Mindent le akar rombolni, üzeneteit kanapékba rejtette

Ami a Pink Floydnak a sztereó, a Duran Durannak a videóklip, az Jack White-nak a kétezres években az analóg hangzás melletti tanúságtétel. White napokban megjelent No Name című garázsrockdzsemborija a 2024-es év egyik rockszenzációja. Prédikátorokat idéző analóg evangélium, amely meg akarja váltani a rock and rollt.

Arról szónokol White az Archbishop Harold Holmes című számában, hogy nincs fény a törmeléken át? […] Eljövök a városodba, hogy mindent leromboljak… Azért jöttem, hogy ledöntsem a falakat…, leromboljam az intézményt… Készen állsz az üzenetre? Nos, úgy néz ki, mindenki készen áll arra, hogy megkapja a garázsrock apostolának áldását.

Neveket akarok hallani!

Jack White eljött, hogy lebontsa a falakat, és azzal kezdte, hogy kiadott egy név és címek nélküli, fehér tasakba helyezett korongot, amit ingyenessé tett a Third Man Records nashville-i, detroiti és londoni üzleteiben. Pontosabban, ha valaki vásárolt valamit ezekben a boltokban, ajándékként kapta meg a titokzatos lemezt.

Az albumon gyakorlatilag nincs információ, csak a No Name felirat, valamint a vinylbe vésett, a sorszámok és a Heaven and Hell cím az A oldalon és a Black and Blue cím a B oldalon. Semmi sincs ingyen ezen a világon, legalábbis számomra nem, mondja Jack White az albumot nyitó Old Scratch Bluesban, kifordítva Bob Dylan bonmot-ját (A világon a legjobb dolgok ingyen vannak).

Rejtett értékek

Nos, pont White az, aki bebizonyítja, hogy a szex mellett a rock and roll a legjobb dolog, ideális esetben ingyenes. De nemcsak ingyen adta az albumát, hanem visszaadta a rock and roll mágiáját, izgalmát is, hiszen – bár White hangját és zenei világát beazonosították – néhány napig sokan csak találgatták, hogy mi is ez a kiadvány.

Talán vannak, akik emlékeznek arra, hogy White – aki a világ egyik legnagyobb vinyllobbistája – már 2003-ban, amikor a formátum még nem jött vissza, a White Stripes Elephant című albumának recenzens példányait csak vinylen küldte ki a sajtónak. Talán a legnagyobb vinylhekk is Jack White-hoz kötődik. Az Upholsterers nevű korai projekt zenekarának 100 példányban megjelent kislemezét kanapék kárpitjai mögé rejtette (White és egykori zenésztársa, Brian Muldoon fiatalon kárpitostanonc volt), és eddig csak két példány került elő a szériából.

A 7 inches album tasakja és a korong is átlátszó anyagból készült, White állítása szerint azért, hogy a rajongók még röntgensugarakkal (!) se találják meg azokat. A lemez egyik számának meglehetősen beszédes a címe: Your Furniture Was Always Dead. Nem mondanánk, hogy White őrült lenne, maradjunk inkább a zseni kifejezésnél. És persze izgalmasak az ilyen akciók, de a lényeg mégis az, hogy mit tud mindaz, ami a barázdákon fut.

Mert remek kis színes hír lehet a gazdasági lapokban abból, hogy a No Name vinyl példányai rögtön az eBayre kerültek, ahol a vinylhiénák már 1000 dollárért hirdetik. De a legfontosabb kérdés, hogy Jack White lerombolta-e az albumával azokat a bizonyos falakat, és a No Name valóban a rock and roll apokrif ószövetségi irata, amit egy ókori próféta rejtett el a jövőben, pont erre a lemezre. Vagy az egész csak egy garázsbluesblöff?

A szabadság vándora

Végül is, 2024. augusztus 2-án a Spotifyról is elérhető – immár dalcímekkel – az anyag, és akkor pontot is tehetünk a történet végére, innen már tényleg minden csak arról szól, hogy mi hallható a lemezen.

A No Name Jack White egyik leginkább koherens munkája, lecsupaszított, zord blues-rock, a punk nyerseségével, Willie Dixon-, Led Zeppelin- és Stooges-idézetekkel.

És biztos, hogy nem marad jelöletlen gyűjtői darab, mert ez egy slágerekkel teli album, olyan, első hallásra is megnyerő dalokkal, mint az Archbishop Harold Holmes, a Bombing Out vagy a What's the Rumpus? Itt van minden, ami villamosítja a bluest, energetizálja a punkot, arról nem beszélve, hogy a látomásos utcai beatnik poétikája lenyűgözően lírai. Mi értelme a szabadságnak, ha teljesen egyedül vagyok? – kérdezi White a Terminal Archenemy Endlingben. Például az, hogy megszülessen egy ilyen kiváló album.

Jack White: No Name

Third Man Records /  13 szám / 43 perc

8/10