További Stenk cikkek
- Könnycsatornákat kinyitni, feloszlik a Fatal Error
- Itt a 2025-ös Coachella fellépőinek listája, először a fesztiválon a Green Day
- Van, amit sosem bocsájtunk meg magunknak
- Hová menekülsz, ha a megalázott tömegek felkelnek?
- A Linkin Park új lemeze a legfurcsább zenei élmény, amit jó ideje tapasztaltunk
Azt énekli a Foals, a Life Is Yours című új lemezének utolsó dalában, a Wild Greenben, hogy az élet csak egy körvonal az égen. Ha tényleg csak egy körvonal látszik belőlünk, akkor színeket, tónusokat, formákat kell neki adni. És erre pár hete adott egy visszautasíthatatlan ajánlatot a 2005-ben, Oxfordban alakult Foals.
A lemez olyan, mintha a Glastonbury kreatív csapata felkérte volna a Foals tagjait, hogy írják meg az idei fesztivál himnuszát, de ők 11 számot küldtek be, és ezt ki is adták egy lemezen.
A címadó dalról azonnal beugrott a Righeira Vamos A La Playa című nyolcvanas évek közepi italo-discós törzsanyaga, ami egyfelől meghökkentő a 2010-es évek brit indie-pop isteneitől, ugyanakkor ennek lehetősége mindig benne volt a zenekarban, még az első, 2008-ban kelt Antidotes című debütáló remeklésen is.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, szembe kell néznünk a zenekar veszteségeivel. Ott van például a 2019-es Everything Not Saved Will Be Lost című kétrészes sikeralbumuk, amelynek elmaradt az ünneplése az egész világot hazavágó Covid miatt, de azzal a fiúknak még nehezebb volt mit kezdeniük, hogy elveszítettek két alapító tagot. 2018-ban Walter Gervers basszusgitáros távozott, mert a zenekar nagy családja helyett egy szűkebb családban gondolkodott, Edwin Congreave billentyűs pedig azért lépett le, hogy befejezze közgazdasági stúdiumait.
A háromtagúra zsugorodott csapat megrázta magát, és összehozott egy igazi partikelléket Life Is Yours címmel, ami a lockdown feletti diadalmas életigenlés, egy afféle dafke feel good album lett. Van itt minden, euro-discóval összekent Talking Heads, house, robot funky, prog-rock, amit csak akartok.
Nyári kazettaválogatás
Az egész egy pompás pop-parti lett, amelyben a fő műsorszám az „ismerd fel a nyolcvanas évek akciófilm soundtrakjeinek zenéit” – játék. És persze minden visszautal a Foals-életműre, az Antidotesra és a Total Life Foreverre. És igen, a Talking Heads csilingelő gitárjait kikölcsönző, napsütötte Wake Me Up lesz az a parti sláger, amely az összes nyári fesztivált beindítja.
És bár nem volt könnyű betömködni a réseket, pótolni a hiányzó két tag hozzájárulásait a közös sikerhez, úgy tűnik, hogy a Foals sikeres volt a veszteségek feldolgozásában. Most pedig ünnepelnek, például azt, hogy véget ért a Covid (vagy nem). A Looking High maga a Covid-líra:
Összepakoltam a bőröndjeimet, új földet találtam.
Remélem, hogy látom, hogy a modern élet visszatér
A levelek a fákon és a szél fújása
Remélem, hogy ott leszek, amikor az élet visszatér.
Az album olyan, mint egy nagy nyári kazettaválogatás, a fesztiválszezon exkluzív szettje, azoknak, akik már egy ideje keresik a hidat a Devo, a Talking Heads, a Stone Roses, és a Duran Duran között. Igaz, hogy a zene szellősebb lett, eltűntek az összetett, matek-rockos algoritmusok, de a műsor nagyon is működik. Olyan ez, mint amikor megérkezel a nyaralásod első napján a szállodába, és az ablak nem a tengerre néz, hanem a parkolóra, de te azért is jól akarod magad érezni. Nem hagyod, hogy azért, mert két jóbarátod nem utazott veled, rosszul érezd magad.
Vissza az óceánba
Ez a dac köszön vissza az album legnagyobb slágerében, a Wake Me Upban is.
Segíts, hogy kirobbantsam a fényeket a Napból… Táncolok a kígyókon, Táncolok a parázson… Élek a korszakokon át.
Ez az intelligens diszkó valójában nem más, mint a fények kirobbantása a Napból, és a lemez sikere azon múlik, hogy elhisszük-e a zenekarnak a hurráoptimizmust, azaz, hogy hiteles-e a produkció. (A New Order esetében sem vontuk ezt kétségbe, pedig ott radikálisabb módon vált ki Ian Curtis a Joy Divisonből. 1980. május 18-án felakasztotta magát.)
Feltehetjük azt a kérdést is, hogy kinek hiányzik 2022 nyarán a Yannis Philippakis vezette Foals egykori szélesvásznú melankóliája, amikor olyan erős a világháborús pszichózis, hogy azt az 1979-es Ludas Matyi évkönyv karikatúrái sem tudnák érzékeltetni… És bár a lemez hedonista partirocknak tűnik, Philippakis arról is énekel az Under The Radarban, hogy milyen az, ha valaki úgy érzi magát, mint egy rosszul megtöltött fegyver, amely minden életét kiolt, amivel csak találkozik…
A The Sound című dalból pedig megtudhatjuk, hogy minden út visszavezet minket az óceánba. Addig viszont van még időnk. Például táncolhatunk a Life Is Yours euforikus dance-punk slágereire.
Foals: Life Is Yours
Warner, 11 szám, 42 perc
Rovataink a Facebookon