Dalok, amelyekbe kapaszkodni lehet

Pearl Jam-fanok, gyülekező! A banda frontembere, Eddie Vedder új szólóalbummal érkezett, hogy elkápráztassa a népet egyedi bariton hangjával és dalszerzési képességeivel.

Akik követik Eddie munkásságát a Pearl Jamen kívül is, azok előtt nem titok, hogy ez nem az egyetlen szólólemeze a baritonok királyának. Első, igazán ismertté vált egyéni megmozdulása az Into the Wild című film soundtrackje volt 2007-ben, amelynek egyik felvételéért Golden Globe-díjjal is jutalmazták a rákövetkező gálán.

Ezt folytatva egy 2011-es albumon ajándékozott meg minket egy csokor dallal (részben saját szerzemények, részben feldolgozások), amelyeket ukulelén prezentált, de senki ne ijedjen meg, nem cukin kínos amatőr tinilány hatását kelti a lemez. 

Kaotikus grunge

Eddie hangja még egy mezei ukulelével is zenei performansszá nőtte ki magát, amiben a kritikusok és a lemezeladások is kiegyeznek, persze meghagyva az ukulele korlátoltságából fakadó hiányérzetet, amely szerintük nem tett jót ezeknek az eredetileg remek daloknak.

De túl minden korábbi sallangon most, tíz évvel a legutóbbi szólólemezt követően megérkezett Eddie első olyan egyéni albuma, ami sem ukuleleileg nem korlátozott, se nem filmjelenetek által megkötözött. Szimplán egy saját kútfőből megírt és megkomponált lemez hellyel-közzel a régi döggel, amit a Pearl Jam tett bele anno a kilencvenes évek kaotikus grunge-szcénájába. A lemez ettől függetlenül jóval világosabb és változatosabb. Az albumot inkább csak Eddie egyéni inspirációs forrásai szabják alakra.

Találni olyan dalt, ami a The Who-t idézi, de van olyan alkotás, amibe akaratlanul is belehallom Bryan Adamset vagy Springsteent. Sokszor alternatív countrys témák születnek, és itt-ott természetesen visszanyúl ahhoz a Pearl Jam-hatáshoz, amivel anno bekerültek a Rock and Roll Hall of Fame-be is. Érdekes, hogy itt is érződik a zenei világ ikonikus lasszóeffektusa, hiszen az ő zenéjük erősen formálta a kilencvenes és kétezres évek előadóit és hangzását, amit rengeteg pop- és rockformációnál fel lehet ismerni. A jelenlegi lemez ezeknek a bandáknak a késő kétezres hangzásvilágából is táplálkozik az eredeti grunge mellett, egy egészséges hibrid képében.

A dalok remekül komponáltak, de sajnos azt kell mondani, hogy kevés igazán kiemelkedő született. Jelentős részben nem sok dolog történik, amibe a hallgatóság bele tudna kapaszkodni, és ezáltal egyik-másik dal felejthetővé is válik.

Néhol vékony

Három dalhoz kislemez is érkezett az albumot beharangozó és erősítő szándékkal, ezek a Long Way, a Brother the Cloud, valamint az egyik legjobban sikerült alkotás, a The Haves. A Picture című dalon hallhatunk egy ritka Eddie Vedder–Elton John duettet, amit egy kellemes, energikus, de messze nem az album vezető számai közé sorolható zenei kompozíció kísér. A Try című nótában a szájharmonika-futamot maga Stevie Wonder pörgeti, de még a nóta egy kezdeti, akusztikus demóverziójára írva. A zenei ikon sosem hallgatta meg azt a punkverziót, ami a végső lemezre került.

Maga Springsteen is hellyel-közzel csatlakozik az albumhoz, jóllehet egészen másképp. Az elkészült anyagot áthallgatva elismerését fejezte ki a Pearl Jam frontemberének, amiről egy rövid interjút is készítettek közösen. Ebben Eddie elmeséli, hogy közvetlenül mely előadóktól inspirálódott, közéjük sorolva magát a Bosst is (Bruce Springsteent).

Lírikus szempontból, hasonlóan a legtöbb Pearl Jam-lemezhez, Eddie elég széles skálán mozog a dalszövegeiben, indulva a társadalom- és politikai kritikától egészen az érzelmesebb, személyesebb és szentimentálisabb tartalmakig. Ez itt sincs másképp, bár a direkt politikai kritizáció mennyisége csökkent, minősége sokat finomodott.

Összesítésben az Earthling című lemez, mely Eddie Vedder harmadik szólóalbuma, 2022 februárjának egy érdekes, minőségi alkotása, mely bizonyos pontokon remek témákat szül, de néhol elvékonyodik. Tekintve, hogy ez volt az első olyan próbálkozása a baritonok királyának, amikor szólólemezt adott ki teljes hangszerelésben, kizárólag dalszerzési vágyból, nem lenne túl elhamarkodott azt feltételezni, hogy ez a minőség a jövőben még magasabb szintre tud majd lépni, és Veddernek sikerül meglepnie minket olyan albumokkal, amelyek sokunknak bekerülnek az örök kedvencei közé. Addig is szóljon az Earthling!