Felnőtt a hálószobapop csinos lánya

Claire ‘Clairo' Cottrill 2017-ben került először a nagy nyilvánosság elé, amikor Pretty Girl című dalát és a hozzá hálószobájában egy MacBookkal forgatott és vágott videót felkapta a YouTube algoritmusa. Cottrill akkorra már évekig dolgozott és töltött fel saját dalokat és feldolgozásokat a SoundCloudra, YouTube-ra, és egyéb közösségi felületekre; a 2010-es elején induló lo-fi egyszemélyes produkciók egyre nagyobb teret nyertek és beléptek a közismert sodorba.

Debütáló albuma, a 2019-es Immunity a most 22 éves massachusettsi énekes hálószoba-dalainak hatása alatt készült, az egyszerű stílus keveredett az R&B-vel, a zongorapoppal és meg volt szórva egy adag autotune-nal. A bemutatkozó lemezzel, rajta a depresszióról, biszexualitásról, szorongásról szóló őszinte szövegeivel és egyszerű, álomszerű hangzásvilágával Clairo a kritikusok, és a Z generáció figyelmét is elnyerte.

Második, Sling című lemezén Cottrill visszatekeri az időt és az álomszerűség megmarad, de a modern laptopon a GarageBand nyújtotta lehetőségeket felváltja a hetvenes éveket idéző folk, a hálószobát pedig a hegyvidéki nyílt tér. Közben pedig Clairo felnő zeneileg és szövegileg, érzelmileg igyekszik tisztázni a dolgokat magában, magával.

Ez nagy váltás a korábbiakhoz képest, amikor másokkal lefolytatott elképzelt vagy valós párbeszédek formájában jelentek meg szövegei. A változás csak formai, a tartalom továbbra is bensőséges. Második lemezén az időnként koncertjein is túl csendes énekes nyíltan beszél a turnézás okozta kimerültségről (Management című dal), arról, hogy ez mennyire nem érdekli a zenei iparban dolgozók egy részét, mondván „úgyis fiatal, kinövi".

A lemez egyetlen singlejeként kiadott Blouse-on a szexuális kihasználtsághoz és az ez által kiváltott érzelmi szorongáshoz nyúl. A dalt Cottrill közleménye szerint az általa tapasztalt munkahelyi közös terekben történő szexualizáció ihlette. Az első versszak ezt a helyzetet írja le, majd a Blouse kibontakozása során a kellemetlen helyzetből kifejlődő, az élet minden területére beszivárgó szorongást és a tehetetlenséget mutatja be. A refrénben először arra, a mindent átszövő szorongásra utal, amit egy ilyen negatív élmény kivált az emberből azzal, hogy felteszi a kérdést „miért is mondja el, hogyan érez, ha a másik csak a blúzát bámulja", majd jön a tehetetlen düh és beletörődés azzal, hogy „ha az kell, hogy megfogj ahhoz, hogy hallj is, akkor érints meg most".

De vannak pozitív témák is a Slingen, például Clairo új kutyája, Joanie is szóba kerül a lemezen, akinek jelenléte az énekes lemez kapcsán kiadott közleménye alapján segített Cottrillnak realizálni azt, hogy több stabilitás és nyugalom kell saját életében.

Az egyes szám első személyben megfogalmazott dalszövegeket Joni Mitchellt, a Wingset vagy épp Elliott Smith-t idéző zenei alap kíséri. Az album álomszerű hangzása tökéletes háttér ahhoz, hogy kiéljük hallgatása közben az összes cottagecore-vágyunkat, a gitárokat, réz- és fafúvósokat, mellotront, és zongorát Clairo szinte suttogva éneklése egészíti ki. Ez azonban veszélyt is jelent a lemez élvezhetőségében, fáradtan nekikezdve a hallgatásnak a halkan végigpörgő Sling altatóként hathat. Ha pedig egyszer elszundítottunk, biztosan nem lesz olyan kiugrás a szellőt és patakcsobogást idéző zenei alapban, sem az énekhangokban, amire felébredünk.

A folyamatos kontextus igénylő dalszövegek, az andalító vokállal és gyengéd melódiával a lemez 45 perces játékideje alatt olyan hatást kelt az emberben, mintha egy hegyi faház előtt üldögélne egy kora őszi este. A Sling egyértelműen inspirálódik a felvételeinek helyt adó észak New York-i hegyek között található stúdió környezetéből és a hetvenes évekből. A hangszerelésben nagy szerepe volt a Taylor Swifttel, Lorde-val, Lana Del Rey-jel és St. Vincenttel is korábban közösen dolgozó Jack Antonoff produceri közreműködésének.

A Slingen nincsenek olyan dalok, melyekre rá lehetne húzni a sláger jelzőt. De Cottrillnak nem is célja és nincs is rá szüksége, hogy legyen akár csak egy is albumán. Rajongói nagyrészt saját generációjából kerülnek ki, akikhez az interneten keresztül úgyis eljut projektje, a Z generáció pedig jobban szereti az önazonos és őszinte előadókat (vagy legalábbis az imázst), mint a slágergyáros popsztárokat.

Clairo második nagylemezén nem esik abba a hibába, hogy saját komolyságát próbálja bizonygatni a hallgatóknak, a Sling inkább olyan, mint egy terapeutikus korai memoár, amiben az eddig megélt negatív és pozitív felfedezések, élmények, és félelmek játsszák a főszerepet.

Clairo Sling című lemeze a Fader független lemezkiadó gondozásában jelent meg. Kapcsolódó énekes-dalszerzőként érdemes Carole King, Joni Mitchell, Leonard Cohen munkáiba, a kortársak közül Claud, Julien Baker, girl in red, Christian Lee Hutson, Ethan Gruska, beabadoobee, Rex Orange County vagy Phoebe Bridgers munkásságába belehallgatni.

10/6.5

(Borítókép: Clairo 2021. június 10-én. Fotó: Andrew Lipovsky / NBC / NBCU Photo Bank / Getty Images)