Rendelet mondja ki, hogy ismerd meg önmagad

A prog-rockkal meghitt, rendezett viszonyt ápoló svéd The Flower Kings By Royal Decree című nagylemezének borítóján barokk hatású csendéletet látunk, zsebórával. Szintén zsebóra lóg a képbe a Waiting for Miracles című 2019-es albumok címoldalán.

A 2022-es királyi rendelet is több, mint 90 perces, vinyl formátumban ez három nagylemezt, azaz összesen hat lemezoldalt jelent. Ha hozzávesszük, hogy a 2020-ban megjelent Islands 93 perces, és a Waiting for Miracles-t is lazán hozza a 85 percet – hogy csak a legutóbbi lemezeiket említsük –, akkor azt kell mondjuk, hogy a rock and roll nem egy tánc, hanem teljesítménytúra.

Kétségtelen, hogy az új évezred prog-rockjában máshol van az ingerküszöb, mint 1973-ban, de inkább több drámát, zenei szélsőértéket, kreatív megközelítést várnánk, mintsem hangszeres mutatványokat, amelyek pár percig izgalmasak, utánuk jó esetben csak a termékeny unalom marad.

Szerencsére a The Flower Kings olyan sok hatást ötvöz, folkot, szimfonikus rockot, jazzt, bluest, és persze tankönyvi prog-rockot, hogy a végeredmény mégis izgalmas lesz, még ha kilencven percig nem is sikerül fenntartaniuk a figyelmünket. Viszont 2022-ben kétségtelenül szexi a a Hammond és a Moog termékbemutató, főleg, amikor mindezeket hangversenyzongorával és mellotronnal házasítják, de a legizgalmasabb mégis az, hogy visszatért a zenekarba az egykori alapító tag, a basszusgitáros Michael Stolt, Roine Stolt gitáros testvére.

Tiszta vokál, pozitív hangulat

A zenekar ettől olyan nosztalgikus állapotba került, hogy Rupert Neve analóg keverőpulton rögzítette a felvételeket. (Arthur Rupert Neve a professzionális hangrögzítés úttörője volt, a háborúban ő vette fel Winston Churchill beszédeit, ügyfelei közé tartoztak többek között az Abbey Road Studios munkatársai is, 1997-ben technikai Grammy-díjat kapott.)

Szóval, a vinyl junkie-nak nagy boldogság lesz a hetvenes évek prog-rockjára, a Yesre, a Genesisre, az ELP-re, és persze a Pink Floydra épülő neoklasszikus By Royal Decree. Amit viszont kapásból hiányolunk róla, azok a hard-rockos ízek, és az a feszesség, színpadiasság, ami mondjuk a Marilliont is jellemzi. Talán azért is érezzük ezt a vintage jelleget, mert a By Royal Decree dalainak egy részét még az 1994-es debütáló albumuk előtt írták.

Az ambiciózus munka legjobb felvétele a feszültséggel, feszességgel és drámával telinyitó dal, a The Great Pretender. És persze ezúttal is igaz, hogy a kevesebb több lett volna, hiszen a kilencven perc egy film hossza, nem pedig egy poplemezé, ha csak nem tekintjük a By Royal Decree-t is egy szélesvásznú mozinak. Ugyanakkor izgalmas és főleg meglepő a Beatlest idéző We Can Make It Work, a maga nemes egyszerűségével, a tiszta vokáljával és pozitív hangulatával.

Ünnepélyes csendélet

De ott a jazzy-funkos, meditatív World Gone Crazy, benne egy akkora orgonaszólóval (Zach Kamins), hogy ezt hallva Chick Corea is arról kezdene el fantáziálni, hogy a dianetika sci-fi hatású oktatófilmjeit prog-rock számokkal dobják majd fel. Az Open Your Heart pedig egy kimondottan pozitív, lelkesítő dal, ami jó, jött volna a Covid idején.

Nyisd ki a szíved, tedd hátra a bánatot

Nyisd ki az elméd, ahogy csak te tudod...

Ha így utazol, nem vagy egyedül.

Bármit is veszítesz, mindig megtalálhatod

A barokk hangulatú Silent Ways afféle prog-rock ars poétika, melyben arról énekelnek, hogy láttad a legmagasabb felhőt, miközben elmerülsz a legmélyebb óceánban, és hogy keresd a láthatatlan világokat.

Ez a bizonyos láthatatlan, de mégis jól kitapintható világ maga a progresszív rock, amely valahol a legmagasabb felhő és legmélyebb óceán között található, azaz az emberi lélek kellős közepén. És ez lehet, hogy pont olyan idilli, mint a By Royal Decree borítójának barokkosan zsúfolt, ünnepélyes csendélete.

The Flower Kings: By Royal Decree

Sony Music, 18 szám, 94 perc