A válságok korát éljük, a retró pedig rémunalmas

Ötszámos lemezzel debütál a Keret blog Kikeltető nevű tehetségkutatójának egyik idei döntőse, a Quiet Kid & The Speakers. Klímaszorongás, cinikus nihilizmus és az individuális válság a zenekar címében is apokaliptikus hangulatú bemutatkozó anyagán, a Last Decade-en, amely a Stenken hallható először.

A Quiet Kid a Nyolcadikosokban is doboló (ők a Gettin' Stoned című számukkal szerepeltek a Stenk 2016-os dalversenyének mezőnyében), valamint a debreceni HNO3 Műhelyben is aktív szerepet vállaló Csende Gergely hálószobai szólóprojektjeként indult, majd amikor négytagú zenekarrá bővült, a csapat többi tagjára utalva felvette a Speakers nevet is. A Last Decade az együttes első anyaga, amely már zenekarként, profi stúdiókörülmények között rögzítve örökíti meg a zenéjüket.

"Miután láttuk, hogy a közönség vevő a zajra, amit csinálunk a koncerteken, meggyőződtünk arról, hogy érdemes lenne felvenni néhány új dalt is" – mondja Laky Simon gitáros. "Azt a sötétebb, melankolikusabb vonalat akartuk folytatni, mint ami a Shiver vagy a Killing Crystal mélyén is ott van. A mai korhangulatot ebben lehet a legjobban felfedezni” – teszi hozzá Demeter András basszusgitáros.

Koherens, de mégis izgalmas felvételt akartunk, amiben egyszerre van jelen a Gergő dalaira jellemző dühös-érzékeny hangulatingadozás, de közben végig átjárja egy elvágyódó, álmodozó atmoszféra is. Olyasmi ez, ami szerintem mindannyiunk életének alapélménye manapság. És itt most nem csak négyünkre gondolok

– mondja az anyagról Cseh Dániel dobos.

"A felvételek és az utómunka során igen vegyes módszereket alkalmaztunk: a dobot és a basszust Budapesten, a Kepler Stúdióban vettük fel, az éneket és a gitárokat Gergő hálószobájában rögzítettük, majd a a gitárok reampolása és keverése már profi analóg eszközökkel történt Londonban" – mondja Laky Simon. A 2019 decemberében elkezdett munkát producerként és hangmérnökként Altsach Balázs vezette, aki korábban a Carson Coma és a Deep Glaze anyagain is dolgozott.

Az öt dalból három (Hearbreak Suicide, I Hate Retro, All My Friends) Csende Gergely énekes-gitáros korábbi demói alapján, kettő pedig már a négytagú zenekar próbái során öltött végleges formát (Black Tangerine, Blue Haze). A dalokról egyébként a zenekar részletesen is mesélt az Indexnek, bár a frontember a nevéhez (Quiet Kid) hűen a további hallgatást választotta, és inkább a Speakersre bízta a dalok ismertetését.

Black Tangerine:

Demeter András: "Klímaválság, menekültválság, gazdasági válság, társadalmi válság – kétségtelen, hogy a válságok korát éljük. Ezt a szorongást akartuk megragadni a dal zaklatott hangzásával, ami mint egy hatalmas tengeri örvény, úgy szippantja be a hallgatót ebbe a hangulatba. Ez magának a zeitgeistnak a megidézése."

Hearbreak Suicide:

Cseh Dániel: "Modern népi ballada egy tragikusan végződött szerelmi válságról. Pszichotikus lüktetés, mániákus akkordtéma és folkos pszichedelia Gergő neurotikus stílusában előadva."

I Hate Retro:

Demeter András: "Állítólag a vintage menő. Szerintünk meg baromi unalmas már."

Blue Haze:

Laky Simon: "Az egyik legérzékenyebb dalunk. A változásról és a múlton való túllépésről szól. A gitártémámra építettük fel a dalt, amire utána András és Dani remek táncalapokat, Gergő pedig fájdalmas éneket tett hozzá. Igazi csapatmunka eredménye. Azóta több ilyen is van már, úgyhogy biztosan nem ez lesz az utolsó lemezünk."

All My Friends:

Cseh Dániel: "Egy kis shoegazing mindig ott volt Gergő dalaiban, ebben a dalban végre sikerült éteri magasságokba emelni az álomszerű éneklést és a mindent beborító gitárfüggönyöket. Reményteli, himnikus befejezés a sötét felvezetés után. Elmehetne fesztiválhimnusznak is."

A Quiet Kid & The Speakers legközelebb március 13-án, jövő pénteken, a Nagy Diófa utcai Beat on the Bratben ad koncertet a Yellow Mood társaságában, majd április 4-én, szombaton, az éppen tízéves Flexible Juice zenekarral játszanak az Orczy útra költözött Gólyában.