és lengyel király (1271-1304) állítólag híres minnesänger volt, de csak néhány német nyelvű verse maradt fenn, a zenéjük sajnos nem.

II. János magyar király, azaz János Zsigmond erdélyi fejedelem (1540-1571) is szívesen muzsikált, sőt hangversenyeket adott. Arról azonban nem tudni, hogy zenét is szerzett volna (ráadásul nem is volt igazán király, hiszen soha nem koronázták meg).

II. Nagy Frigyes porosz király (1712–1786)

Összetett személyiség volt, az biztos. Lázadó ifjú, akit apja hadbíróság elé állított, aztán fogságba vetett, legjobb barátját (állítólag szerelmét) pedig lefejeztette. Ehhez képest később nagy stratéga vált belőle, és ő vetette meg a bürokratikus porosz államgépezet alapjait is. Szerette az irodalmat, levelezett  Voltaire-rel, közben menő zenészekkel vette körbe magát, és szenvedélyes fuvolista volt. Életéről és zenéjéről itt egy remek blogposzt több meglepő történettel. Számos darabot komponált, köztük 4 szimfóniát és vagy 100 szonátát. Ez utóbbiból készült egy remek válogatáscédé, melyről itt olvashattok, alant pedig meghallgathatjátok:

I. Oszkár svéd király (1799–1859)

A kezdetben liberális, később inkább konzervatív uralkodónak innen a messzi délről nézve az a legérdekesebb húzása, hogy szerette volna egyesíteni Skandinávia államait, ezért például bevezette

a ma már mulatságos közös svéd-norvég zászlót,

ha már egyszer mindkét országban király volt. Nekünk pedig azért érdekes, mert számos dalt, keringőt és indulót írt, sőt egy operának is társszerzője lett.

Hallgatnám

A Ryno című operát Eduard Brendler írta, de halála után az akkor még csak herceg Oszkár fejezte be. Állítólag az ő műve a finálé, Ágnes áriája, egy kvintett és még pár részlet.

IX. Rama, Thaiföld királya (1927-)

A világ inkább Bhumibol Aduljadezs néven ismeri Thaiföld ma is uralkodó királyát. Azt azonban kevesebben tudják róla, hogy nem csak szaxofonista, volt, aki olyan nevekkel lépett fel, mint Benny Goodman, de zenét is írt aktívabb éveiben. A legszebb, hogy egy időben minden pénteken a palotájába telepített rádióállomás sugározta a zenekar koncertjeit. Időnként 

betelefonálni, sőt számot kérni is lehetett a műsorban!

Ha kimaradt volna valamelyik kedvencetek, ne habozzatok kommentelni! A Stenk zenetörténeti sorozata pedig természetesen a jövő héten is folytatódik. Ha nem akartok lemaradni a további kalandokról, mely persze tele lesz szexszel, szerelemmel, ármánnyal és ilyesmivel, kövessétek a Múltcore-t a Facebookon!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!