Élőhalott punkok és gót atyafiak a hajón

Amikor karszalagomra pillantva a nyolcéves lányom megkérdezte, hogy hol voltam este, azt mondtam neki, hogy Damned-koncerten. Tényleg? – kérdezett vissza gyanúsan. Mert a játszóházakban is ilyen színes szalagokat ragasztanak a gyerekek kezére. Nos, bizonyos szempontból igaza volt, az A38 Hajó március 3-án játszóház volt ötven pluszos gyerekeknek, akik hol egy vámpírshow-n, hol punkkoncerten ugrálhattak, ki-ki vérmérséklete szerint. A Damnedet az Ifjúsági Magazin 1980 körüli összeállításban láttam, egy punkos képi montázsban, és már akkor tudtam: ezek messzebbre mentek, mint a Fekete Bárányok együttvéve.

Aztán 1984 szilveszterén láttam egy srácot mínusz tíz fokban, a román határtól öt kilométerre, Battonyán, vékony műbőr dzsekiben, gót betűs Damned-jelvénnyel a mellkasán, kezében BB pezsgőt szorongatva tekerte szovjet versenybiciklijét, és azt gondoltam: ez legalább annyira punk, mint az óbudai lakótelepen pózolni Urbán Tamás kamerájának az Ifjúsági Magazinba. Ebben az időben hallottam először a Love Songot, a New Rose-t, a Plan 9 Chanel 7-t, és biztos voltam benne: a Damned a tökéletes punk, a Never Mind The Bollocks főleg csak szobadísz, mint egy szerecsent ábrázoló műsuba a hengerelt falakon, és a Love Song az a szám, amit hallgatva az ember kitépi az alumíniumcsövet falból.

Az átkozottak éjszakája

A Damned még soha nem játszott Magyarországon, ahogy egyetlen első vonalbeli punkzenekar sem léphetett fel a hetvenes években nálunk, de a nyolcvanas évekre sem volt ez jellemző, a nagyok közül UK Subs is csak 1990 januárjában jutott el Budapestre, azon a bizonyos tömegverekedéssel egybekötött happeningen, a Fekete Lyuk fölött. Persze, mire eljöhettek volna hozzánk ezek a klasszikus bandák, már jórészt fel is oszlottak, és a Damned is többször feloszlott már, először 1978-ban, amikor a második albumuk, a szintén 1977-es keltezésű Music for Pleasure-t levágta a zenei kritika. Szóval az nem hungarikum, hogy a negatív lemezkritikák után feloszlik egy zenekar, emlékszünk, a Dinamit azért ment szét 1982 januárjában, két hónappal A híd című album megjelenése után, mert „kicsinálta a lemezüket az ifjúsági sajtó”.

A Music for Pleasure-t egyébként Nick Mason, a Pink Floyd dobosa producelte, tehát az, hogy a punkok utálják a Pink Floydot vagy a progszcénát, csak féligazság volt. A Damned egyenesen Syd Barettet, az „őrült gyémántot” akarta felkérni az album munkálataira, aki nemet mondott. Szóval volt mit pótolnunk a Damned fellépésével, hiszen ne feledjük: Dave Vanian zenekara volt az első brit banda, amely punkkislemezt adott ki, a „nukleáris erejű romantikus szorongás halhatatlan himnuszát”, a New Rose-t, (1976), ők dobták piacra az első punknagylemezt, a Damned Damned Damnedet (1977), és ők az első punkformáció az Egyesült Királyságból, amely az Egyesült Államokban turnézott. Felpörgetett, melodikus punk-rockjuk hatással volt a később kialakuló nyugati parti hard-core hullámra, de nem csak ebben voltak forradalmiak, hiszen Dave Vanian vámpírfétise, baritonja, teátrális horrorimázsa ihlette meg a goth-punkot (UK Decay, Lords Of The New Church), és megtermékenyítették magát a gothszcénát is.

Gót atyafiak

Az 1985-ös Phantasmagoria minden idők egyik legerősebb goth-rock lemeze is egyben, a pesti koncert nyitódalát, a Street of Dreamset is erről az albumról ismerhetjük. A The Damnednek több jellegzetes korszaka is volt, március 18-án mindenki megkapta a magáét, még azok is, akik az új albumuk dalaira voltak kíváncsiak, hiszen a második felvétel, a The Invisible Man az április 28-án megjelenő Darkadelicet promózta. És persze megvolt az őspunk időutazás is, hallhattuk a Love Songot és a Neat Neat Neatet is. De nemcsak egy slágertűzijátékot kaptunk, de egy majdnem eredeti felállást is, hiszen Dave Vanian mellett láthattuk Captain Sensible-t és Brian Jamest is.

A vámpírok bája

Mivel az A38 színpada nem túl nagy, a zenekar még a turné többi helyszínén látható molinóját sem tudta kitenni, de ez a telt házas koncert hangulatát nem befolyásolta. A buli egyik tanulsága, hogy a punkba minden belefér, még a kalap is. Mert olyat már láttunk, hogy a punkzenekarok favorizálják a barettsapkát (a Damned mellett a The Clash is), de a klasszikus kalap sosem volt jellemző. Nos, Vanian az elegáns öltönyében, kalapjában némi hímringyós dekadenciával úgy nézett ki, mint egy argentin tangótáncos. Volt itt minden, masszív pogó, veterán örömkönnyek, a képzeletbeli punkos szambaiskolák karneváli felvonulása, és itt volt Dave Vanian is, aki a vámpíros, élőhalott imázsával maga a punk szimbóluma, hiszen a punk nem halott, ahogy az Exploited is megállapította 1981-ben, hanem élőhalott, visszatérő vámpírjaival.

The Damned

Budapest, A38

2023. március 18.