Több mint negyven éve visszhangzik a bosszú sikolya

Az amerikai polgárháború idején a jelentős vasúti csomóponttal rendelkező Atlantában az unionisták totális háborút alkalmazva – a civil lakosságot figyelmen kívül hagyva – felégették a várost. Amikor a Judas Priest 1982-ben fellépett a városban, újraértelmezte a totális háborút, mert ők csak a lelkek tüzét szították fel, és a győzelmük sem volt kétséges, hiszen 1982 a heavy metal nagy éve volt.

1864 történetét Margaret Mitchell az Elfújta a szélben örökítette meg, míg a Judas Priest 1982. december 11-én, a World Vengeance turné atlantai állomásán, az Omniban rögzített Live in Atlanta ’82 című albumával. A zenekar a Screaming for Vengeance című lemezét népszerűsítette, azt az albumot, amely a Judas Priestet a sztratoszférába lőtte.

A bosszú börtönében

A két piros színű korong jelentősége leginkább abban érhető tetten, hogy a nevezetes atlantai koncert időpontja gyanúsan közel volt a zenekar Unleashed in the East című, 1979-es, Japánban rögzített lemezének megjelenéséhez – ami talán minden idők legjobb metál koncertlemeze. S hogy emeljük a tétet: több metálrajongó azt állítja, hogy az úgynevezett New Wave of British Heavy Metal kiteljesedésében az albumnak nagyobb a jelentősége, mint a koncertlemez dalait tartalmazó sorlemezeknek.

És akkor fel lehet tenni a kérdést: melyik a jobb?

• A sokak szerint utólag jelentősen megigazított Unleashed in the East,
• vagy a British Steel, a Point of Entry és a Screaming for Vengeance dalaival kiegészített, éppen globális sztárra váló zenekar 1982-ben rögzített koncertlemeze?

Faterok motoron

Utóbbi a napokban jelent meg vinylen, barázdáit nem karcolta meg a nagybetűs poptörténelem, korábban csak a zenekar 50 Heavy Metal Years of Music boxsetjének részeként volt kapható CD-n, de azt csak azok a fanatikusok vették meg, akik Rob Halford bőrsapkájában zuhanyoztak, és a fürdőszobájukba be volt állítva egy motor, amelynek hangja Atlanta színpadán is felbőgött.

Az új dupla album 17 dalából öt felvétel (Sinner, The Ripper, The Green Manalishi, Diamonds & Rust és a Victim of Changes) hallható az Unleashed in the Easten, tehát marad 12 remeklés, amely teljes lemezt tesz ki. Annak, aki a zenekar második nagy korszakát (1980–1984) szereti legjobban, a lemez beszerzése kötelező küldetés. Nincs minden üzletben, mert alapvetően a kisebb boltokat támogató Record Store Day-partnereknél kapható, szóval érdemes gyorsan lecsapni rá, mivel az RSD-lemezek limitált példányszámban jelennek meg.

Persze a koncert setlistje mellett a legfontosabb kérdés, hogy milyen az anyag hangminősége. Nos meglepően jó, ahhoz képest, hogy anno inkább csak a dokumentáció miatt rögzítették, kiadni nem akarták, ezért kisebb stúdióapparátussal vonultak a helyszínre. Dave Holland dobjának hangzása néhány dalban csattogós, és a The Rippertnémileg lassabban játsszák a kelleténél, de ez simán belefér, az album méltó párja az Unleashed in the Eastnek.

A Live in Atlanta ’82 vonzereje többek között a remekül összeállított setlistben van. A műsor a zenekar kereskedelmi szempontból rendkívül sikeres Screaming for Vengeance albumára épül, olyan metálklasszikusokra, mint az Electric Eye, a Devil’s Child, a You’ve Got Another Thing Coming, és címadó Screaming for Vengeance.

Szemet szemért

És persze itt a British Steel (1980) két nagy slágere, a Breaking the Law és a zenekar diszkószáma, a Living After Midnight, valamint a kevésbé sikerült Pont of Entry album (1981) két remeklése, a Heading Out to the Highway és a Desert Plains.

Az Electric Eye című dalból tudjuk, hogy semmit sem tehetünk az elektromos szem ellen, nem tudunk elmenekülni, mert mindig figyel, így aztán jobb, ha behódolunk, nem kritizáljuk, hanem megvesszük Live in Atlanta ’82 című albumot.

Judas Priest: Live in Atlanta ’82

Sony (RSD-kiadvány) / 17 szám / 80 perc

8/10