Minden szuper, csak hagyjanak már aludni

DSC 7037
2018.07.15. 13:14

Véget ért az idei Bánkitó Fesztivál, amely abból a szempontból feltétlenül az utóbbi évek egyik legjobbja volt, hogy - a nulladik napot leszámítva - végig elképesztően jó idő volt, és végre gond nélkül tudott a tóban úszkálni mindenki. Levonjuk a tanulságot az idei Bánkitóról.

Arról már írtunk a nyár elején, hogy az idei fesztiválszezon koncertfelhozatala a szokásosnál jóval erősebb, és ebben a Bánkitónak is szerepe van, ahová egész jó és kurrens zenekarokat is sikerült hívni. Arra azonban kevésbé lehetett számítani, hogy a bőven rétegzenének nevezhető Iceage vagy a Suuns koncertje ekkora siker lesz a fesztiválon. Egyik zenekarról sem igazán mondanánk, hogy a hazai rajongóik összesen nem férnének el egy BKV-buszon, ehhez képest kifejezetten sokan voltak rájuk kíváncsiak, és ugyanannyira lelkesen, totális extázisban reagált a tömeg az Iceage összefüggő zajmasszájára, mint a Suuns drone-os, krautrockos, elektronikás döngetésére. A szervezőktől egyébként azt hallani, hogy

a külföldi zenekarok is rendszeresen meglepődnek, milyen jó közönség fogadta őket,

és ez talán egy jó alap lehet ahhoz, hogy a fesztivál a következő években akár még bátrabban hívhasson olyan kritikuskedvenc külföldi fellépőket, akik mondjuk egy Szigeten csak valami lehetetlen sávban lennének egy kisebb helyszínen.

Szintén a közönséghez tartozik az is, hogy mennyire hazai pálya a feltörekvő magyar zenekaroknak a Bánkitó. Ez mondjuk már egy jó pár éves tendencia, hogy bizonyos magyar zenekaroknak bőven a nyár főfellépése a bánki,

de még mindig meg tud lepni, hogy ezek az együttesek jól láthatóan 120%-on égnek itt,

és jóval többen is kíváncsiak rájuk, mint az átlagosan jellemező. A leglátványosabb példa a Parno Graszttal fellépő Bohemian Betyars volt, akiknek a fellépésén szó szerint kifolyt a tömeg a cirkuszsátorból, annyian voltak kíváncsiak rájuk. De úgy általában elmondható, hogy a magyar underground elég tisztességes mértékben képviseli magát a Bánkitón, legyen szó újhullámos hiphopról, garázsrockról vagy elcseszett free jazzről.

A másik nagy kedvencünk idén az volt, hogy teljesen megszűnt a készpénzes fizetés. A festipay/metapay/hellopay kártya rendszerét valamiért elég sokan szokták utálni, pedig tényleg megkönnyíti mindenkinek a dolgát, hogy

nem kell aprókkal pöcsölni a pultnál.

Ráadásul akik még ennek ellenére is ódzkodnak a fesztiválkártyától, azok nyugodtan használhatták az érintős bankkártyájukat, amivel bárhol lehetett fizetni. Részünkről reméljük, hogy ez nemcsak a "Bánkitó 2028" koncepció részeként lett idén bevezetve, hanem innentől kezdve tényleg megszűnik a készpénzes fizetés a fesztiválon.

Egy csomó fesztiválon tök jellemző probléma, hogy a szervezők addig töltik fel a területet különböző színpadokkal és kiszolgáló-egységekkel, ameddig elfogynak azok a helyek, ahol egy kicsit nyugodtan lehetne dögleni. Idén az S'10 színpad helyett a Cökxpon csinált egy pihenőhelyet rengeteg babzsákkal, és tök őszintén mondjuk, hogy helyszínek tekintetében talán ez volt a legeslegjobb ötlet. A nyirkos bánki éjszakákon különösen jól esik leheveredni egy picit a babzsákokra, és nem a csalános domboldalon keresgélni egy olyan placcot, ahol rövid időre nyugta lehet az embernek. Emellett feltétlenül ki kell emelni, hogy lehet, egy nagyobb színpaddal kevesebb volt idén, cserébe viszont egy csomó eldugott, apróbb helyszín bukkant fel, sőt, volt egy olyan titkos erdei rész is, amit valószínűleg a fesztiválozók nagy része meg sem talált. Az ilyen kis személyes hangulatú helyszínek segítenek abban,

hogy a fesztiválozás tényleg egy kicsit kaland legyen, ne csak részeg dorbézolás több ezer emberrel valami sátorban.

Rossz

A legeslegelső idegesítő tapasztalat a programfüzethez köthető, ami idén klasszikus újságformát kapott, mintha csak az ember egy kibővített Népszabadságot olvasna. A baj csak az, hogy a programfüzet lényege, hogy elfér a farzsebben, bármikor és könnyen használható. Ezzel szemben egy idő után egyszerűen feladtuk, és inkább telefonon néztük meg, hol és mi lesz, mert egy nagy, vastag újságot egyáltalán nem praktikus magával hordozni az embernek.

A másik elég irritáló, bár egyéni szociális problémának is nevezhető jelenség, hogy a kempingben egész egyszerűen képtelenség sokáig aludni. Egyik reggel arra keltünk, hogy már 9-10 óra környékén valaki rohadt hamisan gitározik valami produkció részeként, aztán meg hangosan bömbölt a rádió. Másnap meg azért kellett idő előtt felébredni, mert a Cökxpon pihenős sátornál valakik állati jó ötletnek tartották, hogy a basszust csutkáig feltekerve bömböltessék a dubot. Tudjuk, hogy egy zenei fesztivál nem idegszanatórium, de azért az sem teljesen oké, hogy mindössze pár óra csönd jut az alvóknak hajnal 5 és reggel 10 között, hogy aztán egy önjelölt DJ, zenész, rádiós, akárki úgy döntsön, ideje felkelni mindenkinek.

A több napon át tartó bulizás és fesztiválozás megterhelő, komoly munka,

és a munka hőseinek azért igazán járhatna pár óra pihenés anélkül, hogy a basszusoktól a fejére dőljön a faház még ebéd előtt.

Apróság, de higiéniai szempontból azért elég gáz, ahogyan a pultosok a poharakkal bántak. A fesztiválon mindenki kivált egy poharat, ami nem repohár, mert nem kell visszaváltani, cserébe cipelni kell magunkkal, ha nem akarunk minden alkalommal újat venni. Az összes magyar fesztiválon, ahol eddig voltunk, a pultosok sokszor maguktól kicserélték a poharat, hogy tiszta, higiénikus ivóeszközből ihassuk a sört vagy a fröccsöt. Bánkon viszont bizonyos helyeken (például a Tószínpadhoz közeli pultnál) szabályosan sértésnek vették, amikor megkértük a pultosokat, hogy legyen már szívesen kicserélni a kétnapos poharunkat egy tisztábbra, és mindössze annyit tudtak tenni, hogy kiöblítették vízzel, aztán ugyanabba töltötte a következő sört. Nyilván egy fesztivál nem a leghigiénikusabb környezet, és az ember a környezetvédelem oltárán hajlandó napokig egy poharat cipelni magával, de azért hadd ne kelljen már nekem is elmosni a poharamat páróránként, mert a pultosok a kezüket széttárva jelzik, ők bizony nem adnak másik poharat, igyunk ugyanabból a retkes, dzsuvás, ki tudja milyen folyadékot látott műanyagból napokon keresztül, amit nagy kegyesen hajlandóak néha elöblíteni, ha szépen kérjük.

Egyéb

  • Nagyon klassz, hogy rengeteg helyen lehetett társasjátékot kérni.
  • A színházsátor még mindig a legmeglepőbb sikersztorija a fesztiválnak.
  • Az eddigiekhez képest mintha valamivel olcsóbb lett volna idén a fröccs
  • A szerdai esőzés ellenére egyáltalán nem volt gáz másnap a helyzet, nem volt minden mocskos és saras.
  • Tök jó arányban lehet fővárosi food truckok és helyi étkezdét között válogatni, így azok is boldogok lehetnek, akik ilyenkor napokig Zing-burgeren élnek, illetve azok is, akik feltétlenül tenger gyümölcsei pizzát akarnak enni a helyi bowlingozóban.
  • Konkrétan semmi szemét nincs a fesztiválon, cserébe annál több a kutya.
  • Mintha idén már a helyiek is jobban felkészültek volna a fesztiválra, kevesebb panaszt lehetett arra hallani, hogy már második nap kifosztották a két kisboltot meg a trafikot.
  • Viszont továbbra is nagyon nehéz olyan helyszínt találni a koncertek után, ahol ne retró/trash diszkó vagy techno menjen.
  • Szuper, hogy lehetett a helyszínen bringát bérelni.

Borítókép: Bődey János / Index.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!