Már a padlón fekszem, most boldog vagy?

A Tiansen 2017-es feltűnése a magyar undergroundban egy olyan élmény volt, amit sosem hittem volna, hogy megtapasztalok. Az általam imádott és szeretett Dance Gavin Dance (DGD) nevezetű amerikai banda – akiket a gitárosuk, Will Swan egyedi és utánozhatatlan játékstílusa és dalszerzési mechanizmusa miatt swancore bandaként kategorizálnak – magyar iterációi voltak, ugyanazzal a stíluskavalkáddal, amit a nagy elődök lefektettek: az r'n'b, a pop és a progresszív metál egy olyan keveréke, amit nagyjából senki sem ismer, nemhogy valaki ilyet játszana.

Anno, mikor összefutottunk a srácokkal egy tatabányai koncertjük alkalmával, akkor meg is beszéltük, hogy nagyjából hat ember van az országban, aki szereti ezt a bandát – mármint a DGD-t – és stílust: ők öten és jómagam. Aztán persze egészen gyorsan ránk cáfolt Magyarország fiatalsága, hiszen többször is végigjárták már a klubokat és a fesztiválokat idehaza – és az országhatáron túl is, elég csak a 2023-as Wacken Open Air-es fellépésüket említeni – olyan zenekarok társaságában, mint az AWS vagy a Down for Whatever, és a közönség száma csak nőtt és nőtt.

A srácok pedig nem voltak restek 2018. december 30-án droppolni a debütlemezüket, az Our weakness-t, ami pillanatok alatt hódította meg a magyar metálkedvelők szívét, köszönhetően Radó Éden énekteljesítményének és színpadi jelenlétének, a hangszeresek Kőbányai Zenei Stúdióban magukba szívott elképesztő tudásának, a bravúros dalszerkesztéseknek, a furcsa és szokatlan megoldásoknak és az olyan daloknak hála, mint az All day, a Bored to see you vagy éppen a záró The sky fell on me.

A folytatásra négy évet kellett várni, az Emerald 2023-ban jelent meg, és címéhez híven hamar ékköve lett az év végi toplistáknak (olyan slágerekkel, mint Trace your lines, a kvází címadó Emeralds of Happiness, vagy éppen az Ajtók mögött), hiszen amellett, hogy a főbb stíluselemeket megtartották a srácok, kicsit tágították is a határokat a magyar szövegnek, vagy éppen Tari Bálint (Eagle Has Landed, As Karma Brings) vendégéneklésének – elnézést, vendéghörgésének – köszönhetően. Ezek a jegyek pedig előrevetítették, hogy a banda nemigen fér már meg a swancore zsánerében, valami másra, valami többre vágyik. A valami többet pedig a 2025 áprilisában megjelent középlemez (EP), az Are you happy now? négy dalában látják.

Zuhanás

A 2024 októberében megjelent Talk című nóta volt az első, amely a készülő anyagot hivatott beharangozni, mindössze másfél évvel a második nagylemez után. Akkor viszont még nem volt egyértelmű, hogy máris jön a harmadik album, vagy csak valami kisebb eresztésen törik a fejüket a srácok, az viszont egyből világossá vált, hogy a gitárokat bőven lejjebb hangolták, Éden pedig behozott egy olyan új elemet, amit eddig felvételen nemigen hallhattunk tőle, csak koncerteken: a screameket (vagyis az üvöltözést). 

Két hónappal később a Clear your mind is megjelent, ez pedig ismét tartogatott magában némi újdonságot, hiszen elektroalapot szintén nem hallottunk még a bandától, noha a popos dallamok és ritmusok nem álltak tőlük távol eddig sem. Itt viszont konkrétan már olyan bandák ugrottak be, mint az Electric Callboy, a Northlane vagy éppen az Ankor, akik bőven kísérleteznek hasonló dolgokkal, ráadásul egészen sikeresen teszik mindezt. A kemény, mélyre hangolt alapok viszont maradtak, ahogy a screamek is, amiket jól hozott a maradék két dal is, de erről egy picit később.

Ugyanis Süli Tomi dobos kérlelhetetlen pontossága és eszement váltásai továbbra is tökéletes összhangban vannak Lakatos Miki basszeros és Mihalik Dávid gitáros tördeléseivel és riffelésével, miközben Bártfai Zsolt dallamai, futamai és tekerései még mindig párjukat ritkítják a magyar mezőnyben. A legnagyobb változás viszont egyértelműen Éden énekében mutatkozik, ugyanis a mélyebb alapok mélyebb dallamokat kívántak meg tőle, ez pedig magával hozott egy szintén egészen érdekes újítást, a rekesztéseket. 

Ezek a rekesztések egy olyan karcosságot adnak az egésznek, ami eddig maximum foltokban volt jelen, most viszont egészen masszív részt hasít ki magának az anyagból olyan bandákat és énekesnőket eszünkbe juttatva, mint Bonnie Fraser a Stand Atlanticből vagy éppen Hannah „Han” Mee a Hot Milkből. Plusz a screamek és a rekesztett részek felváltva a hatalmas, éteri refrénekkel és a „kislányos, visszafogott” énekrészekkel így tökéletesen lekövetik a totálisan őrült zenei kontrasztokat, és kéz a kézben rángatják a hallgatót a mélység és a magasság minden szektorába. 

Most boldog vagy?

A maradék két dal már annyi újítást nem hoz, mint az első kettő, viszont stabilan tartja a fordulatszámot, így egy faltól falig élvezetes, változatos és stílusában hibátlan egészet alkot. A Be proud csúcsra járatja Éden új hangszíneit és egy hiánypótló gitárszólóval is megörvendezteti a nagyérdeműt – bár a Magnum-soundtracknek is beillő utolsó fél percet még meg kellene fejteni –, miközben a címadó a végén talán a legklasszikusabb Tiansen-nóta a négyből, remek gitárfutamokkal, tördelt verzére énekelt nagy dallamokkal és az Our weakness korszakát idéző táncolós refrénnel. A címadó sor egyre dühösebb ismételgetése pedig „már csak kéjes ráadás” – hogy egy klasszikust is idézzek.

Ha voltál már padlón, és onnan próbáltál mosolyogni, akkor ez a lemez rólad szól

– foglalta össze a négy dalt Éden. „A boldogság keresésének illúzióját járja körül: azt a látszólagos utat, amelyet a társadalmi elvárások, klisék és közhelyek kínálnak fel, mégsem vezetnek valódi, mély elégedettséghez” – fogalmazott a banda. „Elkezdődött egy új korszak, és mi tárt karokkal fogadjuk! Amikor elkészült ez a lemez, valami különleges érzés fogott el minket, mert kiléptünk a komfortzónánkból, és úgy érezzük, a maximumot hoztuk ki a helyzetből” – tették hozzá.

A felvételek egyébként Diószegi Kikvel (Down for Whatever) a Stray Heart Recordsban, illetve Kökényes Dániellel (AWS) az Y Sound Studióban készültek, a mixért és a masterért pedig utóbbi felelt. Nemigen van mit szépíteni, a dalok úgy szólnak, ahogy kell, a modern metálsztenderdeknek megfelelően, a mélyek dörrennek, a magasak csilingelnek, és minden tökéletesen és tűpontosan kihallható. Sokaknak ez egy kicsit műanyag, amit maximálisan meg is értek, viszont elvitathatatlan, hogy ez a stílus ezt követeli meg, itt ha valami egy kicsit is koszos lenne, akkor már kakofóniába is fordulhatnának a dolgok, az pedig elvenné az egész élét és varázsát. Ez így jó, ahogy van.

Érdemes még kiemelni, hogy a banda éppen lemezbemutató turnét tart Magyarország-szerte a Sonya és a Dead Gray zenekarok társaságában nocTurné címmel, amelynek még négy májusi állomása hátravan (2. – Dunaújváros, 9. – Pécs, 17. – Veszprém, 23. – Szeged), illetve egy EP-bemutató koncert május 3-án az Instantban, Budapesten.