A hetvenéves korában, rákban elhunyt Lemmy temetése pont olyan volt amilyen az élete: sok haverja között, vicces történetek mesélésével telt. A ravatal két oldalán Marshall-ládák álltak, középen egy emléktárgyakkal teli oltár, amin Lemmy kalapja, csizmája, egy üveg Jack Daniel’s, és képek a jelenlegi és egykori Motörhead-tagokról sorakoztak. A koszorúk nagy többsége piros és fehér virágokból állt, tisztelegve Lemmy angol származása előtt. 

Paul Kilmister

A temetés azzal kezdődött, hogy Todd Singerman, a zenekar és Lemmy menedzsere kijelentette, hogy Lemmy hallani sem akart sírós-picsogós-formális temetésről, és nem is ilyet láthattak azok, akik a YouTube-on követték le az eseményeket. Először Lemmy fia, Paul mondott formabintó gyászbeszédet, amiben több vicces sztori mellett ez is elhangzott:

Lemmy  nem volt mintaapa, de ezt soha nem róttam fel neki, szabad, bohém lélek volt, akit csodáltam, és eszem ágában nem volt korlátozni. 16 évesen maradtam vele először kettesben, egy kocsiban ültünk, és amikor már kényelmetlen volt a csend, így szólt: “Anyádnak régebben nagyon jó csöcsei voltak. Fél órát is eltöltöttem velük egyenként.” Erre azt feleltem, hogy én ennél azért jóval többet voltam testközelben azokkal a mellekkel, mire apám elvigyorodott, és azzal vágott vissza, hogy “De abban nem sok élvezet volt, ugye?”

Megérkeztünk 2016 első Hét lemezéhez, de kicsit még mindig 2015-ösek maradunk, mert az ünnepi szünetben is akad pár egészen figyelemreméltó megjelenés, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Ilyen például a Cage the Elephant, a Baroness, Pusha T vagy NB új lemeze, de persze január első hetéből is válogattunk. A hét lemeze most nem más, mint David Bowie, de rajta kívül lesz még szó arról, hogy a Bloodhound Gang még egyáltalán létezik, milyen egy csak csajokból álló spanyol lánybanda, illetve két friss magyar lemezről is lesz szó.