Volvók, kurvák, csokitorta – beégett dalok és ritmusok a KFT-től

2021.05.08. 11:07

Harmincöt éve jelent meg a KFT Siker, pénz, nők, csillogás című élvezeti cikke, a magyar poptörténet egyik legnagyobb slágertűzijátéka. Íme, egy sorlemeznek álcázott best of attól a zenekartól, amelyik alapvetően irtózott a slágerektől, és az Afrikát is csak azért dobta össze, mert megkérte őket a Hanglemezgyár, hogy legyenek kedvesek már végre legyártani egy rendes slágert.

Addig a zenekar inkább afféle új hullámos zsánerű zenés abszurdokat, szomorkákat írt, például arról, hogy „elfogyott a dobozból a gyógyszerom”, de megénekelték Tápiószecsőt, ódát írtak egy macskatetemhez, és az első lemezük borítóján meztelenül pózoltak egy üres lakásban. Üzenet a lakásból, üzenet a liftből.

Apropó, első lemez: övék lenne az első új hullámos magyar nagylemez? Simán lehet.

Ebben az időben jelent meg a Piramis Plusz is, de az biztos, hogy a KFT képviselete sokkal hitelesebb volt az őszinte kőkemény rockból new wave-re csavarodó Piramisnál. A V'Moto-Rock is 1982 tavaszán jött ki a Gyertyák című, új hullámos jellegű – részben Police hatású – albumával. Játékra jelentkezhet az Új Skorpió is a Zene tíz húrra és egy dobosra című lemezével, ami szintén Police-féle reggae-s új hullámmal operál, de közülük csak a KFT mondható autentikus new wave zenekarnak. És itt szólnak bele azok, akik szerint viszont a KFT afféle állami új hullám volt, hiszen kiadta őket az MHV, sőt tévéshow-juk is volt, arról nem beszélve, hogy rendes zenekar nem indul táncdalfesztiválon. Bonyolult hely Magyarország.

Maradjunk annyiban, hogy hülyeség az állami jelzőt emlegetni, mert akkor minden magyar író, akinek könyve jelent meg anno, „állami író” volt, arról nem beszélve, hogy az Európa Kiadó már 1985-ben előszerződést írt alá az MHV-val, aminek eredménye az 1987-es, minden igényt kielégítő Popzene című lemez lett. Felesleges lenne az új hullám definícióján rugóznunk, már csak azért is, mert a 35 éve megjelent Siker, pénz, nők, csillogás albumon egyvalami nincs: új hullám.

A KFT 1986-ban már nettó popzenekar, és ezzel nem is volt semmi baj, főleg akkor nem, ha olyan perfekt albumot írtak, mint amilyen az 1986 tavaszán megjelent negyedik lemezük. Nem szoktuk eleget emlegetni, de a KFT tagjai kipróbált muzsikusok, II. Lengyelfi Miklós az egyik legjobb hazai basszusgitáros, az elektromos bőgő meghonosítója (már megint egy Police-hatás), Laár gitárszólói meggyőző játékerővel bírtak, Bornai Tibor kiváló zeneszerző orgonatémái atmoszférikusak, árnyalttá tették a KFT-hangzást, remekül párbajoznak Laár szólóival, Marton András pedig az egyik legjobb ízlésű dobos, ráadásul ötletember is. Ahogy Laár mondta nekem egyszer, hogy azért tudott hatékonyan és kreatívan működni a zenekar, mert „szerették egymás agyát”.

A KFT a Siker, pénz, nők, csillogással átlépte a képzeletbeli vörös vonalat, elhagyták az új hullámos manírokat, nem a saját démonaikkal akartak megküzdeni, hanem mélyre lementek a twistben, megmutatták az ország mentális állapotát. Megmutatták a saját területét kijelölő, a kerítését barna Xyladecorral lefestő szocialista fogyasztót, aki már a jugó vendégmunkások Golfjára vágyott, illetve, mint ahogy az a lemez második felvételéből kiderült, Volvóra.

Ez az az idő, amikor már a sátortetős Kádár-kockákat kinőttük, és padlásszobás házakat építettünk, a tetőtérbe beköltöztek a kamaszok, és felvitték a metálszürke Akai lemezjátszót és a JVC videómagnót a Napfivér, Holdnővér feliratú, valójában pornót tartalmazó kazettával. Az album a mai napig kedvező összképet mutat, ugyanolyan aktuális, szórakoztató, amilyen 35 éve volt, tele olyan dallal, ami nem volt addig jellemző a KFT-re. Ott van például az Elizabet, ami olyan, mintha Szikora Robi írta volna egy sikeres gidacasting után, valami popparódia lemezre, de a Volvo hard-rockos hasítása sem volt KFT-s.

A lemez abszolút slágerei a Balatoni nyár, az Elizabet, a Volvo és a címadó dal, a Siker, pénz, csillogás (a lemez címében a „nők” is szerepelnek), de a Ha kövér leszek című kuplé és az Utcai zenekar is első osztályú slágerek.

De a többi dal – például az Andrea és az Ugye fáj a szíved lírája – is kiemelkedik az életműből. Ezek jórészt a képzelt gazdagsággal játszó, jólétre, Casuccira és Ritmo cipőre vágyó tinédzserek fantáziáit írták körül. A Ha jön a péntek egy szemtelen rock-diszkó, és talán csak az Autótemető és az Éjjeli lepkék című szatírák idézik meg a „régi” KFT-t. Amikor 1986 nyarán e sorok írója látta őket a békéscsabai Téglában (Téglagyári Művelődési Ház) a lemez bemutatóján, már abszolút sztárok voltak, már nem hagyták el a nézőteret azok, akik a táncdalfesztiválon megismert „bábus zenekart” akarták hallani. Már mindenki ünnepelte a színházi előadás jellegű koncertet, a KFT már azt csinált, amit akart, Laár fürdött a népszerűségben, jókat haknizott a Költő visszatér című estéjével és a Kamara Rock Trióval.

Az Ég és Föld című 1987-es KFT-albummal még fenn tudták tartani a zenekar iránti érdeklődést, de aztán a rendszerváltás káoszában az Édes élet (1988) és a Nagy alakítás (1990) lemezekkel a hónunk alatt már nem volt olyan menő a Váci utcában sétálni. Különben is, 1988-tól már a csillogó, fekete és egyben törékeny lemezek helyett inkább transzparenseket cipelt mindenki.

KFT:  Siker, pénz, nők, csillogás

MHV / Profil,  11 szám, 42 perc



  • Tippek
  • Lakáshitel