Brutális az idei nyár, de több ilyen nem lesz

DSC 1936
2018.06.13. 07:16

A magyar fesztiválszezon kezdete előtt minden zenekedvelő kedvenc időtöltése, hogy arra panaszkodik, mennyire elmaradott, szegényes, érdektelen a nyári koncertfelhozatal. Hosszú évek után idén először viszont nagyon úgy tűnik, hogy az elmúlt 15-20 év legerősebb nyarára számíthatunk zeneileg, és nem csak azért, mert a Sziget fellépőlistája nemzetközi szinten is kifejezetten figyelemre méltó.

Ha sorrendben haladunk, akkor az idei említésre méltó fesztiválok közül az első mindenképpen a június 13-án kezdődő Kolorádó, ami ugyan még csak három éve létezik, de szép szisztematikusan építkezve elérte, hogy már Nagy-Britanniában is Európa legígéretesebb kis fesztiváljai között emlegetik. Nem véletlenül, ugyanis idén a Kolorádó fellépőinek listája nemzetközi viszonylatban is kifejezetten izgalmas, és kevés hasonló lineuppal lehet mostanság találkozni nemcsak a térségben, hanem a kontinensen is.

A Kolorádó fellépőlistája nem csak azért érdekes, mert lesz például a gitárzenei vonalból kifejezetten menőnek számító Hinds, TOPS vagy a Wavves, de jön az Egyesült Államokból a szintén kritikuskedvenc Kelela, Avalon Emerson és Chino Amobi is, amellett, hogy a fesztivál kifejezetten nagy hangsúlyt fektet az afrikai gyökerű zenék és előadók meghívására, ami ebben a térségben egyáltalán nem szokványos. Tavaly Todd Terje volt a nagy név a Kolorádón, de a közönség száma nem igazán nőtt szignifikánsan az előző évhez képest. Idén láthatóan ezt a pénzt inkább több kisebb név között szórták szét, de látszik, hogy nem kevés pénzt költöttek a külföldi fellépőkre, saját becslésünk szerint 50-100 ezer euró (16-32 millió forint) körül lehet, ami kifejezetten bátor vállalás egy egyelőre még csak pár ezer fős fesztiválra.

Jóval többet költöttünk, mint tavaly, nem mondanánk pontos számot, de az utazásokkal minden nagyon költséges járulékos dologgal együtt bőven a tizenvalahány milliós kategória, a komplett programbüdzsénk pedig a huszonvalahány felett szárnyal nagyon bőven. 

– írták nekünk a Kolorádó szervezői, akik azt is hozzátették, hogy érezhető a nagyobbra nőtt érdeklődés a fesztivál iránt, elmondásuk szerint többszöröse a közeget és az élményt tudatosan kereső külföldi jegyvásárlók száma a tavalyihoz képest. Szerintük az is lehetséges, hogy idén először lesz telt házas nap a fesztiválon. A Kolorádó tervei között az is szerepel, hogy magyar és régiós butikfesztivállá váljon, ehhez jó út például, hogy az elektronikus zenei felhozataluk itthon példátlan, de kisebb nemzetközi fesztiválokon is megállná a helyét. 

A fesztivál koncepciója mellett kitartunk a jövőben is, zeneileg is, természetesen lekövetünk reakciókat, trendeket és a matekot is, de alapvetően formálni szeretnénk kultúrát és közösséget, valamit amiben hiszünk, nem pedig reagálni a “magyar piac”-ra és futkosni rövid utakon. Tudjuk, hogy be fog ez érni, sok tervünk van.

Érdekesség, hogy hasonló utat látszik bejárni a Bánkitó is, ami a Kolorádóval szemben pont hogy valamivel kevesebbet tud idén költeni a fellépőkre, mint egy évvel ezelőtt. Akkor a Bánkitó Todd Terjéje a brit Slaves punkzenekar volt, és ugyan kifejezetten király koncertet adtak, kicsit talán túl nagy fellépőnek számítottak egy olyan fesztiválon, amelynek tíz év alatt egy nagyon masszív törzsbérletes gárdája alakult ki, amely valószínűleg akkor is venne belépőt, ha csak magyar fellépők vannak. Idén nincs Slaves, de van helyette a nemrég mindenhol körberajongott nagylemezt kiadó dán Iceage, a Magyarországon először járó, szintén elég menőnek számító kanadai Suuns vagy az amerikai elektronikus zenei producer, Shigeto.

Nyár '18

Ha már ennyire lelkesek vagyunk az idei nyár miatt, összeraktuk a mi a saját kedvenc külföldi fellépőink zenéiből egy Spotify-playlistet.

A Bánkitó az idei zenei költségvetésének 35 százalékát fordítja külföldi zenekarokra, és 65 százalékot a magyarra, miközben ez az arány tavaly 50-50 százalék volt.

Ehhez persze az is hozzáad, hogy a Slaves a tavalyi évben óriásit futott, gyakorlatilag az összes fontosabb európai fesztiválra meghívták őket – ezt okos árazással ki is használták –, tényleg nem voltak kihagyhatóak egy tisztességesen friss lineupból sem. Némi önfényezéssel, de persze baromira örülünk neki, hogy szerencsés és ügyes bookinggal idén sikerült a tavalyinál több, kurrensebb és izgalmasabb külföldi bandát hívni jóval kevesebb pénzért – ez azt is jelenti, hogy a magyar zenekaroknak a piaci árnak megfelelő gázsit tudunk például fizetni, ami azért az előző években messze nem így volt. Erre kifejezetten büszkék vagyunk.

A Bánkitó külföldi fellépőivel kapcsolatban a szervezők megjegyzik, hogy nem feltétlenül a lineup a vonzó a külföldiek számára Bánkon, hiszen a Suuns Bécsből, az Iceage Csehországból jön, az Acid Arab pedig Csehországba megy a koncertje után, vagyis ezeket a fellépőket a régióban máshol is el lehet csípni. „Minden évben egyre több külföldi vendégünk van, de ezt inkább az egyedi helyszínnek, az emberközeli hangulatnak és a változatos zenei felhozatalnak tudjuk be, nem pedig egy-egy fellépőnek" – írták nekünk, de azt még hozzátették, hogy az iránymutató, váratlan, aktuális és érdekes programok továbbra is kiemelt fontosságúak, és a tavalyiból tanulva levonták a következtetést, hogy valószínűleg érdemesebb nem egy nagy külföldi fellépőt hívni, hanem sok kisebbet, ezzel szólítva meg egy érdeklődőbb magyar közeget.

És ha ez nem lenne elég, más kisebb-nagyobb fesztiválok is láthatóan nagyobb hangsúlyt fektettek ismertebb külföldi előadókra idén. A Művészetek Völgyében lesz a belga Triggerfinger, a '90-es években kifejezetten népszerű Asian Dub Foundation, illetve Rebecca Ferguson is. Orfűn a Subways koncertezik, a Rockmaratonon pedig a műfajon belül azért egész jó névnek számító Cannibal Corpse, Alestorm, Iced Earth, Toy Dolls, Sick Of It All és a Powerwolf is fellép.

Az egész szezont azonban a Sziget húzza fel igazán, ehhez kétség sem férhet. Hány olyan év volt, amikor – általában joggal – erős kritika érte a Szigetet, hogy a nemzetközi megbecsültségéhez nem mérhető zenei programot raktak össze, ugyanazokat a fellépőket rotálták évről évre, és olyan előadók kerültek a nagy színpadra, akiknek húsz évvel korábban sem lett volna ott igazából helyük. Ehhez képest az amerikai kézbe kerülő Sziget történetének egyik legerősebb headlinereivel ment neki az idei nyárnak, és teljesen jogosan említik egy lapon most Európa legjobbjaival. 

Hazugság lenne azt állítani, hogy Sziget eddig nem tudott volna nagy neveket elhívni, az idei év abban különbözik főleg, hogy a fő fellépők a könnyűzenei fősodor javából érkeznek, és nem húsz évvel megkésve érkező egykori sztárok. Kendrick Lamar konkrétan az egyik legnagyobb név jelenleg a popzenében, idén Pulitzer-díjat nyert, rengeteg Grammyje van, és az elmúlt években megkerülhetetlen figurája lett a hiphopnak. Az Arctic Monkeys ugyan volt már a Volton, de pár hete jelent meg (a sajnos szerintünk egyébként nem túl jó) a legújabb nagylemezük, ezért aktuálisabbak nem is lehetnének, meg hát mégis csak a világ top 10 legismertebb, még ma is aktív rockzenekarának egyikéről van szó. És akkor ott van a nemsokára megint új nagylemezt kihozó Gorillaz, az utóbbi években kissé háttérbe szorult, de még mindig a Starbucks kávét szépia filterrel leinstázó huszonévesek kedvencének számító Lana Del Rey, vagy a brit rap szupersztár, Stormzy. Ráadásul végre a másod-, harmadvonal sincs elalibizve, egy rakás állati izgalmas, friss produkció bukkan fel kevésbé kiemelt helyeken, mint a brit Shame punkzenekar, a Chet Fakerként ismertté váló Nick Murphy, az amerikai indie-ben alapvetésnek számító War on Drugs, az újhullámos pszichedéliában megkerülhetetlen King Gizzard & The Lizard Wizard, illetve a nemzetközileg éppen mostanság berobbanó rapper, Scarlxrd.

Az elmúlt évek passzív érdektelensége után végre olyan a Sziget, hogy egy kicsit megszállottabb zenerajongó több napra is ki tud úgy menni, hogy ne egy zenekar miatt fizessen ki 20 ezer forintot a napijegyért.

Őszintén szólva, a Szigettől mindig is egy hasonló színvonal volt elvárható, de több szempontból is nehezebb helyzetben volt, mint nyugati konkurensei. Egyrészt az augusztusi időpont volt nehezítő tényező, de pár éve eltolták a fesztivált, és láthatóan ez a húzás bevált. Másrészt a Szigetnek egész egyszerűen nem volt annyi pénze, hogy évente akár 10 százalékkal is emelkedő gázsik mellett beszálljon a legnagyobb nevekért járó licitálásba. Idén az amerikaiak megérkezésével egymilliárd forinttal többet költöttek a fellépőkre, és ez nagyon meglátszik a mostani listán. Nyilván továbbra is kérdés, miért kell ötvenedjére is elhívni azokat a fellépőket, akiket már százszor megfuttattak, de ne legyünk telhetetlenek, talán egyszer Magyarországon is elfeledik Milky Chance-t és a Parov Stelart.

A tavalyelőtti érdeklődést idézik az idei eladások, akkor a bérletek már június végén elfogytak, és két napra is elővételben elfogyott az összes jegy. Most is azt látjuk, hogy bizonyos jegytípusokból már csak kevés van, tehát a válasz az, hogy igen, érezhetően nagyobb az érdeklődés

– írta nekünk a Sziget. Azt is elmondták, hogy „lényegesen könnyebb ilyen büdzsével komoly neveket elhívni, mert néha plusz 10-20 százalék átbillentheti az adott headlinert, hogy inkább a Szigetet tegye bele a turnéjába, mint egy másik fesztivált. Valószínűleg a plusz összeg nélkül egy-két nagyobb nevet nem tudtunk volna meggyőzni a listából", de fontos az is, hogy nemcsak a pénz, hanem a szerencse is közrejátszhat az erősebb nevek lebookolásánál. Már csak az a kérdés, a jövőben tartaná-e ezt a tempót a Sziget.

Van egy hároméves növekedési tervünk, aminek az idei az első éve, ebben a stratégiában ennek az iránynak a fenntartása és továbbvitele szerepel. Nyilván, ha az idei év valami miatt nem sikerülne jól, akkor újra kellene gondolni ezt a növekedési stratégiát, de jelen pillanatban nem erre utalnak a jelek, gyorsan fogynak a jegyek, nagy az érdeklődés itthon és külföldön is.

A legjobb az idei nyárban, hogy nemcsak a magyar fesztiválok kötötték fel kicsit a gatyát fellépők tekintetében, hanem a klubok is. A teljesség igénye nélkül itt egy lista a fontosabb nyári klub- és arénakoncertekről.

  • Június 17.: Body Count feat. Ice-T @ Budapest Park
  • Június 17..: Arcade Fire @ Budapest Aréna
  • Június 18.: Bullet For My Valentine, Asking Alexandria @ Budapest Park
  • Június 21.: Queens of the Stone Age @ Budapest Park
  • Június 21.: Nick Cave and the Bad Seeds @ Budapest Aréna
  • Június 23.: Massive Attack @ Budapest Aréna
  • Június 24.: Superorganism @ A38
  • Június 27.: Cro-Mags @ A38
  • Július 1.: Alice in Chains @ Budapest Park
  • Július 2.: Billy Idol @ Budapest Park
  • Július 4.: Japandroids @ A38
  • Július 4.: Exodus @ Dürer Kert
  • Július 8.: Soulfly @ Dürer Kert
  • Július 16.: Quincy Jones @ Budapest Aréna
  • Július 20.: Digitalism @ Dürer Kert
  • Július 24.: Judas Priest @ Budapest Aréna
  • Augusztus 2.: Chelsea Wolf @ A38
  • Augusztus 6.: Counterparts @ Dürer Kert
  • Augusztus 7.: Helmet @ Dürer Kert
  • Augusztus 18.: Die Antwoord @ Budapest Park

Az idei felhozatal jól érzékelhető színvonal-emelkedésével kapcsolatban Horváth Mátét, a New Beat promoterét kérdeztük, aki többek között a Dürer Kertbe és a Budapest Parkba is rendszeresen szervezi külföldi fellépők koncertjeit. 

Szerintem a fesztiválok „végre" alulmaradnak a headline koncertekkel szemben. Ez részben szerencsés routingoknak és egy bizonyos optimista légkörnek köszönhető a promoterek körében. Az utóbbit illetően nem biztos, hogy jól sül el minden. Pláne a jelenlegi árfolyamok mellett

– írta nekünk arra utalva, hogy évről évre drágábbak a fellépők. A jobb ajánlatoknak köszönhetően most megéri a zenekaroknak túljönni Bécsen és Prágán, sőt, Budapesten is, de Horváth szerint egyáltalán nem biztos, hogy az idei nyár rentábilis lesz. Ettől függetlenül szerinte is beszélhetünk a hazai koncertszervezésben egy pozitív trendről, és valóban bátrabbnak tűnnek a promoterek, mint korábban. Viszont Horváth arra is figyelmeztet:

Az elviselhetetlen áfa és a taózás árnyékában nem hiszem, hogy az ilyen dömping fenntartható, mert a fizetőképes kereslet növekedése nem arányos a rendezvények számával és pláne nem a jegyárak növekedésével

– írta nekünk, és arra a kérdésre, hogy mennyire problémás egy napra szervezni egy Nick Cave- és egy Queens of the Stone Age-koncertet, illetve az Arcade Fire-t és a Body Countot, azt válaszolta, hogy mindig rizikó egymásra szervezni koncerteket, de főleg a személyzetet illetően, amiből évről évre kevesebb van az elvándorlás miatt.

Borítókép: Bánkitó, 2017. Fotó: Bődey János / Index.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!