Ilyen vidáman még soha nem prostiztak le senkit

G.w.M x L.L. Junior: Ez a lány

Interkontinentális porfavor, Dominikai Köztársaság és Magyarország interurbán, G.w.M és Junior szerelmi háromszöget rajzolnak a szélességi és hosszúsági fokok közé. Junior minden spanyoltudását beveti, hogy a dílernek tűnő helyi erős ember szóba álljon G.w.M-mel. Apropó, ez az erős ember főnöknek hívja Juniort, pedig ez minimum egy Seniornak járna, de nem tudhatjuk, mekkora kultusza van Dominikán a fehér halászgatyának. Ezek szerint rettegve tisztelik, és minden kikandikáló alsó lábszár fölött főnöknek nevezik az embert. Végül egy igazán tartalmas telefonbeszélgetés születik. Az erős ember ugyanis csak tárcsáz (a szolgád tárcsázzon, uram, ha neked nincs kedved), és adja is a maroktelefont Juniornak, aki felpattan a kismotorra másodiknak, és indul a vaker:

Jóó G,

olyat mondok, elájulsz, testvér.

Olyan gádzsit fogtam, az a jó vér.

Ez a nő most mindennel felér

(na mondjad még).

– Elcsábított, na de nem akartam, a Westend mögött van neki egy apartman, tiszta főnyeremény, mintha szerelmes lennék.

– Westendet mondtál?

– Pontosan azt.

– 8-as a házszám.

– Pont ugyanaz.

Micsoda mókás félreértés, igazi kalamajka, hát csak nem ugyanoda jártak dudálni a fiúk a csárdából? 

– Lassan egy hete már oda járok én is, egy hakninak indult, de megérintett mégis, azt ne mondd, hogy a csaj neve…

SZANDRA!!! ÁÁÁÁÁÁÁ!

BELEZÚGTUNK, CIGÁNY, UGYANABBA!

Micsoda kópé ez a Szandra ott a Westend mögött! Szegény J és G, hiába jártak a kútra, eltörött a korsó! Apropó, indokolatlanul keveset szerepelt eddig a Westend a magyar popzenében, egy örömkönnyet azért ez is megér. De vissza a drámához. Mit mond a kórus? Hát azt, hogy:

De valljuk be, hogy jó-ó-ó

kerek ez a bull-o-o-o,

de ha könnyen kapható-ó-ó, akkor Dubaiba való-ó-ó.

Soha ilyen vidáman nem kurváztak le még senkit. De van egy olyan érzésem, hogy Szandrát ez annyira nem hatja meg, és továbbra is büszkén rendel ott a Westend mögött a 8-as szám alatt. 

2:40-től beindul a szám, és mindketten cigányul rappelnek. Sajnos a szöveget nem értem, de meg kell jegyeznem, hogy G.w.M életében nem rappelt még csak fele olyan jól sem, mint itt. Junior sem piskóta, de tőle már hallottunk egy-két ilyet. Valamiért azt érzem, hogy ezzel most G.w.M többet foglalkozott, mint szokott. A hangszerelés is izgalmasabb, a szám felépítése is, és a párbeszédes szereposztás is nagyon jól működik. Teljesen érthető, hogy első helyen trónol a trendingben.

Josh és Betti ft. Dj. Szatmári: Te csak játszol velem

Josh és Jutta mindig is a kedvenc zenekarom volt. Soha senki ilyen élethűen nem tudta megeleveníteni Barbie-t és Kent, és ezzel nemcsak hiánypótló produkció volt, de emellett minden zenei klisét is úgy gyúrtak egybe, hogy lehetett küldeni mindenkinek, aki szereti. És hát miért ne szeretné mindenki? Ott van példának a somlói galuska. A galuska jó, nem? Somló jó, nem? A tejszínhab jó, nem? De. 

Na most Jutta nincs, helyette Betti van. Azért kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi. Vagyis talán a dal címe: Te csak játszol velem. Dávid és Góliát küzdelme. A kisember felismerése, hogy a nagyember elnyomja. Gombolyagallegória a gonosz macska karmai között. Hogy lehet egy cím ennyire beszédes? És ilyen forradalmi? Hogy lehet, hogy ezt még soha senki nem használta? Nem jutott eszükbe? Vagy csak nem voltak elég bátrak hozzá? Megannyi kérdés, miközben már megy az intró, és Josh PSG Ogli 7-nek öltözve (vagy inkább PSG Ogli 7 öltözik Joshnak? Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás?) pózol egy lépcsőfordulón robotzsaru-napszemüvegben koromsötét éjszaka. 

Az első versszak Sipos F. Tamást megszégyenítő hangszínnel és artikulálással (vagy inkább Joshra jellemző? Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás?) csendül fel:

Szemedbe néztem, és láttam a lelkedet.

A vágy, a tűz, mi hozzád elvezet.

Hangod hív suttogva most csendesen,

Minden szóban, mit hallok, csak te kellesz.

Örülök, hogy a „vágy”, a „tűz” és a „suttogás” szavak szerepelnek a szövegben, ezek szerint működik még az a poros szöveggenerátor a kétezres évek elejéről. A rímgenerátor, ahogy hallom, már ki-kihagy. A dallamgenerátoron pedig szoftvert kellett volna frissíteni, de sajnos az oprendszere már nem kompatibilis semmivel, a telepítő floppy pedig már rég átmágneseződött a metrón.

Mustafa combjain kidörzsölődött farmernadrág vagyok. Irigykedve néz fel rám a mögém helyezett kék sportautó. De legalább belepréselődhettem az ülésbe. Mustafa sokat fészkelődött a bal egyben, így volt időm alaposan hozzádörzsölődni a bőrhöz. Nem minden farmernadrág mondhatja el magáról, mi? Persze féltékenyen néztem a statisztalányon levő topon keresztben feszülő, emberméretű Nike-jelet. Bárcsak rajtam is lehetne egy! Bárcsak ne vékonyodnék combtájékon! És miért van rajtam eleve egy szakadás? Hát nekem nem jár a saját jogon való kopás élménye? Alighogy magára erőltetett Mustafa, máris hendikeppel indulok. Halmozottan hátrányos helyzetű farmernadrág vagyok. Mustafa rágyújt egy szivarra. Nekem a szivarfüstöt is el kell viselnem. Mintha nem lenne holnap. Aztán gazdám így szól a mellettem táncoló farmernadrág alatti fenék gazdájához:

Úgy rázod, mint egy gép.

Ez már nem játék.

És engem ki fog rázni? Bennem ki fog twerkelni? Aztán, ahogy balra nézek, hát mit látok? A Burain meg egy márványkoptatott kolléga feszül. És milyen kecsesen ringatják! Minden szövetszála lágyan hullámzik, ahogy a zöld motor mögül ki-kikacsint. És nem is olyan répafazon, mint én vagyok. Várjunk csak! Mi van, ha nem is répafazon vagyok? Mi van akkor, ha a buta stylist csak elcserélt engem és Burai farmerját? Én meg úgy feszülök Mustafán, hogy majd szétrobbanok. Hát meddig bírja még a nadrág ilyen feszült állapotban? 

Ráadásul annyi zakó, kabát, póló kerül fölém a különböző jelenetekben! Én meg csak maradok Mustafán. Örökkön-örökké. 

Pedig milyen sodró lendületű, jól hangszerelt funkzene szól! Úgy megtáncoltattatnám magam Mustafával! Csak lennék egy számmal nagyobb, vagy még inkább ő egy számmal kisebb, mert ez így orosz rulett. 

A kedved lehet az a fesztelen,

Csak a szex mehet esztelen.

Vajon levesznek majd engem hozzá?

 4S Street: Mesélek a bornak

Hogy hívják Mező Misit, ha megöregszik? Mike Oldfield. És ha fiatalodik? 4S Street. A magyar búsulva vigadós néplelket szépen megéneklő zenekar előbb-utóbb felveheti Kiss Tibi és a többi vén róka levetett bőrmellényét, és továbbfűzhetik az alkohol soha véget nem érő ódáját:

Mesélek a bornak, itt van, hogyha kell.

Kezét a kezembe, és én így múlnék el.

Vezess, jó uram, ha netán rosszabb útra tévedek,

Jó ez a hely…

A tűz körül táborozós, mesélős klip bármelyik telekommunikáció-szolgáltató reklámfilmjének elmenne, már hiányolom is a termékbemutatót a végén, hogy pörögjön egy gif a legújabb tepsikészülékről, és ajánljon fel 10 GB adatfogalmat a nagymamámnak is, mert annyira szüksége van rá, igaz, a vonalas telefont is mindig melléteszi véletlenül, és hetente kétszer hív, hogy elromlott a rádió, mert CD-funkcióra állítja át, miközben ráül a távirányítóra.

Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,

Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát.

Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,

S annak melegét, mi visszavár.

A haza elhagyása és a hazatalálás a legfontosabb mitológiai motívum, az isteni világba való átlépés, a megdicsőülés és az isteni létet feladva mégis a földi világba való visszatérés igen komoly dilemma, amelyet a magyar popzenei szövegírás általában egy szóval ír le: „hazatalál”. Mivel ez a szó nem szerepel a szövegben, én ezt a szöveget elfogadom. Olcsó vagyok, igaz?

Mesélek apámnak, mindig itt van, hogyha kell,

Büszkén búcsút int, mert fia ismét útra kel.

Borban él az igazság, ezért én most elmegyek…

 

 

Sokadszorra értettem csak meg, hogy mit jelent a cím. Először, bevallom, azt hittem, hogy egy kontaminációval, vagyis szóösszeugrással van dolgunk. Mint például a narancsból és citromból a citrancs, a csokorból és bokrétából a csokréta vagy az ocelotból és a pumából a pucelot. És így lehetett volna könnyű nyár vagy csak simán könnynyár. De aztán az jutott eszembe, hogy Buraiék nem azok a nyelvészkedő fickók. Szóval ez minden bizonnyal egy könnycunami lesz. Tudjátok, mint ami belőlünk jön, amikor az Oroszlánkirályban meghal a… Le sem merem írni.

Könny ide, könny oda, nyugi, nem maradunk kabriózás nélkül. Ezúttal Burai nem a zenét, hanem a szöveget jegyzi, a zene pedig elég bombán sikerült, az első fele könny-nyed house, majd betrapesedik, onnan visszahouse-osodik, mindezt jó stílusérzékkel és jó hangzással. 

Ha csak egy könnyről szóló dalt hallgatnál a héten, legyen ez. Könnyes szemmel búcsúzunk, legyen könnyű nekünk a föld.

Kezd magára találni a magyar YouTube, a hidegfront stúdióba rántotta a zenészeket. Minden valószínűség szerint az utolsó kabrió is kigördült idén.