Mindent túlélt, drogpartikat, motorbalesetet, csajozós tivornyákat, és remek formában van
További Stenk cikkek
-
Feloszlik a Margaret Island
- Egykor az albérletét sem tudta kifizetni, ma milliárdos és a nők kedvence
- Szenvedélyes rituálékat tart egy ősi istennek az angol csapat, milliók kíváncsiak rá világszerte
- Mire utalhat a sárga kanári egy szűk kalitkában?
- A jövő reménységei laposföldhívők, macsók, harci medvék és ingyenélők

A munkanapot ütemező Workday AI platform reklámfilmjében tűnik fel Billy Idol, és cikizni kezdi a multicéges életformát, Paul Stanleyvel és Gwen Stefanival együtt. Billy Idol ezt kérdezi a vállalati dolgozóktól egy fickós stage diving közben:
Azt hiszitek, hogy ti rocksztárok vagytok?
Majd, amikor a vállalati prezentáción a kördiagramos képernyő előtt álló office főnök azt mondja – afféle motivációként – a dolgozóknak, hogy rocksztárok vagytok, Billy hozzávág valamit a képernyőhöz. Billy ugyanis az irodistákkal ellentétben valóban rocksztár, és az ő munkanapot ütemező programja szerint elég, ha tízévente készít nagylemezt, mert ő ezt is megengedheti magának.
Anyám, az álmok nem hazudnak
Legutóbb 2014-ben jelent meg albuma, a Kings & Queens of the Underground, most viszont itt az élettörténetét elmesélő Dream Into It, amiről azt kell mondanunk, hogy kellemes meglepetés. Főleg annak fényében, hogy sokat már nem várunk a jövőre hetvenéves dance-rock istentől, aki még a hetvenes évek végén félreértette a punkok iróniáját, amikor is vicsorogva azt üvöltötte a streetpunk OI Cockney Rejects énekese, Jeff „Stinky” Turner, hogy I Wanna Be A Star.
A 2025. július 8-án a Budapest Parkban is fellépő Billy Idol mindenáron popsztár akart lenni, és ezért félmeztelenül, bőrből készült rövidnadrágban is pózolt a Rolling Stone címlapján 1985-ben, és annyi hotelszobát amortizált le, hogy
a szállodaipar új biztosítási termékeket dolgozott ki.
Idolt egy drogos ámokfutása után még Thaiföldről is kitiltották, de csak akkor tért észhez, amikor 1990 februárjában súlyos motorbalesetet szenvedett.
Amikor a fiúk is táncolnak
Ezzel egy időben a karrierje is karambolozott, és ez minden pillanatában eszébe jut, hiszen azóta acélbeültetés van a lábában. Viszont a kilencedik albuma, a Dream Into It egy kellemesen nosztalgikus, hivalkodóan szórakoztató, műfajokon átívelő dance-punk lemez. Igen, a kilencedik album egy több mint ötvenéves pályán, amivel
nem nyerné meg a termelési versenyt,
cserébe ő adott minden idők legnagyobb dance-rock dalaiból legalább ötöt, a Rebel Yellt, a White Weddinget, a Dancing With Myselfet, a Cradle Of Love-ot és a Shock To The Systemet. Ezek közül néhány a Damned és a Lords Of The New Church-féle dark-pop kiházasítása a Los Angeles-i glam-rockkal. Idoltól azt is tudjuk, hogy a halhatatlansághoz nincs feltétlenül szükség tökéletes nagylemezekre, van, hogy elég néhány, a maga nemében tökéletes popdal is.
A Dream into It albumon Idol ismét elkövette a dance-popos rock and roll bűnöket, és mint minden bűnös, visszatért a tett helyszínére. A Do Not Cross feliratokat széttépve megmutatta, milyen az, ha nincsenek határok sem térben, sem időben.
A lemez egyfelől visszautazik a nyolcvanas évek közepére, másfelől reflektál a kortárs popra is.
Tommy English producer, aki többek között együtt dolgozott a Foster the People-lal, a Blink–182-val és Avril Lavigne-nel is – nagyon érzi a nosztalgikus, nyolcvanas évekbeli pop-punkot, illetve a 2000-es évek kereskedelmi rockját is, és egy kimondottan szerethető albumot hozott össze Idolnak. A kötelező slágerpopszériák mellett itt az Alison Mossharttal, a Kills énekesnőjével közösen előadott John Wayne is, ami a pályafutása egyik legjobb, némiképp Johnny Cashre emlékeztető dala.
Balhék, bulik, csajok
De meglepően jól teljesít a 77 című, Avril Lavigne-nel előadott, mámorítóan nosztalgikus dal is, amely megidézi a hetvenes éveket, amikor Idol, mint a Sex Pistolsot kísérő Bromley-kontingens tagja, nagyokat bunyózott a teddy boyokkal és a skinheadekkel. A Dream Into Iten ismét a régi gitáros és dalszerző partnerével, Steve Stevensszel, valamint Chris Chaney basszusgitárossal (Jane’s Addiction) és Josh Freese dobossal (Foo Fighters) dolgozott együtt.
Az I’m Your Herónak van némi Crhis Isaacre hajazó, merengő rockabillys húzása, de akkor járunk a legjobban, ha hazai pályán játszik. Ilyen például az albumot záró önidézet, a Still Dancing, ami elegánsan reflektál a Rebel Yellre, és mindenre, ami Billy Idol Lynch-féle Dűne-esztétikáját meghatározta a nyolcvanas évek közepén.
A bűnök hangsávja
A pop-punk egyik idősebb államférfijaként a 69 éves peroxidszőke Idol az önreflexív címadó dalában visszatekint a sikereire, a kudarcaira, a hibáira, és a bűneire is, amiket akkor követett el, amikor túlságosan lassan fogta fel, hogy túlságosan gyorsan él, de most ezekből is erényt kovácsolt. És a lemezek pörögnek, mint a bűneim hangsávja. Bébi, haldoklom, haldoklom, hogy éljek. A Dream Into Itet hallgatva azt mondhatjuk, bűneid meghallgatva és megbocsátva.
Billy Idol: Dream Into It
Dark Horse / BMG
9 szám, 35 perc
Rovataink a Facebookon