Ha kilépnek a britek, mi lesz a zenével?

A Brexit és a zene

2016.06.23. 16:18

Csütörtökön szavaznak a britek arról, hogy kilépjenek-e az Európai Unióból vagy sem, és a kormányzó Konzervatív Pártot is megosztó kérdésben tényleg fej-fej mellett a két tábor támogatottsága, ezért nüanszokon múlhat a döntés. Melyik brit rocksztár lépne ki, és lenne-e hatása egy esetleges brit kilépésnek a zenei életre?

A szavazás napján, június 23-án már javában dübörög a legnagyobb angol fesztivál, a Glastonbury, amelynek szervezői arra biztatják a vendégeket (135 ezer belépőt adtak el rá), hogy adják le a szavazatukat előzetesen postán. Mivel a fiatalabb korosztályokban korántsem olyan egyértelmű a kilépés népszerűsége, mint az idősebbekben, Európa jövője még ilyen apróságokon is múlhat.

No de milyen szerepe van a zenének a Brexit-kampányban? Azon túl persze, hogy akárcsak a kereskedelmi hálózatoktól kezdve az autóiparig szinte minden iparág képviselője, így a zeneipar is egységesen a maradás mellett foglalt állást. Egyáltalán, ha csak az állást foglaló hírességeket nézzük, akkor fölényesen nyerné a szavazást az EU-tagság melletti oldal, és ez pláne igaz a zenére.

Alig találni olyan ismert pop- vagy rocksztárt, aki nyíltan a kilépés mellé állna, és azok is főleg az idősebb korosztályból. Így a Who 72 éves énekese, Roger Daltrey tartozik ide, aztán a kilencvenes évek rövid ideig sikeres popegyüttese, a Right Said Fred sem rajong az EU-ért, és valamiért Bryan Adams is úgy érezte, fel kell emelnie a szavát az Unió ellen, pedig neki kanadaiként nem sok köze van az ügyhöz. (Az NME szerint az Iron Maiden-énekes Bruce Dickinson is Brexit-párti, de erre nem sikerült egyéb bizonyítékot találni.)

A másik oldalon már jóval hosszabb a névsor, noha az is igaz, hogy az ismert brit zenészek túlnyomó többsége nem nyilvánult meg a témában. Akik viszont igen, azok között ott van Elton John (aki az Instagramon kedd reggel csak annyit üzent: “Hidakat kell építeni, nem pedig falakat”), illetve Sandie Shaw, a Franz Ferdinand, az Alt-J, Paloma Faith és Jarvis Cocker is aláírta a 282 szórakoztatóipari híresség által szignált levelet, amely még májusban nyilvánosan állást foglalt a maradás mellett. 

Aztán ahogy közeledett a szavazás napja, úgy aktivizálták magukat egyre többen. Nem meglepő, hogy itt is elsősorban az idősebb generáció közéleti témákban hagyományosan megnyilvánuló képviselői hallatták a hangjukat. Bob Geldof például egy kisebb folyami hajóhadat is toborzott, hogy megütközzön a Temzén a kilépés mellett kampányoló Nigel Farage flotillájával, természetesen csak szó- és plakátcsata formájában.

Természetesen a Thatcher fémjelezte nyolcvanas évek legaktívabban politizáló zenésze, a harcos baloldali Billy Bragg is megszólalt a témában. Leginkább a Brexit-párti média (a Sun, a Daily Mail és a hasonló bulvárlapok) hangvételét kifogásolta, melyek szerinte hozzájárultak a hisztérikus közhangulathoz, és egyértelműen ezeket a lapokat okolta Jo Cox munkáspárti képviselőnő meggyilkolásáért is. Bragg azon a véleményen van, hogy az EU minden hibájával együtt is pozitív változásokat hozott az országban, így például jelentősen javultak a munkavállalók jogai, és egyébként is, Nagy-Britannia és az EU együtt csak növelik egymás világpolitikai súlyát.

A Smiths egykori gitárosa, Johnny Marr is a Brexit-párti kampány hangnemét bírálta: egész konkrétan “náci taktikának” és propagandafilmbe valónak nevezte a Farage vezette UKIP bevándorlók hosszú sorával riogató plakátját, miközben vitába bonyolódott követőivel a Twitteren. A Simply Red-énekes Mick Hucknall pedig ugyancsak a Twitteren nevezte gerinctelennek a Munkáspárt vezetőjét, Jeremy Corbynt, amiért az nem kötelezte el magát semelyik oldal mellett sem.

Nem hiányozhat a hangját szintén gyakran hallató elektronikus zenész/producer, Brian Eno véleménye sem. A zenész is kiemeli, hogy számos fenntartása van az EU működésével kapcsolatban, mégsem dobná ki a fürdővízzel a gyereket is: “Úgy érzem, az EU egyedüliként képes korlátozni a világszerte egyenlőtlenséget okozó, neoliberális piaci fundamentalizmust” - vallja Eno, aki szerint az EU felvilágosult társadalmi és környezeti témákat népszerűsít, és most legalább itt a lehetőség, hogy újra emlékeztessük az Uniót az eredeti céljaira.

Végül itt van a hétéves tetszhalálból a walesi Eb-részvétel örömére feltámadt Super Furry Animals frontembere, Gruff Rhys is, aki egy valóságos szerelmi vallomást írt az EU-nak I Love EU címmel, rájátszva arra, hogy az EU majdnem kimondva olyan, mintha azt mondanánk, “you”.

Mindezekkel szemben a Brexit-pártiak csak egy hamvába holt fesztivált tudtak felmutatni, melyen fellépett volna többek között az East 17, a 5ive és Alesha Dixon is, de ők csak utólag tudták meg, hogy valójában Nigel Farage kampányműsorában léptek volna fel, és sorban vissza is mondták a részvételt, végül a Bpoplive-nak nevezett fesztivált törölték is. 

Turnézáshoz vízum és vám

Ha pedig nincs politikai meggyőződése valakinek a pop/rockszakmában, a saját jól felfogott érdeke is lehet, hogy az Unióban maradjanak. Becslések szerint ugyanis igen rosszul érintené az egész iparágat a Brexit, és mivel ez a szegmens csak 2014-ben több mint 4 milliárd fontot hozott a brit gazdaságnak, nem teljesen lényegtelen.

Hogy konkrétan mit jelentene a kilépés, arról megoszlanak a vélemények, de egész biztosan rosszul érintené a lemez- és a koncertipart, ráadásul újra kellene tárgyalni a Google-lal megkötött szerzői jogi egyezményt, amely például a YouTube-lejátszások utáni jogdíjról rendelkezik. 

Nagy-Britannia, mint a világ második legnagyobb zeneexportőre hagyományosan komolyan képviselteti magát az európai piacon (tavaly minden negyedik, Európában eladott lemez brit előadóé), és a kilépés az ehhez a piachoz való hozzáférést korlátozná, illetve megnőnének az árak is. Ugyancsak megszűnne a kontinensen turnézó előadók szabad mozgása, hiszen csak munkavállalói vízum birtokában léphetnének fel, ráadásul még a felszerelés után is vámot kellene fizetniük. Jelentősen megdrágulna tehát az életük Európában: sok brit zenekart pont ez tartja vissza az amerikai turnézástól is. 

Szintén fontos bevételi forrás a britek számára a koncertturizmus: 2014-ben ez 3 milliárd fontot jelentett, és négy év alatt 39 százalékkal nőtt a szigetországban koncertjegyet vásárló turisták száma. A Pitchfork által megszólaltatott szakértő szerint pedig a kilépés ezt is befolyásolná.

Ne maradjon le semmiről!



  • Tippek
  • Személyi kölcsön