Íme a bosszúpornó kereskedelmi változata

2024.07.07. 12:50

Könnyen lehet, hogy létezik a bosszúpornónak kereskedelmi változata, legalábbis bizonyos szempontból annak tekinthető Prince különös című, 1999-es The Vault: Old Friends 4 Sale albuma, amit a zsabós zseni legendásan nagy archívumát áttúrva állítottak össze. Most talán az anyag elnyeri méltó helyét az életműben, ugyanis először jelent meg vinylen.

A címénél csak maga a lemez a furcsább.

Egyes vélemények szerint a kiadó így akarta megbüntetni lelépő művészét, akivel persze legalább olyan nehéz volt, mint a Warner dörzsölt ügyvédeivel. Ugyanis a zsenijegyekkel rendelkező Prince csak a színpadokon és a franciaágyas hotelszobákban volt könnyű eset, minden más helyszínen gondok voltak vele.

Elveszett dalok szigete

Például 1985 elején nem ment el a We Are The World felvételére, mert ő gitárszólót akart feljátszani a dalhoz, nem szeretett volna a többi sztárral kórusban énekelni, ezért inkább a Carlos ’n Charlie’s mexikói étteremben várt, hogy hátha Michael Jackson vagy Quincy Jones producer meggondolják magukat.

Az 1999-es albumhoz kiválasztottak tíz 1985 és 1994 között rögzített dalt, amivel a Warner inkább magával szúrt ki, mert a lemez nem lett kereskedelmi siker, nem is keresett rajta senki. Vannak olyan vélekedések, miszerint a The Vault: Old Friends 4 Sale-t valójában Prince állította össze még 1996-ban, és akár így is lehetett, ugyanakkor nagyon úgy tűnik, hogy ebben a formában nem szánta kiadásra. 

A múlt hosszúra nyúlt

Pedig az album tele van gyöngyszemekkel, közülük néhány (She Spoke 2 Me, When the Lights Go Down) bekerült Prince setlistjébe a 2009-es Montreaux-i Jazz Fesztiválon. Ugyanakkor kétségtelen, hogy sem ő, sem a kiadó nem reklámozta a lemezt, Prince nem ment vele turnéra, maga a cover is olyan benyomást kelt, mintha egy sufniban előállított bootleg lenne.

Ráadásul, hogy Prince is bosszút álljon, az album megjelenésével egy napon adta ki a Beautiful Strange című, home videó jellegű klipjét, hogy elvonja a rajongók figyelmét a The Vault: Old Friends 4 Sale-ről. Így aztán a Warner és Prince is boldog lehetett, hogy az album csak a 85. lett a Billboard 200-as listáján, ami a pop egyik legnagyobb előadójától kellemetlen eredmény.

Majd három hónappal később Prince megjelentette a Rave Un2 The Joy Fantastic című albumát, immár erős reklámmal, hogy háttérbe szorítsa a Warner-féle szakítós lemezt. Persze, a pop nagy része melléktermék, több köze van a hulladékfeldolgozáshoz, mint a kreatíviparhoz, ugyanakkor vannak olyan kiadványok, amelyek eleve azért születtek, hogy egy szerződésnek legyenek teljesítményigazolásai.

A magyar pop legnagyobb kamukiadványa

talán a Republic Üss a kazettára! című blöffje, ami dobszólókat tartalmazott, és hasonló alibianyag volt Tátrai Tejleves című végtelenített gitárszólója. A részben a Graffiti Bridge albumra emlékeztető súlyos jazzt és könnyű funkot idéző dalok nagy része azonban simán beleférne Prince hivatalos katalógusába, és főleg a rajongók számára jelentenek gyűjtői csemegét.

Bíboreső a családodra

A felvételek zöme ismeretlen volt a fan club előtt is, ugyanakkor a loungecore-nak becézett She Spoke 2 Me-t hallhattuk Spike Lee A hatodik hang című filmjének soundtrackjén is, a 5 Women című dalt pedig eredetileg Joe Cocker adta elő az 1992-es Night Calls című albumán, Five Women címen. (Valljuk be: Cocker verziója sokkal karakteresebb, ízesebb, mint Prince kissé túlhajtott, modoros előadása.)

Az Extraordinary – amit eredetileg Rosie Gaines szólóalbumára, a Concrete Jungle-re szántak – viszont jobban szólal meg Prince 2002-es One Nite Alone... Live! albumán, arról nem beszélve, hogy az élő verzióban Candy Dulfer szaxofonjátéka rendesen megemeli a produkciót.

Egy életmű  hátralévő része

Három szám (The Rest Of My Life, My Little Pill, There Is Lonely) eredetileg a Bármit megteszek (I’ll Do Anything) című, 1994-es James L. Brooks-vígjáték zenéje lett volna, de végül nem használták, így joggal merülhet fel, hogy az egész lemez egy afféle reszligyűjtemény, de ez a kijelentés nem állja meg a helyét.

Egy zseni lazán felvett szerzeményei akkor is kivételes zenei élményt nyújtanak, ha éppen a dalok a körülmények áldozatai lettek, és afféle mellékterméknek tűnnek az életműben. Azt énekli Prince a The Rest of My Life című dalban, hogy senki sem mondta, hogy a verseny igazságos, de én tovább fogok futni. Nos, mi éppenséggel igazságot tehetünk ezzel a hányattatott sorsú lemezzel, és meghallgathatjuk.

Prince: The Vault: Old Friends 4 Sale
Warner
10 szám, 39 perc

10/7