Mindenki eltűnik, mint cukor a kávéban

2022.09.26. 19:43

Ne sértegessétek a Death Cabet ! – kiáltotta Seth Cohen (Adam Brody) a Narancsvidék című bűbájos coming-of-age sorozatban. Mi sem fogjuk, már csak azért sem, mert igen jól sikerült a zenekar tizedik albuma, tele van kreatív lendülettel, ami különösen imponáló egy 25 éves Death Cab for Cutie esetében.

Ha egy zenekart sokáig úgy csúfolnak, hogy afféle főiskolai alter-rock csapat, azzal nemcsak az a baj, hogy nem mond semmit, hanem az is, hogy rájuk ég a jelző, és akkor is így nevezik őket, amikor már nemcsak hogy a leckekönyvüket nem találják, hanem egyre többször a slusszkulcsukat és a prosztatagyógyszerüket sem.

Azaz: váratlanul megöregszenek. 25 év alatt elkészítettek tíz albumot, biztos a helyük a 2000-es évek amerikai indie-pop panteonjában, miközben számos dolog bizonytalanította el őket: magánéleti traumák, válások, családi veszteségek.

Felnőttél, más lettél

Szóval minden megtörtént velük, ami egy felnövéstörténetet elmesélő sorozatban. Azt énekli Ben Gibbard, az albumot nyitó I Don't Know How I Survive-ban, hogy Hallgasd a csengést a füledben, a félelmek összezavart hangjait..., Hallgasd a szívverésed hangját..., a szobában járkálsz, míg ő alszik. Könnyek záporoznak az arcodon. Próbálsz kitartani. Helyben is vagyunk.Ezek nem a huszonévesek problémái, hanem mondjuk a késő negyveneseké.

Mindezeket a Dead Cab örök kamasz srácai, afféle egzisztencialista popban és himnikus posztpunkban dolgozták fel. A Roman Candles és az I Miss Strangers olyanok, mintha vérségi viszonyban lennének a Placebóval (!), ugyanakkor az egész lemez bár végig magas színvonalon van tartva, nincsenek meg az igazán egyéni ízei, inkább a Dead Cab lehetne a nagybetűs indie-rock közös nevezője, ők azok, akiket a kollégiumi rádiók komoly találati arányban játszanak.

A Dead Cab For Cutie új albumának borítója
A Dead Cab For Cutie új albumának borítója
Fotó: Stenk / Poós Zoltán

Nincs szükség garanciajegyre

A Death Cab for Cutie sosem okoz csalódást, méltóságteljes, elegáns, kellően innovatív, nyitott, azt mondjuk, hogy egy olyan márka, amelyhez nem kell lepecsételni a garanciajegyet. Sosem voltak revelatívak, még a legutóbbi, 2018-as Thank You For Today is csak színvonalasan unalmas volt, de az is egy szerethető album. Nos, ehhez képest az Asphalt Meadows már kimondottan meggyőző játékerőt képvisel, magabiztos és férfiasan szentimentális.

Azt énekli Gibbard a Roman Candlesben, hogy már az is harc volt, hogy felébredjek és köszöntsem a napot, aztán mind eltűnnek, mint a cukor a kávémban. És persze itt a negyedszázados számvetés ideje, sok minden megváltozott az első nagylemez, a Something About Airplanes óta, számos dolog tűnt el, mint cukor a kávéban, weboldalak, szerverek, formátumok, előadók, barátok. Aztán kissé meg is fáradtak a 2018-as Thank You For Today album idején, de meglepő módon most tele vannak ötletekkel, energiával, mintha csak a kétezres évek elején járnánk. És merészebbek, mint valaha, számos elektronikus effektek használtak, amit többek között producerüknek, John Congletonnak köszönhetnek.

Ugyanakkor az áramvonalas hangszerelés olyan dinamikát ad a lemeznek, hogy tényleg úgy tűnik: ezt az albumot huszonéves, folyamatos őszinteségi rohamban szenvedő srácok hozták össze. Az Asphalt Meadows-nak kimagaslók a lírai együtthatói, az album erejét sokszor nemcsak a kitárulkozás, a zavarba ejtő őszinteség adja, hanem a megalkotottság, a képiség magas foka.

És én egy kígyó voltam a virágaid alatt. Csak el akartam tűnni a szépséged aljában, hogy soha többé ne láss. De van egy név, ami a gipszedre van írva, a zúzódások és törött csontok fölött.... Itt az aszfaltos réteken csak egy dolog nő. A betonon át megtalálja a fényt, a lábunk pedig eltapossa.

Igen, ez a lemez olyan, mintha a szövegek egy eltört kar gipszére lennének írva, és ezek a mondatok segítenek, hogy összeforrjanak a csontok. A washingtoni Bellinghamből származó zenekar tizedik stúdióalbuma tárgyi bizonyítéka annak, hogy a Death Cab for Cutie-nak helye van az amerikai indie-pop első ligájában. A komoly szakértelemmel, körültekintően, precizitással elkészített, részint akusztikus, részben indusztriális hatású Asphalt Meadows-hoz az alternatív rockzene csak háttérvászon és díszlet, itt valójában Ben Gibbard lefegyverzően erős költészete szólal meg, minden más kísérőajándék.

Death Cab for Cutie: Asphalt Meadows
Warner
11 szám, 50 perc



  • Hírek
  • Hírek