Magyar papírmesék Los Angelesből, Kiss Tibivel

Fine Cut Bodies már ismert figurája a budapesti éjszakai életnek és elektronikus zenei színtérnek, de talán lesznek olyanok, akiknek a most nálunk debütáló Paper Tales EP az első zene, amit a producertől hall. Kevin egyébként egy ideje már Los Angelesben él, ahol ugyanúgy zenél tovább, mint eddig. Idén például két alkalommal is összefutott AMB magyar producerrel, aki épp az Egyesült Államokban turnézott. A tovább mögött az EP mellett arra is fény derül, hogy hogyan került Kiss Tibi Quimby-frontember a lemezre.

Kint egyébként audio és vizuális programozással foglalkozik, leginkább filmek és videojátékok hangdizájnjával, ami nem véletlen, hiszen 1996 környékén Playstation-játékokat is programozott. Ennek is köszönhető, hogy a honlapja tele van letölthető, saját gyártású cuccokkal, mint például ez az ingyenes VST plugin zenészeknek, amit októberben követ egy másik.

Emailben írt nekünk kicsit az EP-ről és a dalokhoz is fűzött egyenként némi kommentárt.

"A címekből talán magától értetődő, hogy mesélős sztorizós vibe, ráadasul Czakó András barátom is hasonlóan old school geek mint én. Ő csinálta a boritót meg a La Petite Mort teljes vizuális világát, szóval jól tudjuk inspirálni egymást. A zenéim az elmúlt években egyébkent is elég vizuálisak lettek, valószínűleg amiatt is, hogy filmes dolgokon is dolgoztam. De egyébkent is szabadjára engedtem magamban a gyerekkori soundtrack-rajongót. Szóval megpróbálok valahogy egyensúlyozni a dallamos, de mégsem annyira konkrét, könnyen emészthető világok között. Néha úgy érzem, mintha valamiért el akarnám dugni a zenéket zörejek, zajok mögé, nehogy valaki észrevegye, hogy van ott egy akkordmenet, de azért bár hallgatni szeretek absztrakt kíserleti dolgokat, írni nem annyira."

The Sandman's Lullaby: Kb. 5 éve kezdtem el, de valahogy nem állt össze, nem szerettem, hogy túl sok a vonós benne, de aztán iden sok olyan nem-FCB projecten dolgoztam, ahol zenekarra kellett komponálni, és megbarátkoztam vele, hogy nem kell ráerőltetnem a full elektronikát.

Skyway Noire: Ez Vicsekéknek egy projection mappingjehez készült, amit a lengyel Skyway fesztiválon mutattak be, de aztan kicsit átdolgoztam, mert úgy éreztem illene az EP-re. Ez volt az eredeti vetítes és az organikus vs. technokrata világ találkozását próbálja bemutatni.

Impossible landscapes - 3D projection mapping by Limelight projection on Bella Skyway Light Festival 2013. from Limelight 3d Projection Mapping on Vimeo.

Luke And His Shadow: Hát ez egy nagyon régi zeném, amit Kiss Tibivel (Quimby) közösen hoztunk össze 7-8 éve kb., de sosem jelent meg, vagyis hogy lehet, hogy valamikor rajta volt egy Tilos-válogatáson, de sosem került ki a boltokba. Viszont én nagyon szerettem, úgyhogy nem akartam, hogy elkallódjon.

Dinner With Murdock: 14-15 évesen sokat programoztam otthon éjjeleken át és korai ('70-'80-as évek) elektronikus zenéket hallgattam, meg soundtrackeket. Szóval bírom ezt a csúszkálós mellotron vibe-ot, meg a síró szintiket. Viszont a koszos hangszíneket szeretem valami kicsit modernebb köntösbe bújtatni, valahogy balanszot találni a glitchy zajok és a koszos zajok között.

A Comedian Died Last Night: Radics Marci barátommal írtuk ezt a zenét, mindketten nagyon bírjuk a nyugati party wonky cuccokat, szóval értelemszerűen hallatszik is, bár dallamvilágra nem azt a jazzes világot hozza. amit mondjuk az itteni arcok tolnak, hanem inkabb azt a melankolikus hangulatot, ami valahogy majdnem minden zenémben benne van szerintem. Na, meg persze az organikus zajok megint, recsegés, ropogás, csörgés és 8bit-hangok.