Este Haydn, Bartók és Rossini az Indexen

2020.03.27. 18:21

Péntek este 19:45-től megint karanténkoncertet közvetítünk a BFZ próbaterméből. Szimfonikus zenére ne számítsanak, egy zenekarnyi zenész most jó darabig nem tartózkodhat egy helyen; a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai különböző formációkban kamarazenét adnak elő.

A koncertet kivételesen sajnos csak itt követhetik, az Index Facebook-oldalán technikai probléma miatt most nem tudjuk közvetíteni, így a zenét kísérő szakkomentárjaink is elmaradnak. Reméljük, jövő héten már minden sima lesz!

Az első darab Joseph Haydn Esz dúr (Op. 33/2) vonósnégyese. A mű egy folyamatosan felépülő zenei tréfa, ami végül a (4.) rondótételben, annak is a vége felé teljesedik ki. A bemutatón hahotáztak a nézők – kérdés, hogy ez ma este is megtörténik-e. A kommentekben amolyan rontó pálként elmagyaráztuk volna, hogy 240 éve mit találhattak ezen az emberek annyira mulatságosnak, ezt most kénytelen lesz mindenki magának kitalálni. Annyit segítünk, hogy próbálják meg megtippelni, mikor fordul rá Haydn a kódára, azaz a zárószakaszra!

Körülbelül nyolc perces Francois Poulenc rezes szonátája kürtre, harsonára és trombitára. A három rövid tételből álló, 1922-ben írt darabban leginkább a trombita hangja a meghatározó. Az első tétel egy gyerekdallamra emlékeztet, a második szomorkásabb, aztán a rondótétel visszavisz a gyerekkorba, de a modulációk miatt már nem annyira felhőtlen a vidámság.

Bartók Béla Három csíki népdal és Román népi táncok című művei a következők, összesen kilenc kis darab, bár a két utolsó román táncot egybe játsszák. A zongorára írt zenét a BFZ zenészei vonósnégyesre és trombitára hangszerelve adják elő.

Csíky Boldizsár Passacaglia egy Bolyai képletre című művében a korabarokk variációs forma keretei között modellezi hangokkal földije, a matematikus Bolyai János nemeuklideszi geometriájának alapképletét a párhuzamos egyenesekről, amik a végtelenben talán mégis találkoznak. Vagy mégsem. Ahogy Csíky műve se találkozik a végtelenben Bach 2. hegedűpartitájának legendás variációs tételével, a Chaconne-nal. Vagyis talán mégis.

Rossini 1804-ben összesen hat szonátát írt két hegedűre, csellóra és nagybőgőre, az Esz-dúr az ötödik. A kis Giachino 12 éves volt, és a hat szonátát 3 (három!!!) nap alatt komponálta. Egy-egy tételt valószínűleg gyorsabban megírt, mint ahogy én ezt a koncertbeharangozót. A zene nagyon érzelmes, erősen érződik Haydn és Mozart hatása, mindegyik hangszernek szép, külön hangja van, és különösen a második hegedűszólam nagyon technikás, amit Rossini magának írt. Még egyszer: 12 éves volt.

Mahler A-moll zongoranégyese a főleg a grandiózus szimfóniáiról és dalciklusairól ismert szerző egyetlen fennmaradt hangszeres kamarazenei műve. 15 éves korában, a bécsi konzervatóriumban kezdett rajta dolgozni (1875-ben), és végül csak az első tétellel készült el, aztán elengedte a projektet. A zongorára, hegedűre, brácsára és csellóra írt kvartett 10-15 perc hosszú, attól függően, hogy a zenészek mennyire tartják be a  tempóra vonatkozó utasítást: Nicht zu schnell. A zene egyébként Martin Scorsese Viharsziget című 2010-es filmjéből lehet ismerős a rajongóknak.

Soha nem látott fejlesztések, vagy hatalomátvétel?

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!



  • Tippek
  • Bankszámla