Bowie kórházi ágyon, bekötözött szemmel énekel utolsó videójában

2016.01.11. 10:18 Módosítva: 2016-01-11 11:55:46

Mindössze pár nappal a halála előtt, január 7-én jelent meg David Bowie utolsó klipje, melyet Johan Renck rendezett a Lazarushoz, az új album második kislemezdalához. A kritikusok már akkor rejtélyesnek, nyomasztónak, furcsának, megindítónak írták le – hát, így most még inkább az. Amikor kikerült a Youtube-ra, és megnéztük a barátnőmmel, ő rögtön aggódva mondta, Bowie mennyire öregnek és meggyötörtnek látszik. „Á, dehogy, csak el van maszkírozva, és egy karaktert játszik, ahogy mindig!″ – válaszoltam akkor neki, de sajnos nem nekem volt igazam.

Untitled-1

A videóban a megőszült, lefogyott Bowie többek közt ugyanazt a gézzel bekötözött fejű, a szemei helyén gombokat viselő furcsa karaktert formálja meg, amelyik már az előző klipjében, a Blackstarban is megjelent. A rémálomszerű jelenetben a bekötözött szemű énekes egy kórházi ágyon fekszik, a szekrényből pedig egy fiatal nő jön elő, aki bemászik az ágya alá, és onnan kísérti. Később Bowie egy fekete-ezüst csíkos, régi, '70-es évekbeli fellépőruháira emlékeztető szerelésben levelet vagy talán naplót ír egy íróasztalnál (a lány ott guggol az asztal alatt is), majd ő maga is rángatózva – ez a mozgás is a Blackstarban jelent meg valamiféle eksztatikus táncként – eltűnik a szekrényben, és magára zárja azt. 

A Lazarus című dal már a címével (a bibliai szereplő súlyos betegségben hal meg, majd Jézus feltámasztja a barátjának nevezett Lázárt) és első soraival ( Look up here, I’m in heaven/I’ve got scars that can’t be seen) is a halálról szól, valahol a közepén pedig nosztalgikus önéletrajzi sorok jönnek elő (By the time I got to New York / I was living like a king). Így hát nagyon nehéz nem Bowie egyik utolsó művészi gesztusának és búcsújának tekinteni mind a dalt, mind a videót.

A Lazarus (és a Blackstar) videóinak rendezője, Johan Renck egyenesen karrierje abszolút csúcsaként beszélt a Bowie-nak készített klipekről: „Az ember csak álmodhat arról, hogy egyszer egy ilyen elmével dolgozzon együtt, hát még kétszer. Intuitív, játékos, titokzatos és mély... Nem vágyom már rá, hogy több videót készítsek, tudva, hogy a folyamat soha nem lesz már olyan hátborzongató és beteljesedett, mint ez volt.

Gyakorlatilag megérintettem a napot."

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?