
Weiler Péter képzőművész munkássága és portfóliója mesterséges intelligenciával fűszerezve.
MEGVESZEMAz Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról, küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t.
Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem jár közben sem kiadó, sem menedzsment, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:
Oké, oké, még én is messze vagyok a jézusi kortól, de tinédzser se most voltam, így néha elfog az a kellemes nosztalgia, milyen könnyű is volt tizenévesen minden – persze ez akkor nem feltétlenül tűnt ilyennek. Lucas Marci a fiatalság esszenciáját fogja meg dalaiban. A húszéves előadó már lassan öt éve pofozgatja alkotásait,
most pedig úgy érezte, végre révbe értek a számok, így elkezdte kiadni a dalokat.
A debreceni zenész nemrég a fővárosba érkezett boldog, egyetemista évekre, közben pedig zenei karrierjét építgeti. Eddig két számot jelentetett meg, első saját dalát Ez az a ház címmel adta ki még januárban. Bár a cím némi nehezítés, hiszen a Tankcsapda jól ismert, azonos nevű slágerével versenyzik, stílusában össze sem mérhető a két alkotás. Marci pörgős, energikus, fiatalos pop-rock, pop-punk hangulatot fog meg. Van benne némi Jonas Brothers- és One Direction-élmény, illetve egy klasszikusabb 5 Seconds of Summer-hatás is, de azért az eredmény mai. A 2020 utáni hatások jelentősek, így nem csak a 2010-es évek zenéjéből merít az előadó.
Szövegében is ezt a vonalat viszi az énekes, ahol a mainstream popdalokra jellemző szóhasználat és tartalmi elemek jönnek elő, de az eredmény teljesen rendben van. Egyedül a szöveg halmozottsága az, ami kicsit a prozódia rovására megy, de ezen túl stílusában megállja a helyét a dal. A szám közepén lévő B résznél kicsit összefolyik pár sor az effektek és a váltott sorok miatt, de ez összességében nem töri meg a számot.
A dalban Kozma Kata producer segítette Lucas Marcit, akivel a 2023-as Petőfi Nagylemez Program apropóján találkoztak. Gitárokon Jenei Ádámot és Meszéna Pétert lehet hallani az alkotásban. Az előadó nemrég egy STAiR-átdolgozással, a Hey Ho! című dallal is megjelent, ami szintén profilba vág nála. Hogy meddig jut a fiatal zenész, egyelőre nem tudni, de szemlátomást önazonos stílust sikerült elcsípnie, és minőségi szinten hozza.
Január végén új dallal jelentkezett a Here We Are zenekar. A csapat szép életútra tekinthet vissza, hiszen első lemezük még 2018-ban jelent meg Lámpás címmel. 2020 óta évente 2-4 dalt csepegtettek a hallgatóknak, de újabb lemez egyelőre nem jelent meg. Mostani számuk, az Őrzöm az álmod azonban mégis eltér a megszokottól, ugyanis az alkotás versenyzik A dal 2025-ös mezőnyében.
A szám a halál előtti perceket mutatja be, amiről a zenekar hozzánk eljuttatott közleményében úgy nyilatkozik:
A dal az elengedésről és a búcsúzásról szól. Pontosabban arról, hogy milyen egy haldokló ember szemszögéből nézni az utolsó perceket, miközben épp a szeretteitől búcsúzik.
Zeneileg jól ismert, modern metálos vonalon mozog a dal, amiben csipetnyi heavy metal hangulat érződik és a metalcore világa is megjelenik. Energikus alkotás, ami szinte végig nagy fordulatszámon pörög, dallamos énekre fókuszál, de azért teret ad egy klasszikus gitárszólónak is. Az anyastílusoknak tökéletesen megfelel a zenekar, szerkezetileg, energia szintjén, hangszeres és énekoldalon is profi. Zenei újítás ugyanakkor nem történik, bár feltehetően nem is volt célja a zenekarnak, hogy nagyon kilépjen a stíluskeretekből.
A csapatnak ez az első alkotása 2025-ben. Hogy A dal mezőnyében mekkora esélye van a bandának, nehéz lenne megmondani. Az elmúlt években a rock-metál formációk viszonylag jól szerepeltek, ha csak a From The Sky zenekart említjük, vagy utolsó előtti eurovíziós versenyzőnket, az AWS-t.
Hogy őszintének lenni könnyebb-e, vagy mindig elhazudni egy-egy balhét, arról vitatkozhatnánk. Nem egyszerű szembenézni rossz döntéseinkkel, de egy idő után már a hazugságokban lévő rendszerhez igazodni is kihívás. Mihályi Dávid, a sajátos nevű letiltott_ zenekar énekese egy időben spicces hülyeségeire kifogásként egy valódi alteregót alkotott, persze azért némileg finomabban, mint Jekyll és Hyde esetében.
A frissen alakult banda fatsinay című szerzeménye – ami a csapat második dala – nagyjából egy hónapja jelent meg. Az alkotásban, ahogy a hozzánk eljuttatott közlemény is részletezi, Mihályi Dávid úgy döntött, elengedi Fatsinay Dezső nevű alteregóját, akit egyetemista éveiben teremtett:
A fatsinay egy búcsúzás az »alteregómtól«, Fatsinay Dezsőtől, akit még egyetemistaként találtam ki egy történet főhőseként. Később, amikor az átmulatott éjszakák alatt valami hülyeséget csináltam, mindig viccelődtem: hát az nem én voltam, hanem a Fatsinay. Meguntam a kifogásait és a magyarázkodásait.
Az alternatív pop-rock alkotás jól szerkesztett. Finom ambientekre és atmoszféraelemekre alapoz, itt-ott velősebb rockzenei megoldásokat is beépít a csapat, de óvatosan, nehogy túlságosan átcsapjon agresszív hangzásba. A túl erős forma az összhatásnak sem tenne jót – többek közt az énekes finom, vékony hangszíne miatt is feszítené a dalt. A prozódia és a szöveg megfelelően működik. A zenekar saját műfajában megállja a helyét.
Ami inkább kérdés, hogy ennek a stílusvilágnak milyen táptalaja van a hazai zenei közegben. Nehéz megmondani, így azt is, hogy milyen jövő vár a csapatra, de a minőségi megközelítés mindenképp biztató.
A banda nemrég egy versfeldolgozást is kiadott. Váradi Szabolcs téged szerettelek című költeményét ültették át hangszeres formába.
A zenekar közben aktívan készül első nagyobb koncertjére is, amit a bolygó zenekar társaságában adnak Budapesten a Turbinában.
Weiler Péter képzőművész munkássága és portfóliója mesterséges intelligenciával fűszerezve.
MEGVESZEM
Rovataink a Facebookon