18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Micsoda nyár volt ez, micsoda klip készült róla

2015.09.19. 13:30

Az elmúlt két nap a magyar klipekről szólt: a Toldi moziban rendezték meg az 1. Magyar Klipszemlét, és pénteken a díjakat is átadták. Egy csomó jó és fontos klip végre elismerést kapott, de míg Szimler Bálintról, Rév Marcellről és László Lorenről azért lehetett már korábban hallani, Fazakas Fanni és pláne Rumex láttán tanácstalanul nézett össze a zsűri: ki ez a csaj, mi ez a zene? A nevezési lapra pillantva pedig kiderült, Fazakas Fanni egyszemélyben csinált mindent: a zenét, a klipet, a látványtervezést, szereplőnek pedig a barátnőit kérte fel. És rohadt jó lett a végeredmény, úgyhogy Kostil Danilát, Horváth Viktort és Szimler Bálintot maga mögé utasítva a zsűri döntése értelmében Fazakas Fanni lett a legjobb rendező péntek este a Toldi moziban. De mivel is? A Summer Syndrome klipjét eddig ugyanis nem is töltte fel sehova, most először lehet megnézni online. 

Először is nézzük a klipet, íme:

Utána pedig jöjjenek a tények: a Rumex nevű egyszemélyes formáció tehát Fazakas Fannit takarja, aki attól lett korunk reneszánsz embere, hogy két sulit is elvégzett: egyrészt a MOMÉ-n a média design szakot, amit le sem tagadhatna, másrészt az ImPro Schoolban tanulta a sound designt, aminek hatása szintén kimutatható a zenéjén, ahogyan az is, hogy klasszikus zenét tanult, és zenészcsaládban nőtt fel. 

Ezt a Rumex dolgot 2014-ben találta ki, akkor meg is jelent egy EP-je definitív IAM RUMEX címmel, aztán Dj-zgetett meg VJ-zgetett erre-arra a városban, az Ankertben meg az Instanban, elment Hollandiába, ahol szintén vizuális művészként dolgozott. Most Budapesten él, ez a klip volt a diplomamunkája a MOME media design szakán, és az iskolában nem aratott vele osztatlan sikert, a Klipszemlén viszont mindenkit lenyűgözött. Könnyű első ránézésre azt mondani, hogy dehát minden magára valamit is adó klip így néz ki, de az elmúlt napokban annyiszor láttam ezt a klipet nagyvásznon, hogy állítom, mindig lehet benne új és új dolgokat megszeretni. 

A kedvencem egyértelműen a cukorszórásos száj, amint a rózsaszín fagyit nyalja, ez nekem is mindig vágyam volt, annyira egyértelmű, hogy nem is értem, miért nem lehet kereskedelmi forgalomban kapni a cukorszórásos rúzst. De az is minden nyárhoz hozzátartozó alapélmény, ahogy a fehér kerti nyári szék szépen lassan, alattomosan esik szét alattunk. De ebből a klipből most arra akarok emlékezni, ahogyan egy női kórus áll a tengerben, és azt énekli, hogy I dont give a fuck. 

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!