Bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!

Soha ne mondd, hogy meghalsz, figyelmeztet a Black Sabbath Ozzy-korszakának utolsó albuma, az 1978-as Never Say Die. Ezt leginkább maga az alkohol- és kábítószer-problémákkal küzdő Ozzy Osbourne fogadta meg, aki későbbi feleségének, Sharonnak köszönhetően talpra állt, és kiadta a negyven éve megjelent Blizzard of Ozzt, amely a Van Halen első albuma mellett a heavy metal egyik legnagyobb monolitja. A most publikált vinyl piros csíkokkal dekorált ezüstös korong. Mint egy körfűrész véres tárcsája.

Ozzy nem csak a kisállatok sérelmére elkövetett erőszakos ügyei (denevér fejének leharapása) miatt izgalmas karakter, ő a metál műfajának egyik kulcsszereplője. Elévülhetetlenek az érdemei a Black Sabbath műfajteremtő lemezein, de az 1980-ban újrainduló karrierje is a metál legfényesebb lapjaira tartozik.

Továbblépve a Sabbath doomos, kissé röfögős soundján, a Quiet Riot egykori csodagyerek-gitárosával, Randy Rhoadsszal kidolgozták a modern, technikás játékra épülő fémes hangzás kézikönyvét. 1980 a feltámadások nagy éve. Nemcsak Ozzy jelentkezett egy igen erős visszatérő lemezzel, hanem az AC/DC is a Back In Blackkel, és akkor még nem beszéltünk a Black Sabbath már Ronnie James Dióval rögzített Heaven And Helljéről, amely még az ortodox Sabbath-hívők szerint is minden idők egyik legnagyobb metálvállalkozása. 

Az AC/DC albuma más vonatkozásokban is kapcsolódik a Blizzardhoz, ugyanis amikor John McCollum, a depressziós tinédzser öngyilkossága miatt beperelték Ozzyt, az énekes azt állította, hogy a Suicide Solution nem az öngyilkosságot népszerűsítette, csak az AC/DC énekesének, Bon Scottnak a halálára reflektált. A dal beidézi a Sabbath világát és hatvanas évekbeli pszichedelikus gitáreffekteket, itt-ott a west-coastot és a progresszív rock manírjait, így a lemez egyszerre mutat hátra és előre is.

A Blizzard of Ozz a Rolling Stone minden idők száz legjobb metálalbuma listáján a kilencedik, de nemcsak a legapróbb részletekig kidolgozott kompozíciók tették fel magasabbra a lécet és vitték a műfajt a virtuozitás irányába, hanem a szövegek mélysége és az atmoszférateremtés egyensúlyt teremtett az energetikai térben, így az anyag nem egy magamutogató, öncélú cirkuszi mutatvány. A Crazy Trainben hallhatjuk minden idők egyik legjobb metálriffjét, amelyet a rocksulikban az elsők között tanulnak meg a nebulók a Smoke on the Water és a Breaking the Law mellett.

A Goodbye to Romance című, ambiciózus gitártextúrákat mutató lírájában – amely mintája is lett a nyolcvanas évek „széthangszerelt” hardrockos powerballadáinak – Ozzy elbúcsúzott a Black Sabbath-tól. Az album B oldalának nyitó dala, a Mr. Crowley a XIX. századi okkultistáról, Aleister Crowley-ról szól, akinek óriási hatása volt a hetvenes években a popkultúra, a Skót-felföldön található kastélyát a Led Zeppelin gitárosa, Jimmy Page vásárolta meg. A dal progrockos – az Eloy-t idéző – orgona szekvenvciái mellett a Foreignert is beidézi, Randy Rhoads szólói pedig önálló életet élő, helyi érdekű kis csodák, nem mellesleg a Guitar World olvasói szerint itt hallhatjuk a világ 28. legjobb gitárszólóját.

Az album minden dala klasszicizálódott, mégis kiemelkedik a Revelation (Mother Earth), amely minden idők egyik legnagyobb biblikus hatású metállátomása a világ pusztulásáról. („Mother please forgive them / For they know not what they do / Looking back in history’s books / It seems it’s nothing new (…) Heaven is for heroes / And hell is full of fools / Stupidity, no will to live, / They’re breaking God’s own rules.”)

Ozzy egyszer azt nyilatkozta, hogy azok közül, amiket elvesztett, az esze hiányzik a legjobban. Szerencsére minden más, ami a rock and rollhoz kell, még megvan neki.

Ozzy Osbourne: Blizzard of Ozz

Sony / Jet , 9 szám, 39 perc