Annyira betéptem, hogy a Korn zenél a lakásomban

Visszatért a Korn, méghozzá egy olyan klippel, amiben a Sons of Anarchy egyik fenegyereke a főszereplő. A hét legjobb klipje mégsem az övék, hanem egy klasszikus gettósztorit elmesélő videó Schoolboy Q-tól. Ezen kívül van még rotoszkópos ámokfutás a Death Gripstől, epilepszia gyanús videó kanadai punkoktól, frissen szabadult börtönrap Gucci Mane-től és Ladyhawke is megmutatja, hogy bőven van még leszedhető bőr a '80-as éveken.

ScHoolBoy Q: JoHN Muir

rendezte: aplus

Schoolboy Q az újhullámos nyugati parti hiphop egyik adu ásza, mert nem csak közreműködőként bukkan fel a létező összes menő rapper új albumán, hanem szép fokozatosan hozza ki a saját, egyre jobb szóló anyagait is. A Blank Face LP nemrég jelent meg és ezen szerepel az a John Muir c. szám is, amihez Aplus rendezett egy megdöbbentően erős videót. Az egész klip egy kameraszögből, egy autó jobb hátsó kerekéből látszik, és két haver 24 óráját követi végig. Az egész egy szomorú gettósztori rablásról, kurvázásról, dílerkedésről, bandaháborúról, rendőri visszaélésről és a kicsit kiszámítható végkifejletről. Magasan a nyár egyik legjobb rapvideója.

White Lung: Dead Weight

rendezte: John Stavas

Kicsit tartottunk tőle, hogy a shoegaze-zel kacérkodó White Lung idei nagylemeze túl puhány lesz, ehhez képest a kanadai punkzenekar az idei év egyik legerősebb albumát hozta össze pár hónapja. A Dead Weight ráadásul az egyik legjobb szám a lemezen, amihez egészen bizarr, már-már zavaró videót sikerült összehozni John Stavasnak. Az egész olyan mintha valaki 8-10 villogó giffel szeretne mindenkinek epilepsziás rohamot okozni úgy, hogy közben szinte minden leütésre jut egy-egy apró vágás. Ahogy a videó elején is írják, epilepsziára hajlamosak ne nézzék meg a videót.

Ladyhawke: Wild Things

rendezte: The Youth Hymns

Az új-zélandi énekesnő nemrég új lemezzel tért vissza, és ha valakinek már nem igazán mond semmit Ladyhawke neve, akkor először nézze meg ezt a klipet. Tömény '80-as évek, szintipop, rózsaszín betűk és két görkori csapat (a Wild Things és a Flames) harcol azért, hogy kié a pálya talpig bőrdzsekiben és sportkabátban. Sokan ültek már fel az utóbbi években a '80-as évek expressz járatára, de azért Ladyhawke az az énekesnő, aki már évekkel korábban bérlettel utazott ezen a vonaton.

Gucci Mane: No Sleep

rendezte: Gabriel Hart

Alig engedték ki Gucci Mane-t a börtönből, Atlanta trapkirálya megállíthatatlanul szállítja a friss megjelenéseket. Mondjuk úgy nem nehéz, ha az új klipjéhez egy meglehetősen régi formulát válaszott: sok lenge öltözékű lány fekszik egy bántóan ingerszegény szobában, kicsit párnacsatáznak meg simogatják egymást miközben Gucci Mane a háttérben szövegel. Amúgy Guccit eléggé rosszul érinthette a börtönlét, mert láthatóan le van fogyva.

Death Grips: Eh

rendezte: Sean Metelerkamp

A kortárs hiphop egyik legkülönlegesebb formációja már egy ideje kihozta a Bottomless Pit nevű nagylemezét, amin az Eh is szerepel, de talán még nem csinált olyan hatásos videót az albumhoz, mint most ez. Hullámvonalas, rotoszkópos technológiát keverték élő felvételekkel, aminek köszönhetően csak tippelni lehet, hogy pontosan mi történik a képernyőn, de azért MC Ride félmeztelen felsőtestét még így is könnyű felismerni.

Korn: Rotting in Vain

rendezte: Dean Karr

Októberben jön a következő Korn-nagylemez, és aki szeretne arról valami képet kapni, hogy 2016-ban mégis hol tart a zenekar, annak érdemes lecsekkolni ezt az új klipet. Főszerepben Tommy Flanagan, ismertebb nevén Philip "Chibs" Telford, a Sons of Anarchy tévésorozat kemény fiúja. Flanagan itt most nem annyira alfahím, sőt, goth-nak öltözve, kihúzott szemmel, fekete műkörmökkel, talpig zakóban szív valami gázt, amitől azt hallucinálja, hogy a Korn játszik a lepusztuló lakásában. Az egész olyan, mint egy tipikus MTV-klip a '90-es évek végéről, ahol a rendezői koncepció általában kimerült abban, hogy legyen valami minimális kerettörténet, aztán hadd lássa a nép játszani a zenekart. Az már egészen más kérdés, hogy mennyire vicces a függőlegesen tartott gitár, a dobos mögé pakolt beütő cintányér meg Jonathan Davis pucérnős acélmikrofonja, biztosan több ezer ember van a Földön, aki most kislányként sikítozva várja a nu metal feléledését. Mi inkább Tommy Flanagannel lennénk és abbahagynánk a gázszívást, nehogy a mi lakásunkban is a kádból kelljen kiszedni az énekest.