Csehek, románok, magyarok, hatalmas nagy barátok

07
2016.11.19. 17:59

Lezajlott Magyarországon hosszú idő után az első zenei showcase esemény, a Budapest Showcase Hub, ami arra feltétlenül jó volt, hogy leteszteljék: Budapest mennyire nyitott a feltörekvő produkciókra. Az kiderült, hogy szakmailag képes Magyarország olyan színvonalon megszervezni egy ilyen rendezvényt, mint bárki a régióban, és azt is látni lehetett, hogy az évtizedekig hanyagol kelet-közép-európai zenepiac tele van érdekes zenekarokkal. Már csak a közönségen múlik, hogy a jövőben nagyobb számban nézzék meg a térség feltörekvőit.

Nem feltétlenül számítok nagy showcase-szakértőnek, de a groningeni Eurosonic és a pozsonyi Waves alapján annyi viszonyítási alapom azért van, hogy a BUSH-t el lehessen helyezni az európai térképen. A szakmai konferenciákat nézve a szervezőknek tényleg sikerült rengeteg olyan arcot elhozni, akik más hasonló eseményeken is rendszeres vendégek, de ami ennél is fontosabb, hogy száznál is több nemzetközi szakember jött el Budapestre, ami nem csak a helyi zeneipari szereplők fejlődési és kapcsolatkiépítési lehetőségeinek tesz jót, de még közelebb hozza egymáshoz a kelet-európai régió országait. Minden első fesztiválnak megvannak a maga gyermekbetegségei, de a BUSH esetében érdekes volt látni, hogy a workshopok, panelek, konferenciák tekintetében mennyire felkészültek, és nem volt semmi magyarosan béna a programok között.

Mi az a showcase?

Korábban jártunk már a groningeni Eurosonicon és a pozsonyi Wavesen, a BUSH ugyanilyen zeneipari szakesemény, amit magyarok szerveznek a nemzetközi piacnak. Az ilyen események lényege, hogy a kapcsolati rendszeren alapuló zeneipar európai szereplői pár napra találkozzanak, megismerjék egymást, és ezen keresztül fejlesszék a piacot. Menedzserek, kiadófőnökök, ügynökök, koncert- és fesztiválszervezők különböző országokból ekkora számban csak ilyen eseményeken vannak egy helyen, és mivel ez egy erősen bizalmi szakma, a showcase-ek jelentik sokszor a szükséges smúzolási lehetőséget a fontosabb emberekkel. Közben vannak szakmai beszélgetések, konferenciák, workshopok, ahol a tanulni, fejlődni akaró zeneipari szereplők tanulhatnak egymástól vagy különböző ágak szakértőitől, legyen szó zenekari brandingről, social media kampányok szervezéséről vagy akár a streamingszolgáltatások aktuális helyzetéről.

Mindeközben folyamatosan koncerteket tartanak, amik inkább egy expóra hasonlítanak, mint hatalmas bulikra, bár utóbbira is szokott példa lenni. Feltörekvő, új, nem éppen szétsztárolt produkciók itt mutathatják meg magukat azoknak az embereknek, akik a nemzetközi fesztivál- vagy zenei piacon később tudnak lendíteni a karrierjükön. Hiába van internet, egy koncert- vagy fesztiválszervezőnek rendkívül fontos élőben is látni, hogy a kevésbé ismert fellépő milyen a színpadon, és sokkal egyszerűbb egymás után 15-20 ilyen produkciót megnézni egy helyen pár nap alatt, mint folyamatosan járni Európát.

A meglehetősen szépszámú közönséggel megtartott panelekhez egy erős kontraszt volt az koncertek látogatottsága. Nyilván nem voltunk ott mindenhol, és az sem volt mindegy, hogy épp milyen idősávról beszélünk, de érezhetően van még mit javítani a budapesti közönség érdeklődésén, mert hiába ment el szinte minden pár tucat ember, igazán telt házat csak a Kuplung kései fellépőin láttunk. Fogalmunk sincs mennyire magyar sajátosság, hogy a kevesebb néző esetén a közönség hagy maga előtt egy jó 3-4 méteres üres teret a színpadnál, de igazán jó lenne már erről leszokni, egyáltalán nem ciki pár tucat ember esetében sem odaállni előre, és a fellépők is jobban szeretik. A Kuplungról kiderült, hogy a biztonsági őreiktől eltekintve tökéletes helyszín egy ilyen eseménynek, ahogy a GMK is megfelelt a célnak, egyedül a Gödört nem igazán lehet hova tenni, és őszintén szólva a három helyszín közül valahogy ez lógott ki a legjobban, és ide tévedt le általában a legkevesebb ember is.

Ami egy mezei zeneszeretőnek feltűnhetett, hogy mennyire érdemes figyelni a régió többi zenekarát. A korábbi 5-10-15 éves lemaradások a nyugati könnyűzenéhez képest szép lassan lecsökkennek 1-2 évre, sőt, bizonyos esetekben már nem is érdemes bármilyen lemaradásról beszélni. Elég megnézni a románokat, akiktől láttunk két fellépőt is (Golan, Otherside), hogy mennyire nem szabad már a régi kelet-európai berögződések alapján ítélkezni. A Golan valamiféle elektronikus hibrid popot nyomott samplerekkel, trombitával, dobbal és gitárral, miközben az Otherside az oly régóta menő neosoulba csempészte bele kicsit a saját világát.

Nálunk a csúcs a cseh Ghost of You volt, ahol egy full King Krule-fejű frontember és társai tökéletesen összecsiszolták a posztrockot, a matek rockot és a 2000-es évek karcosabb indie rock hangzását. Pont az ilyen zenekar felfedezése miatt baromi jó egy showcase esemény, mert az ember magától nyilván nem kezd el kutakodni cseh rockzenekarok után, de ha így az arcába van tolva, akkor otthon szépen belájkolja Facebookon, beköveti Instagramon, és szép lassan bekerül a látókörébe az együttes, amikor új zenéket hoznak ki vagy lépnek fel ismét a környéken.

Pont ez az utóbbi, ami igazán fontos, hiszen az internet miatt elviekben megszűnt a könnyűzenei vízfejűség, ami alapvetően az angolszász országoknak kedvezett. Az persze más kérdés, hogy a gyakorlatban még mindig az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada vagy éppen Ausztrália a popzene legfőbb exportőre, de ma már legalább nincs vasfüggöny, nincsenek fizikai korlátai annak, hogy eljusson a zenéd mondjuk Észtországból a világ bármelyik pontjára. Már most érezhető az információs szabadság pozitív hatása a posztszovjet régió könnyűzenéjére, de még azért hátra van pár év ahhoz, hogy ez a rész igazán fellendüljön. A BUSH, és más hozzá hasonló események pont azért rendkívül fontosak, hogy szép lassan tudatosítsák az emberekben, hogy érdemes lokálisan és regionálisan is követni a zenei történéseket, mert szép lassan innen is kinevelődnek klassz együttesek, csak egy kis időt kell még adni nekik.

Ne maradjon le semmiről!