További Stenk cikkek
-
Ez a harmincéves Morcheeba legújabb jóslata: ideje menekülni a káoszból
- Elveszett barátaikat keresték a fiatalok, az egész játszóteret felforgatták értük
- Minek elmenni Amerikába, ma már itthon is bármit fel lehet gyújtani
- Halálközeli élménye volt, azóta készen áll a szerelemre
- A sátán forradalmárjai Molotov-koktélokkal harcolnak
A Talk Talk The Very Best Of című 2025-ös albumának borítóján sárga kanárit látunk szűk kalitkában, ami arra is utalhat, hogy Mark Hollis, a zenekar 2019-ben elhunyt énekese úgy látta, olyan szűkek a popzene kínálta lehetőségek, mint James Marsh grafikáján a kalitka. Ezért is szakított fokozatosan a poppal, majd a Spirit of Eden (1988) és a Laughing Stock (1991) című műfajteremtő albumokkal a Talk Talk megalkotta a ma is hivatkozási alapot jelentő posztrockot.
Persze akik a The Very Best Of albumot megvásárolják, elsősorban az első három lemez slágereit szeretnék egyben hallani, és ebben nem is okoz csalódást az album. Legfeljebb annyiban, hogy érthetetlen módon lemaradt a My Foolish Friend című, sorlemezen nem található kislemezes slágerük, amelyet a Natural History: The Very Best of Talk (1990) című első válogatásuk nem hagyott ki.
Beszélni nehéz
Viszont Mark Hollis utálta az EMI által összeállított Natural History gyűjteményt, nyilván azért, mert az egyezményes slágereikre fókuszált. Ezen a zenekar már a Spirit of Eden albummal túllépett, és a kortárs zenei hatásokat mutató posztrock mesterművel, a Laughing Stockkal
fel is számolta mindazt, ami valaha a rock and rollhoz kötötte.
Így aztán hiába is perlekednénk Hollis szellemével, hogy miért nincs itt a bemutatkozó 1982-es albumról, a The Party’s Overről még a slágergyanús It’s So Serious és az Another Word is, vagy a második albumról, az It’s My Life-ról a Call in the Night Boy.
Szégyenkultúra
Ugyanakkor ha a napokban vinylen is megjelent The Very Best Of albumon amúgy is itt vannak a legnagyobb slágerek – például Hollis egykori punkzenekarával, a The Reactionnel írt, és alaposan átdolgozott Talk Talk, a Juhász Előd Zenebutikjában is bemutatott Such a Shame, a No Doubt átiratában is ismert It’s My Life vagy a Today – akkor miért kell ügyet csinálni abból, hogy inkább a korai slágerek dominálják az albumot, ha már úgyis The very Best Of a címe.
Slágernek ugyanis nehezen nevezhető bármi, ami a Spirit of Edenről (I Believe in You, Eden, Wealth), illetve a Laughing Stockról (New Grass) ide került. Persze a zenekar így mutatja meg, honnan jött és hová tartott, de akkor felesleges The Very Best Ofként értelmezni, akkor javasolják az örökösök inkább azt, hogy
a két utolsó ambiciózus lemezt önállóan, egységként kezelve hallgassák a rajongók.
Az 1997-ben, tehát közel két évtizede publikált válogatás dalait ezúttal kronológiai sorrendbe rendezték, a For What It’s Worth és a John Cope című B-oldalas dalokat levették a tracklistáról, helyettük került be a New Grass a 1991-es Laughing Stockról, így az utolsó albumot is reprezentáltja a gyűjtemény. A 2025-ös tracklista ennek ellenére egy zökkenőmentes, átszállások nélküli zenés utazást kínál a Talk Talk vonatán.
A műsor a szintipopos slágerekkel kezdőik, majd a New Grass dallal megérkezünk a komoly kockázatokat vállaló posztrock végállomására. Tehát az ezúttal vinylen is megjelent album
afféle fejlődésregény,
a Talk Talk eljutott oda, hogy az atmoszférikus, new age hatású posztrockkal újradefiniálta a rockzene határait, új utakat jelölve ki olyan zenekaroknak, mint a Radiohead, a Doves és az Elbow.
A kocka el van vetve
Guy Garvey, az Elbow énekese nyilatkozta Hollisról a Mojo magazinban:
A punkból indult, és saját bevallása szerint nem volt tehetsége a zenéhez. Az, hogy puszta késztetésből eljutott a legidőszerűbb, legbonyolultabb és legeredetibb zenék megírásáig, számomra olyan lenyűgöző, mint a holdra szállás.
A zenekar talán legnagyobb slágerét, a Such a Shame-et George Cockcroft The Dice Man című regénye ihlette (amit Luke Rhinehart álnéven írt). Az 1971-ben publikált Kockaember egy pszichiáter történetét meséli el, aki kockadobások alapján hozza meg döntéseit. (A Such a Shame klipjének is visszatérő motívuma a dobókocka.) A könyvben azt írja Cockcroft:
Mindenféle mintákba zárjuk magunkat, hogy elkerüljük a új problémákat, és az esetleges kudarcokat; és egy idő után elkezdünk unatkozni, mert nincsenek új problémáink. Ilyen az élet, ha félünk a kudarctoktól.
A Talk Talk a válogatás sorrendjét nem kockadobással döntötte el, hanem az időrendet választotta. Az igazi kockázat az volt, hogy vállalták a kísérletezés esetleges kudarcát. Vállalták, és teljes diadallal értek célba.

Talk Talk: The Very Best Of
Warner
15 szám, 82 perc
Rovataink a Facebookon