Operával lehet a legtöbb jogdíjat beszedni

2015.11.27. 12:55

Az Artisjus honlapján ráleltünk két kalkulátorra, az egyikkel a rádiós, a másikkal a tévés lejátszások után járó jogdíjakat lehet kifizetni. Kicsit kattintgattunk és elhatároztuk, hogy minimum 3 perces operákat fogunk mostantól írni, és valahogy rávesszük a tévéket és a rádiókat, hogy hetente egyszer tolják adásba őket, aztán meg hátradőlünk. Jó, ez így akkora baromság, mint fegyverbuzi egyetemistában dzsihádistát látni, a dolog nem ennyire egyszerű, és ha abból a jogdíjból akarunk tejet venni a kávéhoz, amit operánk után az RTL fizet, jobb ha átszokunk a citromos teára.

Az adatokat viszont ha más nem, a vicc kedvéért érdemes volt átböngészni. Kiderült, hogy a komolyzene jól fizet: az RTL egy 3 perces darabért 71 428 forintot perkál, és a TV2 is kicsenget érte 50 452 forintot. A köztévén annyira nem éri meg komolyzenében utazni, az M1 31 651 forintot ad darabjáért, lejátszásonként. Ha egy évben mindhárom tévé egyszer leadja a mesterművet, bruttó kb. 150 000 forint körül járunk, ami az éhenhaláshoz pont elég. Nyergeljünk hát át a könnyűzenére, csak egyszerűbb egy Hellót a tévébe bejuttatni, mint egy Sevillai borbély-utánérzést.

A könnyűzene már nem annyira kapós, sok is van belőle, meg sokszor is játszanak ilyesmit, a TV2 egy 3 perces számért 17 868 forintot ad, az RTL 25 296-ot, az M2, ahol ugye a Petőfi TV-sáv miatt jóval több hangzik el, mint másutt, 4170 forintot, az M1 pedig 11 210-et. (Azért az M1-et néztük, mert az Artisjus kalkulátora tavalyi adatokat mutat legfrissebbnek.) Ez sem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy egy slágert többször is levetítenek, már elég csak megírni az új Gecigránátot, és dőlhet a lóvé.

A nagyobb volument a rádiós lejátszás jelenti természetesen, több is van belőlük, meg több zenét is játszanak, mint egy ATV vagy Comedy Central. A fentiek azonban a rádióra is érvényesek: a könnyűzenéért soha nem fogunk annyit kapni per lejátszás, mint a komolyabb műfajokért. A Class FM például 7860 forintot fizet egy legalább háromperces operarészlet után, de ha teszem azt, azt énekeljük, hogy

Nyissad a szád / jön a gecigránát, 
ezzel szétrobbantok / minden geci ládát,
Tátod a szád / jön a gecigránát,
jön a gecigránát / jön a gecigránát!

akkor csak 2783 forintra számíthatunk, és nem, nem mondjuk azt, hogy a fentiért az is sok, van ennyi akaraterőnk. Az ökölszabály az, hogy minél kisebb egy rádió elérése, annál kevesebb pénzre számíthatunk, szóval ha rapnótánkat a Mega Rádió naponta hatszor adja le, és ezt a jó szokását 365 napon át (vagy míg a helyiek fel nem gyújtják a stúdiót) folytatja, akkor is csak 10 950 forintot kapunk, mármint egy év alatt, és ugye ebből még lejönnek a járulékok.

És hogy honnan tevődnek össze a jogdíjak, és mi az a rejtélyes ráosztás nevű dolog, ami úgy hangzik, mint egy intézményesített mutyicunami? Az Artisjus ezt is elmagyarázza. Onnan indul a dolog, hogy a nagy nehezen kiszámolt összeget kenhetjük a hajunkra, hiszen

A ténylegesen kifizetett jogdíj minden évben az adott évben befolyó jogdíjak összegétől és a felosztásban résztvevő művek számától, összesített pontértékétől függ. 

A ráosztásról annyi derül ki első blikkre, hogy 

minden esetben a ráosztásos jogdíjnemben beszedett jogdíjbevétel nagyságától és a ráosztás aktuális felosztási szabályozásától függ.

Ezzel nem vagyunk beljebb ugye. Egy másik füzetből persze kiderül, hogy

nem tudjuk, hogy az ország több mint 30 000 vendéglőjében, üzletében, szállodájában milyen zene szól a hangszóróból. És nem tudjuk, hogy az évente eladott több millió üres adathordozóra milyen zenéket, filmeket másolnak az emberek. Ezért ezeknél a jogdíjforrásoknál az 5 másik forrásból származó adathalmazt vesszük

alapul, és ezekre az adatokra „ráosztjuk” a jogdíjakat. Minden adatforrásra olyan arányban, ahogy erről a szerzők döntöttek.

Ha tovább kattintgatunk az oldalon, a rádiós és tévés jogdíjak közötti meglehetős különbségek mibenlétére is fény derül:

  • a rádiók és a televíziók nem művenkénti, hanem bevételeik százalékában meghatározott (2-4%-os) jogdíjat fizetnek.
  • a rádiókban lejátszott művek esetében tiszta a helyzet, a számítógép rögzít minden lejátszott másodpercet a tévék viszont önbevallanak, esetükben a produkciós cég adatszolgáltatásának minőségén sok múlik.
  • a televíziós felosztás pontérték-alapú, minden elhangzási adatot először lefordítunk pontokra, és a felosztásba kerülő teljes jogdíjösszeget ezen pontok alapján osztjuk fel. A pontérték függ a mű hosszúságától, műfajától. elhangzási jellegétől (konkrét-, szignál-, háttér-, reklámzene, szünetközi), attól, hogy melyik csatornán hangzott el és az elhangzásainak számától-.
  • minél nagyobb egy tévé, annál többet kell fizetnie ugyanazért a műért

 Ha valaki rászánna egy félórát, itt és itt lehet szórakozni.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!