Ez nem az a világ, ahol mutyizni kell

A szüleivel disszidált Németországba a '80-as években, Münchenben nőtt fel, volt a brüsszeli Magyar Kulturális Intézet vezetője, kapott francia érdemrendet, hét évig igazgatta a Szigetet most pedig hat berlini fesztivál, köztük az Amerikából importált Lollapalooza fesztiváligazgatójaként dolgozik. Szép Fruzsina ma már komoly szaktekintélynek számít az európai fesztiválpiacon, és egy új szervezet létrehozásával egy hosszútávú folyamatot indított el, ami akár történelminek is nevezhető az európai könnyűzenében. Szép Fruzsinával interjúztunk a nyugati és a magyar mentalitás különbségeiről és arról, hogy mire van szüksége a hazai könnyűzenének a jövőben.

Szép Fruzsina 18 évesen lett a Sebestyén Márta, illetve a Muzsikás menedzsere, majd az egyik alapítója lett a brüsszeli Magyar Kulturális Intézetnek, ahol egy ideig megbízott igazgatóként is dolgozott. Többed magával alapította meg a Magyar Könnyűzenei Export Irodát, ahonnan a Szigethez ment, amikor Gerendai Károly felkérte programigazgatónak. Jelenleg Berlinben él és dolgozik, hozzá tartozik a berlini Lollapalooza vagy a MELT!. 

A hazai zene nemzetközi sorsát mindig is szívén viselte: először a szerbiai Exit, a szlovákiai Pohoda és a lengyel Open'er Fesztivál szervezőivel vette fel a kapcsolatot, majd szép sorban az összes nagyobb rendezvénnyel a térségben, hogy a zeneiparilag erősen lemaradt közép-kelet-európai régiót nem csak felzárkóztassa, hanem az EU lehetőségeit kihasználva teret engedjen a térség figyelemreméltó produkcióinak, ebből nőtt ki a CEETEP, amiről már a groningeni Eurosonic kapcsán elég sokat írtunk. Kialakult egy jó partneri és baráti kapcsolat, mert "ha összezárunk, akkor talán többet tudunk elérni." Ez az egyik kulcsszó, amit Szép említ a regionális összefogással kapcsolatban.

A Eurosonicra alapvetően minden ország nevezhet egy zenekart, ez mindenhol az állami rádió feladata. Idén azonban éppen a CEETEP finanszírozásának köszönhetően további három együttes is jöhetett Magyarországról, ami óriási szó. 

Külön kértem, hogy erre az eseményre ne kezdődjön el az urambátyámozás, hogy majd mindenki igyekszik bemutyizni a valakijét.

- mondta határozottan, majd ennél a résznél azért kicsit megálltunk, mert Szép szerint Magyarországon évekig képtelenek voltak sokan felfogni, hogy egy ilyen szintű zenei expón az országokat is képviselik a kiküldött előadók. Ezért is találta ki azt a rendszert, hogy a programban résztvevő fesztiválok egyenként leadnak egy ötös zenekari listát, ahonnan majd a Eurosonic válogatja ki a résztvevőket. Szép tőlünk az Ivan & The Parazolt, a Middlemist Redet és a Budapest Bárt ajánlotta, akik be is kerültek. A kiemelt idősávban fellépő Ocho Macho viszont a Magyar Rádió kiküldötte volt.

Ez az együttes nyerte meg 2015-ben a Sziget, az Akvárium és az MTVA közös zenei versenyét, aminek egyik fődíja ez az eurosonicos szereplés volt. Szép ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy

amikor megtudta, megbizonyosodott arról, hogy egy ilyen döntést nem lenne szabad közönségszavazatok alapján eldönteni. Az a zenekar, ami otthon koncerthelyszíneket tölt meg, nem féltetetlenül éri el ugyanezt külföldön. Ez csalódás lehet a zenekarnak és az őket delegáló szervezeteknek.

Pedig az utóbbi időben Szép szerint végre vannak olyan együttesek itthon is, akiknek minden lehetősége megvan arra, hogy kis lépésekkel, de bekerülhessenek az európai vérkeringésbe. A régóta showcase-eken szereplő Ivan & The Parazol-t és a Middlemist Redet is ezek közé sorolja. A Eurosonic koncertszervezője közel 4000 produkciót hallgatott meg az esemény előtt, és a két magyar zenekart is kiemelte, mint akiknek komoly lehetősége lehet az áttörésre. Szép szerint ehhez arra is szükség volt, hogy megjelenjen Magyarországon is pár olyan háttérszereplő, booking agent, kiadófőnök, menedzser, akik nem csak akarnak, de képesek is nyugati mentalitással hozzáállni a szakmához. Minden hazai zeneipari szereplőnek tudnia kell, hogy kiket hova érdemes delegálni, mert

ha négy érdektelen, nem kimagasló produkciót küldünk, akkor az rossz fényt vet nem csak a hazai könnyűzenére, de Magyarországra is.

2016-ban a Cseh Tamás Program is a CEETEP mögé állt, anyagilag támogatták a magyar delegáció kiküldését. "Az egyeztetéseknél hangsúlyoztam, kértem, javasoltam, hogy olyan hazai szakembereket küldjünk, akik tettre vágyóak, rengeteget dolgoznak és akarnak külföldi piacokra nyitni az előadóikkal. Csak nekik van értelme kijönni egy ilyen eseményre, mert itt rengeteg mindent tudnak tanulni, amit aztán otthon hasznosítanak" - meséli Szép, de a delegáció összetételében semmiképpen nem ő akart dönteni. Utólag viszont erősen kritizálja a delegáció összetételét,  utólag sok olyan név is bekerült, akik egyrészről ki tudnák fizetni maguknak az egészet, másrészről nem biztos, hogy a mostani friss, aktív, agilis generációhoz tartoznak.

Ettől függetlenül Szép szerint már az is lelkesítő, hogy a harmincfős magyar delegációban akadt legalább 15 ember, akik tényleg a szakmai fejlődés miatt érkeztek Groningenbe. Szerinte csak így lehet hosszú távon megalapozni azt, hogy egy magyar zenekar ne úgy jelentkezhessen egy külföldi fesztiválra vagy fellépésre, hogy azt se tudják nyugaton, merre van Budapest.

Pártpolitika és kultúra

Az Exit, a Sziget vagy a Pohoda nemzetközi sikerének köszönhetően óriási változáson ment át a közép-kelet-európai régió megítélése, és Szép hatalmas lehetőségeket lát a térség bemutatásában. A környező nagyobb fesztiválok fontos, megbecsült tagjai az európai rendezvénypiacnak pont ezért is gondolja úgy, hogy

ideje egyenes gerinccel járni és nem a köldökünket nézni, hogy jaj, mi magyarok vagyunk, velünk úgysem akar foglalkozni majd senki.

Mivel Münchenben nőtt fel, ezért az eltérő mentalitása miatt Magyarországon rengeteg falba ütközött, mert sokan nem tudtak mit kezdeni ezzel a nyitott hozzáállással. Ráadásul nőként még nagyobb hátrányból indult, hiszen az európai fesztiválszakemberek 95%-a férfi.

Másfél éve nem dolgozik már a Szigetnek, per pillanat nincs is olyan munkája, ami Magyarországhoz köti. Pedig a Sziget előtt az egyik alapítója volt a Könnyűzenei Export Irodának, ami egy idő után a földbe állt.

Ez katasztrofális volt anno.

- mondja Szép a 2005-ben alakult irodáról, ahonnan 2008 végén átszerződött a Szigethez programigazgatónak. Nagyon érzékeny időszakként jellemzi, mert akkoriban ment a PANKKK is, és a legtöbben nem igazán tudták mi, merre, hova és hogyan, ráadásul közben mindenki bele akart szólni a működésbe. A Hungry for Hungary cédé utólag elég kétes megítélésű lett: kifejezetten exportkiadványként gyártottak le, de a külföldi zenei vásárokon elkapkodták.

"Kevesen tudják, hogy nagyon sok emberhez eljutott, a probléma abból adódott, hogy kiket akartak éppen szerepeltetni a cédén." Szép szerint minden évben állandó diplomáciai harcba árán sikerült kivédeni a magyar mutyit, miközben az egész állami, adófizetői pénzből működött. Az összes könnyűzenei exportiroda úgy működik, hogy az állam mellett más szervezetek, például jogvédő irodák, turisztikai hivatalok, gazdasági kulturális vagy külügyminisztériumok is beszállnak pénzzel a költségvetésbe. "Nálunk csak az akkori Kulturális és Oktatásügyi Minisztérium támogatott, pedig próbáltam a MAHASZ-t, az EJI-t és az Artisjust is bevonni. Az Artisjus és az EJI, amikor tudtak és a saját lehetőségeik engedték, akkor segítettek Emiatt viszont havonta lobbiznom kellett a büdzsékért, de állandóan csökkentették ezt az összeget, így nem jöhetett létre olyan anyagi stabilitás, amivel hosszú távra lehetett volna tervezni."

Csak akkor érdemes ilyen exportirodát létrehozni, ha a kultúra nem válik pártpolitikai kérdéssé. Ez egy olyan tükör, amit az országról mutatunk a világ felé. Folyamatosan attól félni, hogy egy pártpolitikai váltás miatt megint mindent megszüntetnek, és átvariálnak az kifejezetten káros minden ilyen próbálkozásra és a hosszú távú stabil tervezéshez.

A Magyar Rádióval együttműködésben 2006-tól kezdve belobbiztak egy-egy magyar produkciót az Eurosonicra, mint Yonderboi vagy a Neo, de Szép szerint ez is kifejezetten nehezen ment. "Ilyenkor mindig jöttek különböző szereplők, hogy miért nem ők mennek, nem lehetne-e másokat is benyomni valahogyan, kezdődött megint a mutyizás. Látod, ezzel a mentalitással semmilyen szinten nem tudok azonosulni és nem is leszek hajlandó. Miért nem látják ezek az emberek, hogy ha tényleg kiküldjük a legerősebb produkcióinkat, abból hosszú távon mindenki profitál? Így lesz kitaposva az út mindenki másnak, de ha már a legelején urambátyám alapon döntünk, akkor csak magunkkal szúrunk ki. 2010-ben aztán bezárták az egészet, szóval ment minden eddigi munka a levesebe. Most azért látom, hogy a Cseh Tamás Program valami hasonló jó úton jár, és kívánom, hogy ne kelljen nekik is ugyanazokat a vállalhatatlan napi diplomáciai harcokat megvívni, mint nekem 10 évvel ezelőtt."

A jelenlegi könnyűzenei támogatási rendszer így is örvendetes, de Szép szerint nem szabad megállni ennyinél. "Már most ki kéne írni a pályázatokat a következő Eurosonicra, olyan embereket rakni a döntőbizottságba, akik képesek felmérni, kikre érdemes az államnak pénzt költeni. Nagyon fontos olyan embereket felépíteni nyugaton, akik képesek nem csak magukat, de az országot is képviselni a szakmán belül, és mondjuk nem pizsamában mennek tárgyalni egy-egy potenciális ügyféllel rossz angoltudással" - mondja Szép, aki szerint elég egyszer bekerülni a fesztiválpiac szűkebb köreibe, hogy onnan már csak egy orbitális hibával lehessen az embernek kitúrni magát. Viszonylag kevesen mozgatják az európai piacot, pont ezért összetartó közösséget alkotnak és Szép az egyik remek példa arra, hogy magyarként sem lehetetlen ide bekerülni.

Münchenből a világ körül, majd onnan a Szigetre

Szép családja 1985-ben disszidált Magyarországról Németországba, végül gyerekkorát Münchenben töltötte. Szülei a Szabad Európa Rádiónál dolgoztak, majd alig 18-19 évesen lett Sebestyén Márta, illetve a Muzsikás menedzsere, akikkel a világot járva csöppent bele nagyon fiatalon nemzetközi fesztivál- és koncertvilágba. Ma már egy ötven embert foglalkoztató fesztiválcég munkatársa Berlinben.

"37 éves nőként nekem nagyon jól esik, ha az amerikai főnököm külön ideutazik, hogy átértékeljük a munkámat és megköszönje, hogy például a berlini Lollapalooza az első évében megnyerte a legjobb új európai fesztiválnak járó díjat"  - meséli Szép, aki a legfontosabb tapasztalataként említi azt a hét évet, amit a Sziget alkalmazásában töltött. Végül 2014 őszén adta be a derekát egy új felkérésnek, és költözött Berlinbe az új munkahelye miatt. A Szigetet viszont továbbra is szemmel tartja és figyeli hogyan alakul a sorsa. A Sziget azóta még erősebb, mint valaha, a Kft. a három nagy esemény (Volt, Balaton Sound, Sziget) mellett a Stranddal és a B. My Lake szép lassan teljesen lefedi a hazai piacot és voltaképpen monopol helyzetbe kerül, miközben olyan fesztiválok, mint a Hegyalja vagy a PAFE képtelenek fennmaradni.

Nézd, ez egyáltalán nem egészséges, mert az mindig jót tesz, ha van egy rendes versenyhelyzet piacon.

- mondja, de azt azért hozzáteszi, hogy a Sziget monopol státusza ellenére az egyetlen olyan fesztiválcég, ami stabilan megbízhatóan, európai színvonalon dolgozik és megfelelő példát állíthat a többi rendezvénynek, hogy így is lehet csinálni, de komoly potenciált lát a debreceni Campusban és a VeszprémFesztben is.

Mivel a szigetes fellépőlista összerakása inkább a fesztivál tulajdonosainak és a booker feladata, így nagyon részletesen nem tudtunk belemenni abba, hogy átlagban miért mindig ugyanazokat az előadókat rotálják a szigetes fesztiválokon és klubbulikban. Azt viszont elmondta, hogy valóban egyre kevesebb a piacon az igazi nagy, headliner név, így a régiónak is érdeke, hogy képes legyen olyan produkciót kinevelni pár éven belül, ami bekerülhet ebbe a szűk elitbe.

Per pillanat most van olyan 5-8 zenekar a CEETEP-országok közül, akik közül egy minimum co-headliner státuszba kerülhet hamarosan. Nem akarok állandóan brit meg amerikai zenekaroknak fellépést szervezni, itt az ideje, hogy az egységes Európa képes legyen megfelelő alternatívát nyújtani.

Magyarország, mint potenciális régióközpont

Azt kevesen tudják, hogy 2006-ban már volt a Eurosonichoz hasonló showcase fesztivál - a tavalyi Womexen kívül - Budapesten, amit RegiOnnek hívtak és sok szempontból a mostani közép-kelet-európai összefogás elindítója is volt. Ehhez képest 2016-ban Magyarországnak nincs könnyűzenei exportirodája, sem saját (a Womex egy nemzetközi showcase, amit mindig más városokban tartanak) showcase eseménye, miközben Ljubljanától Pozsonyig már a környező országok is meglátták ebben a potenciált. "Akik ma a pozsonyi és a bécsi Wavest szervezik, azok itt voltak 2006-ban a RegiOn-ön, és akkor látták meg a lehetőségeket a régióban" - mondja, majd hozzáteszi, hogy ez inspirálta például a Tallinn Music Weeket és más említette szakmai eseményeket, ahogy több térségbeli ország is az itt szerzett tapasztalatok után kezdett bele a könnyűzenei export kiépítésébe. "Ennek nagyon örülök, hogy mi itt Magyarországon adhattunk tanácsot, vagy mutathattunk példát a régióban. Az izlandi zenei exportiroda akkori igazgatónője 2007-ben engem kert meg, hogy segítsek nekik abban, hogy hogyan építsék fel, alakítsák ki Izlandon a zenei exportirodát. Mai napig nagyon jó barátok vagyunk és segítjük egymást, ahol tudjuk.

Nagyon sok minden indult Budapestről, és szerintem már itt van az ideje, hogy a város átvegye a vezető szerepet a régióban. A kapacitás, a lelkesedés és a szaktudás meglenne rá.

Hiába számít ma már kifejezetten befolyásos európai fesztiválszakembernek, itthonról azóta sem keresték meg, hogy a tudását esetleg otthon hasznosítsa. Nem igazán tett az ügyben lépéseket, de ettől függetlenül nyitott bármilyen együttműködésre. Azt azért hozzáteszi, hogy egy mammutcégnél van, ahol most 5-6 fesztivált irányít párhuzamosan, és hiába kötődik ezer szállal Magyarországhoz, azt nem teheti meg, hogy kizárólag egy előadó magyarságára apellálva futtassa a hazai fellépőket a saját rendezvényein.  De örül annak, hogy van mar néhány hazai zenei kolléga, akivel berlini kikötözése óta építi a hidat Berlin és Budapest között.

Ez nem az a világ, ahol mutyizni kell csak azért, mert magyar vagyok. Ettől függetlenül beajánlottam már több magyar zenekart is kollégáimnak, illetve a Eurosonicon 12 céges kollégával voltunk jelen, akik garantálták, hogy nincs olyan fellépő, akit ne láttak volna.

- és még hozzáteszi, hogy a több száz fellépőből egy olyat se tudna mondani, akiről ne lenne legalább három sor az adatbázisukban. Az ilyen talent scoutok segíthetnek például egy-egy zenekart komolyabb közönség elé vinni, és Szép lelkesedve beszél arról, hogy az idei Eurosonic után már a Middlemist Red és az Ivan & The Parazol is bekerült nem csak a saját cégük látókörébe, hanem más nemzetközi promóciós irodák is felfigyeltek rájuk.

A végén amikor azt kérdezzük, hogy mi lehet a működő recept a magyar zenekarok aktív külföldi jelenlétéhez, a következő pontokat sorolja fel:

1. Akarjon zenész lenni és akarjon ebből megélni bármi áron is.
2. Ne csak másoktól, de magától is megkövetelje a profizmust.
3. Figyelje és kövesse a világban történő aktuális zenei trendeket.
4. Nézzen ki az előadó és a zenekar valahogyan a színpadon.
5. Tudjon kommunikálni a közönségével akkor is, ha nem Magyarországon játszik.
6. Legyen az előadó mellett egy profi menedzser, aki nem csak a hazai állapotokat ismeri, illetve van egy hosszú távú víziója, aminek eléréséhez már kinézte magának az utat.
7. Időközönként készítsenek rendes klipet és tartsák aktívan a kapcsolatot a rajongóikkal.
8. A zenekar mellett dolgozó, segítő ember, menedzser, építsen ki működő kapcsolatokat regionális promoterekkel, PR-ügynökseggel.

Fontosnak tartja, hogy a következő öt évben a Cseh Tamás Program arra is nagy fókuszt fordítson, hogy a mostani agilis menedzser generációt felzárkóztassa szakmailag az európai sztenderdhez. Enélkül ugyanis hiába vannak esetleg jó zenekaraink, maguktól nem tudnak majd eljutni ilyen lehetőségekhez. Persze ehhez az is kell, hogy az a kevés már megfelelő szaktudással rendelkező magyar zeneipari szakember létrehozzon egy európai színvonalú irodát, ahol van külön sajtós, social manager, marketinges, szponzori és média menedzser. Náluk csak a booking és a kommunikációs osztály 10-10 főből áll, de már alosztályok is létrejöttek, akik a német zenekarok 80%-ának intézik a hazai, osztrák és svájci turnékat.

A folyamatosan emlegetett két magyar rockzenekar további sikeréhez szerinte arra van szükséges, hogy egységesített erővel tolni őket még legalább egy éven keresztül, mert ha sikeresek lesznek, akkor más hazai előadók is képesek később bejárni ugyanezt az utat. Ezt viszont tényleg először 1-2 zenekarral kell elkezdeni méghozzá úgy, hogy közben egy pillanatig sincs sehol olyan hozzáállás, hogy bezzeg a szomszéd fűje mindig zöldebb.

2016-ban szerinte csak erre a két zenekarra kéne fókuszálni nemzetközi szinten és nem azt nézni, hogy ki mennyire gazdagodik meg belőle, mert maximum 10 év múlva lehetnek olyan szinten, hogy a menedzser esetleg egy kisebb budai lakást vesz magának.

A végén még elmondja, hogy mi vagyunk az első médiafelület Magyarországról, akik megkeresték őt egyáltalán, miközben német szaklapok mellett nemrég a patinás brit Mojo Magazinnak adott interjút, amiben történelminek nevezték a CEETEP létezését, és egyedül Magyarországról emeltek ki rögtön két előadót, mint figyelemre érdemes produkciót. Már csak az a kérdés, hogy állami segítség nélkül egyáltalán van-e értelme ennek az egésznek?

"Jelenleg az otthoni helyzetet látva nem tudom elképzelni. Csak úgy működhetne állami támogatás nélkül, ha mondjuk a Sziget Kft. ösztönzésére és irányításával a privát szektor - fesztiválok, zenei fesztiválok, zenei események nagyobb szponzorai - össze tudnának gyűjteni mondjuk  30 millió forintot és beleinvesztálnának abba, hogy a magyar könnyűzene és zeneipar komolyan fejlődhessen a következő öt évben. Biztos vagyok benne, hogy később más szponzorok is csatlakoznának vagy akár az állam is belátná, hogy ennek van értelme és hozzáadna még 30 milliót. 60 millió forinttal erre a célra már nagyon sok mindent el lehet érni."

"A legfontosabb, hogy stabil finanszírozással hosszú távra lehessen biztonságosan tervezni és építkezni. Teljes szívből kívánom, hogy ez odahaza  megvalósulhasson. Az ország és a zenei szakma most maximálisan felkészült ehhez a kihíváshoz és a kapukat, most a Eurosonicon kitártuk. Reflektorfénybe került a régió és Magyarország. És ha valahol az én segítségem kell, örömmel fogok, mert élhetnék akár Új-Zélandon is, de akkor is segíteném és támogatnám a hazai zenei szakmát és a kultúrámat, mert azt ahonnan jöttem, sosem fogom megtagadni."