Majkával és Tankcsapdával kezdődött a Campus

16
2017.07.21. 11:07

Idén szintet léphet a fesztivál, mondták a szervezők az indulás előtt, 100 000 látogató a cél a tavalyi 93 000 után, amivel mit tudom én, nagykorú lesz a debreceni rendezvény, vagy csak jól néz ki a sajtóanyagokban a kerek szám, esetleg az egónak esik jól, vagy a pénzügyes Marikának, mindegy, a 100 000 az 100 000, azt nem kell magyarázni. Nem mintha eddig bármit is kellett volna, a Campus a többi magyar fesztiválhoz hasonlóan kicsiben kezdte, korábban Vekeri-fesztivál néven rendezték egy város közeli tó mellett, ahol 2005-ben még a Motörhead is játszott. Ebből a kempingezős, kézilabdapályákon és a nádas mellett is álló kisszínpados dzsemboriból nőtte ki magát Kelet-Magyarország legnagyobb, és az ország egyik legélhetőbb fesztiváljává.

A városi beköltözés előnyeit nem kell ecsetelni, annál jobb, mint felülni egy villamosra, és tíz percen belül a saját ágyunkban aludni egy fesztivált illetően nem sok van. Jó, az az egyhetes együttlét érzés, amit a szigeteléssel magába szívott az egyszeri fesztiválozó, az így el is illan, de egyrészt azok, akik még emlékeznek arra a '97-es szlogenre, azok már nem akarnak kempingezni, másrészt meg a környezet, a debreceni Nagyerdő fejlődése és átalakulása magával hozta azt, hogy a Campus már nem elsősorban a kempingező-hátizsákozó tinik fesztiválja, hanem egy decens polgári rendezvény a város közepén, amire ki lehet hozni a gyereket, aztán meg ha hazavittük, vissza lehet menni egy fröccsteraszra berúgni és közben zenét hallgatni.

Míg eddig a fesztivál csak a Nagyerdei Stadion egyik, hosszabbik oldala mentén helyezkedett el, idén a stadion másik oldala is az övék, lehetett terjeszkedni, újabb színhelyeket felállítani, bár az első nap délutánjának tapasztalata alapján Botka László és az MSZP roadshowja vagy a Csokonai színház színpada annyira nem érdekelte a fesztiválozókat. Rá kell majd kapatni őket az utóbbira, mert napi két előadás van a sátorban, és Csehov 35 fokba üt igazán. Ami így első blikkre lejött a hivatalos nyitónapból, hogy sokkal több a VIP-vendég, mint eddig, tavaly vagy tavalyelőtt azért menten a Nagyon Fontos Emberek övezetébe, mert kényelmesen (értsd: sorban állás nélkül) lehetett hugyozni vagy enni-inni, tegnap meg ezer fős fogadás, terülj asztal és rövidnadrágos helyi potentátok fogadtak, nyugi, leülés kizárva, de legalább jó volt a lazac és a túrós rétes. 

A nulladik napon 23 000 karszalagot vettek fel a pénztárakból, mesélte lelkesen a fesztivál főszervezője, Miklósvölgyi Péter, és azt, hogy az irdatlan hőség ellenére jóval többen vannak a fesztiválon, én is érzékeltem, és a Prodigy még csak pénteken lesz. A Campus a mai szokásoknak megfelelően sokkal több, mint egy sima fesztivál, kellett is ez egyébként a keleti országrésznek a Hegyalja behalása után (amit azóta próbáltak már feltámasztani, és ha minden igaz, jövőre is akad egy bátor jelentkező rá), mert aki nem akar átvonatozni Sopronba, a VOLT-ra, és nem tudja megfizetni a Szigetet, annak tökéletes alternatíva. Itt is megvan minden, még óriáskerék is, hogy 30 méter magasból üvölthessük az égre, hogy Smack My Bitch Up, vagy éppen azt, hogy Adjon az ég! már ha ennyire közhelyekben gondolkodik valaki.

Az árak valamivel alacsonyabbak tán, mint a Szigeten, de nincs százforintos gagyi sör, van viszont Lidl, amiben tegnap délután hat körül a sor sem volt annyira veszélyes, szóval aki parizerrel és kiflivel akarja lehozni a bulit, az le tudja, ráadásul délutánonként van valami élménysütés is neves zenekarok és séfek közreműködésével, azt a kaját meg csak nem hajítják ki. Arra azért kíváncsi lennék, mennyit visz el a vendéglátós forgalomból a Lidl, de ezt majd úgyis csak a végén tudjuk meg (már ha). Egy tejfölös lángos 500, bódé meg van ötven méterenként, ahogy hamburgeres is, ebből egyébként a legfapadosabbtól (590) a fullos kiadásig van minden, ismét kivonult például a debreceni Ikon étterem, és van Bite food truck is, 1500-ért már komplett menüt adnak annyi sült krumplival, hogy ketten is jól laknak belőle. A többi fesztiválkaja (tócsni, pizza, hot dog, gyros, kürtős kalács) is kapható persze, éhen nem marad senki, egy sima gyros 790, azzal el lehet lenni egy darabon.

Piafronton rengeteg borozó és pálinkázó van a szokásos sörpultok mellett, egy egy liter bor - egy liter szóda összetételű vándorfröccs nevű izé 3100, egy házmester 700-850, egy sima nagyfröccs 400-550. A sörből egy doboz Heineken 590, egy korsó Soproni meg 490. Üdítő 450, víz 300, mármint fél literenként, akinek jó a sima víz, vagy hetven ponton vehet magához annyit, amennyi belefér. Van a területen dohánybolt, mobil kormányablak (ha elhagytad a személyit, és gyorsan kell egy pótlás), MÁV-pénztár és lelkisegély-szolgálat is, kivonult a Debreceni Egyetem és a paksi atomerőmű is, le van fedve a spektrum rendesen. Fizetni, és ez fontos, kápéban nem lehet (cigiért sem), csak az érintőkártyás, minden hazai fesztiválon alkalmazott rendszerrel és paypassos bankkártyákkal. A borravalót a terminál alapban 10 százalékban határozza meg, aki spórolni akar rajta, figyeljen oda, és állítsa vissza nullára.

Az első napi nagyszínpados bulik közül az eklektika jegyében kettő néztünk meg, a fél hetes Majka & Curtist, meg az esti Tankcsapdát. Fura volt, hogy Majkáék a 35 fokos hőségben is sokkal hamarabb megtalálták a hangot a közönséggel, és már a harmadik számra ugrált a jónép, aminek nagy része igyekezett a színpad jobboldala felé tendálni, ott ugyanis volt árnyék, míg a másikon csak az ugrálás nélkül is embertelen hőség. Aki látott már Majka-bulit vagy -videóklipet, esetleg megvan neki a Való Világból fasza tévéssé kikupálódott Majoros Péter mint fazon, akkor pontosan azt kapta, amire számíthatott. Hol latinos, hol keményebb alapokra ráreppelt keménynek szánt szövegek, baszki és faszom, összekötőszövegben meg a rém idegesító "Debi" használata Debrecen helyett, amitől a falra másztam, mert debilnek értettem állandóan, de ez legyen az én bajom, ugye.

A koncert pont olyan volt, mint tavaly, tán az összekötőszövegek is, ami a haknijelleget erősítette, de azt nem lehet rájuk mondani, hogy nem dolgoztak meg a pénzükért, végigugrálták a bulit, amiért a közönség maradéktalanul hálás volt, együtt izzadunk, együtt vigadunk, ugye. Itt jegyezném meg, hogy Kollányi Zsuzsi meg továbbra is az egyik legalulértékeltebb énekesnő itthon, nagyon jó hangja van, a színpadon is azt tudja nyújtani, amit lemezen, és ezt itthon értékelni kell. Élőben egyébként azért tudom elviselni Majkáékat, mert a zenészeik nagyon jók, egyben van a zenekar, és jól is játszanak, ellensúlyozva Majka és Curtis néhol hamiskás produkcióját, de ezt betudtam a melegnek. Azt egyébként a mai napig nem értem, Curtis minek a zenekarba, Majka egymaga végig tudná tolni a bulikat, legfeljebb kicsit minden este belehalna, és igen, én kérek elnézést.

A Tankcsapda több mindenre élő példa. Az alulról építkezésre, a kitartásra, a melózásra, vagy arra, hogy több tagcsere után sem feltétlenül kell a földbe állnia egy zenekarnak. Underground punkból az ország első számú rockzenekarává válni nem egyszerű, de tessék, lehet utánuk csinálni, a siker felé való menetelésük egész jól krónikált a sajtóban. Az ilyen "eladták magukat" és "már nem őszinte a Tankcsapda" kezdetű és végű faszságokkal meg nem kell foglalkozni, szponzor nélkül Slash sem turnézott szólóban. Ők azok, akik próféták tudtak lenni a saját hazájukban, sőt, itt tudtak lenni azok igazán, mert Debrecen feltétel nélkül szereti őket, ami tegnap is bebizonyosodott, bár elég lassan indult be a pogó, az ötödik számig csak bizonytalan csápolás és táncikálás ment, talán azért is, mert mintha lassabban játszottak volna mindent, amit betudhatnánk vagy a melegnek, vagy a fáradságnak, de legutóbb, az Arénában is ez volt, szóval tudatos a dolog - a Judas Priest is lelassult mára, és ezek szerint a Tankcsapda is.

Nekem egyébként nem igazán jött be a koncert, nem volt elég hangos, nem szólalt meg úgy, ahogy kellett volna, nem éreztem a bugit a lábamban. Úgy szólt a zene, mint otthon a háttérben - a keverő mellett kényelmesen lehetett beszélgetni, amikor meg a számok között Lukács mondta, hogy itt a szájonbaszott Tankcsapda, azt alig lehetett hallani a környezetemben állók hangoskodása miatt, és ez régen rossz. A cájg egyébként sem szólt igazán jól, Lukács basszusgitárjából nem sokat hallottam, a dobból viszont túl sokat is, a gitár nem harapott igazán, de az olyan örök slágerek, mint a Fiúk ölébe a lányok így is megmozgatták a népet. 

13
Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!