Lampionok a Duna-partján: fesztivál, amilyennek sose képzeltem volna fesztivált

2018.07.08. 10:05

„Szóval ilyen egy fesztivál” – kérdezi, vagy inkább mondja egy lány a társaságból. Hajnali két óra múlt, inkább három óra van. Ez az első fesztiválja, mondja, huszonéves, de eddig elkerülték. Ez viszont házhoz jött, vagyis majdnem házhoz, a szomszéd településre kellene hazajutnia, „akár gyalog is”. De hogy tényleg ilyen-e, ötlik fel a kérdés, ahogy botorkálunk kifelé a már diszkóként hasznosított nagyszínpad előtti téren, és próbálunk rájönni, hogy hova megyünk, melyik út vezet haza.

Túlzás lenne azt mondani, hogy én, a társasághoz képest hajlott korom ellenére, rutinosabb fesztiváljáró lennék, de azért elég határozottan mondom neki, hogy "nem, általában nem ilyen". A váci Vénégy fesztiválnak ugyanis amiben csak lehet, teljesen más, mint bármi, ahol eddig én voltam, ami részben a helyéből fakad.

venegy1
Fotó: Haász János / Index

A fesztivál a Duna-partján van, méghozzá a fellampionozott Duna-parton. Olyan hangulat fog el, hogy a hatvanas vagy hetvenes évek Római-partja lehetett ilyen, hogy ha mindjárt előbukkanna Simon bá a Csinibabából, meg se lepődnék. Azzal együtt persze, hogy a Római-parton se jártam életemben túl sokat, pláne nem a hatvanas, hetvenes években.

Ha fiatal lennék és még nem lettem volna szerelmes, biztos ilyen helyen akarnék először szerelmes lenni, jut eszembe, meg az is, hogy a hely tökéletesen beleillene egy Grecsó Krisztián-novellába. A fákon túl a part, ha nem éjszaka érkezünk, talán még strandhangulatot is láttunk volna. Így csak az orosz-horvát utolsó percei kötötték le a figyelmünket, megosztva Péterfy Borival; ha nagyon sokáig mentek volna a tizenegyesek, talán még a Vad Fruttik-koncertbe is belelógtak volna.

venegy3

És végül a fesztivál tematikája is más, ahogy ez már a teljes nevéből is kiderül: Vénégy fesztivál és színházi találkozó. Szóval amíg a fesztiválok általában úgy indultak, hogy zene, majd arra esetleg felépülő kiegészítő kulturális programok, például színházi előadások – talán a kapolcsi kísérlet kivétel ezalól –, addig itt a kezdetektől hangsúlyosan művészeti mixet kínáltak. Külön van színházi sátor, de emellett utcaszínház is.

Szombaton Shakespeare volt, most vasárnap a négy visegrádi ország színészeinek különlegesnek tűnő előadása lesz a színházi sátorban – hiszen a Vénégy nem véletlenül Vénégy, az amúgy mérsékelten sem fiatalos és szexi visegrádi együttműködés négy országára utal ezzel a fiatalosnak és szexinek szánt rendezvénnyel –, az utcaszínházi produkcióban pedig a Cseresznyéskert.

De persze minden ilyen szabadtéri nyári rendezvény alapja mégis csak a kortárs zene, a line up Vácon a magyar fesztiválokhoz hasonló, minden napra vannak húzónevek, Belga és Punnany, Ivan and the Parazol és Tankcsapda, Péterfy Bori és Vad Fruttik, de a csúcsot vasárnap futják meg a Quimbyvel és a Kiscsillaggal.

venegy2

Mindent egybevetve: ha valaki úgy érzi, hogy a Kolorádó után és a Bánkitó előtt hiányzik egy a fővárosi agglomerációban lévő fesztivál – jó, a Bánkitó már csak elég tág értelmezésben fér bele az agglomerációba –, akkor csak mondom, hogy nem hiányzik.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?