Utoljára izzott fel a Pilvaker

2022.03.16. 11:44
Március 15-én két telt házas koncerttel ünnepelt és köszönt el a Red Bull Pilvaker – legalábbis ami a jelenlegi formáját illeti. A fellépők hatalmas bulit csaptak, ám a forradalmi hangulatot a hátuk mögött hagyva egy elő-költészetnapi ünnepléssel feledtették a nézőkkel 1848. március 15. lényegét.

Tíz éve indult útnak a Red Bull Pilvaker, akkor még egy különleges koncepcióval felvértezett tehetségkutató jelleggel; slam- és rapverseny 1848-as témában. Aztán a szavak párbaját performance-ba csomagolták, és beköltöztették az Erkel Színház színpadára, ahol először 1848 embert ültettek le, majd következő alkalommal kétszer töltötték meg a nézőteret.

Utána költöztek a Papp László Budapest Sportarénába, majd két év Covid-kényszerpihenőt követően idén a Pilvaker 10. születésnapján két telt házas jubileumi bulival köszönt el a csapat.

A szervezők már az elején leszögezték, hogy politikamentes megmozdulásra vágynak, így szinte az első pillanatban előidéztek egy anomáliát, hiszen dátumnak mégiscsak március 15-ét tűzték ki, emlékezve 1848-ra, amikor is néhány forradalmi lelkületű fiatal pontokba szedte követeléseit, első helyen kiemelve a szabad sajtót és a cenzúra eltörlését. Érdekes ez a kettősség, mert a slam poetry és a rap műfaja sem tűri a szellemi korlátokat.

Eme jeles napon

Ám tagadhatatlanul jól jött egy olyan esemény, ahol modern köntösbe csomagolva, kreatív szövegekkel, mai rímekbe foglalva tudták fel- és átdolgozni azokat a költeményeket, amelyeket a magyar iskolarendszer megutáltatott a fiatalokkal. A fullcap sapkás underground arcokkal hirtelen megint menő lett a Nemzeti dalt énekelni – egészen addig, amíg a napokban Ragány Misa és Nagy Szilárd újra cikivé alacsonyította a nemzeti érzésű sorok dudorászását.

A 2022-es Pilvaker-közönség néhány tagjával beszélgetve visszaigazolódott az a feltételezés, hogy március 15. sokaknak egybeforrott ezzel az eseménnyel, felülírva az emléket, amikor a műanyag- és izzadságszagú tornatermekben állva kellett hallgatniuk, ahogy a suliigazgató elmondja ugyanazt az – egyre hosszabbnak tűnő – szöveget, mint amit minden évben eme jeles napon.

A koncertet Miller Dávid nyitotta, de szerencsére relatív gyorsan át is adta a szót Kautzky Armandnak, aki újfent a közönség soraiból libbent a színpadra. A színművész a kezdetek óta erősíti a csapatot, és bár a fellépők közt mindig helyet kapnak a színházi élet képviselői is, valahogy rajta kívül senki nem tudott akkora lazaságot és természetességet csempészni pilvakeres megjelenésébe, mint a James Bond-os eleganciát árasztó Kautzky. Látványa és jelenléte még ennyi év után is kiemelkedő plusz.

Majd berobbant a buli.

Marsalkó Dávid, Papp Szabi, Járai Márk, Sub Bass Monster, Lábas Viki, Fluor Tomi, Diaz, Szakács Gergő, Fura Csé, Dipa, Deego, Bom, Eckü, Szivák Zsolt, Meszi, Singh Viki, Kollányi Zsuzsi, Delov Jávor és a Random Trip zenészei olyan energiákat pakoltak a színpadra, hogy abban érezhető volt két év nélkülözése és az együtt zenélés öröme.

A kilencvenes évek fiúbandáit idéző fehér ruhás táncosok jelenléte inkább kellemetlen volt, mint a színpadképhez hozzáadott érték, bár erről nem ők tehetnek, sokkal inkább a kínos koreográfia. Cserébe a színpad mögötti vetítés és grafika kifejezetten el lett találva. Emlékezetes és szép pillanat volt, amikor egy szám erejéig megemlékeztek Siklósi Örsről, az AWS zenekar tavaly elhunyt tagjáról, aki a Pilvaker-család tagja volt.

Bár a nyíltan vállalt cenzúrával a forradalmi lelkület költészet napi parádévá alakította az alapkoncepciót, azt nem lehet elvenni a brigádtól, hogy a Pilvaker szárnyai (mert ugye a Red Bull szárnyakat ad) alatt remek dalok születtek, ezeket a számokat pedig a lehető legnagyobb élvezettel adták elő a fellépők, amire hasonló élvezettel tombolt a végeláthatatlan tömeg. A stadion megtelt élettel, mintha a pandémia csak egy rossz álom lett volna.

Magas labda

Az egész műsorból kiemelkedett Lábas Viki. Ám nem csak annyira, mintha felállt volna egy zsámolyra, sokkal inkább úgy, mint akit egy daruval felemeltek egy tízemeletes panel magasságáig – kiragyogott a tömegből. Ahhoz képest, hogy ő nem a kezdetek óta erősítette a csapatot, olyan alapkővé vált, amit kiemelve az egész esti koncert romokba dőlt volna.

Lábas Viki egy díva ragyogásával, illetve a laza szomszéd lány rezgésével nem csupán kiegészítette a show-t, de az egészet a hátán vitte.

Trokán Nóra és Pálmai Anna tűntek még fel egy-egy szavalás erejéig a koncerten, amikor Szabó Simon (aki az est rendezője) előtt „felelt a csapat”. A feleletet Bánki Beni slammer keretezte, akinek egy mondata rávilágított az este bennem generált legnagyobb hiányára. Szívesen idézném szó szerint, de mivel nem vagyok egy szuperszámítógép, de mezei diktafon sem, így nagyjából tudom felidézni azt a bizonyos mondatot:

Ti vagytok az utánunk következő generáció.

Azt a Brian életéből már megtanultuk, hogy mi mind egyéniségek vagyunk, de ennél a résznél kapkodva néztem körül a hatalmas arénában. Az emberek 95 százaléka húsz- és negyvenéves kor között volt. Kerestem a következő generációt, de pár meglepett gyermeken kívül – akiket a bébiszitter magas infláció miatti erősen megnövekedett órabére miatt a szülők végül magukkal hoztak – nem láttam, hogy Bánki Beni sora kinek szólhatott.

Ezzel párhuzamosan a közönség soraiban felfedeztem a mostani hiphopélet több arcát is, köztük Lil Frakk és Beton Hofi zenészeket. Ez döbbentett rá arra, hogy mi volt az a magas labda, amit még a Red Bullnak köszönhető szárnyakkal felvértezve sem csapott le a csapat. Ha a jelenlegi felállásban ez volt az utolsó Pilvaker, itt volt az idő átadni a mikrofonokat azoknak, akik most jelentik a hazai zenei életben azt, amit egy évtizede Sub Bass Monster vagy a Halott Pénz jelenthetett. 

Amikor anno Takács Ákos megálmodta ezt az egészet, érezhető volt részéről, hogy vonzza valami új, valami nem hétköznapi. Persze a Pilvaker nem csak tőle, az előadóktól is alakult, a háttérben gondolkodókkal és szervezőkkel együtt lett az, ami. Bár arról nem lehet tudni, hogy a jövőben hogyan tervezik folytatni ezt a projektet, azzal, hogy tegnap délután és este a Pilvakernek „csak” a jelenlegi formáját búcsúztatták el, benne van a pakliban, hogy megnyitják a színpadot olyanok előtt, akik jelenleg uralják itthon a hiphop műfaját, mint például a szövegeit tekintve valódi forradalmárnak tekinthető Krúbi.

A megújult és frissített visszatérésben bízva azzal a sorral búcsúznánk, amivel A Szavak Forradalma zárta sorait a tíz évvel ezelőtti Anyám tyúkja-feldolgozásban:

Hát… jó. Nem rossz, elmegy. De a következő órára akkor is egy forradalmi verset kérek!



  • Hírek
  • Hírek