Szenvedélyes rituálékat tart egy ősi istennek az angol csapat, milliók kíváncsiak rá világszerte

Kevés olyan gyors és lendületes felíveléssel találkozni manapság, mint a Sleep Token életútja, holott a bandának még a Covid berobbanásával járó nehézségeket is le kellett gyűrnie. A zenekar 2016 óta négy nagylemezt és két középlemezt adott ki, amivel hamar a fesztiválok nagyszínpadaira jutottak, mára pedig arénaturnékat tolnak. Ha pedig kedvük tartja, fellépnek a Wembley beltéri színpadán, ahol már telt házas bulijuk is volt korábban. Történt ez mindannak ellenére, hogy a zenekar tagjainak kilétét rejtély övezi.

A héttagú zenekar ugyanis maszkban, speciális koncertöltözetben lép színpadra, karrierje során pedig mindössze két interjút adott. Hivatalosan csupán ketten alkotják a dalokat, egyikük a frontember, aki Vessel művésznéven fut, másikuk a csapat dobosa, aki II (mint a római kettes szám) néven van jelen. Rajtuk kívül a turnékon ott van III, a zenekar basszusgitárosa, IV, a zenekar gitárosa és az Espera: ez a zenekar háromtagú kórusának neve.

A misztikumot tovább erősíti, hogy színpadon nemigen kommunikálnak a közönséggel. A látványviláguk szintén ráerősít a zenekar körüli rejtélyre, amit a marketingjük, az új dalok bejelentése, a kódolt üzeneteik és az általuk képviselt háttértörténet is növel: eszerint a csapat a Sleep néven említett ősi isten követe, az ő üzenetét képviseli.

Túllépni rajta

Persze ezen a ponton még lehetne azt mondani, hogy nincs új a nap alatt, hiszen a maszkokat már jóval korábban behozta számos zenekar, akár a Slipknot, a tagok személyazonosságának eltitkolásával korábban a Ghost is játszott, míg az ősi isten üzenetének közvetítését is több csapat alkalmazta már, ha csak a fiatalabb kortársak közül a Babymetalt említjük.

Mégis, ami igazán különlegessé teszi a Sleep Token munkásságát, az a rendhagyó stíluskavalkád, amellyel dolgoznak. Sok zenekar alkalmaz crossover megoldásokat, de viszonylag kevés van, amelyik ezt abban a megközelítésben végzi, mint az angol csapat. Az ő zenéjükben megfér egymás mellett az indie pop, a djent, a progresszív metál, a hip-hop, a trap, az elektronikus zene, és még itt-ott a jazzes megoldások is.

A Sleep Token negyedik stúdióalbuma érdekesen és igényesen viszi tovább eddigi zeneiségüket. Ezúttal rengeteget barangol a csapat a mostani indie pop világában a 2020 utáni effektekre és hangzásokra fókuszálva, és hiába akadnak bizonyos pontok, ahol a metálzene leuralja a dalt, többségében nem ez a jellemző, hanem lazább, érzelmesebb vonal.

Felrúgni a szabályokat

Ami igazi érdekessége a lemeznek – és a Sleep Token komplett munkásságának –, hogy felrúgja a mostani hallgatói szokásokhoz való alkalmazkodást. Míg a legtöbb zenekar arra törekszik, hogy a felgyorsult világhoz, a megrövidült befogadóképességhez és a magas ingerküszöbhöz mérten szabja meg dalai hosszát (persze vannak kivételek), addig a Sleep Token meg sem próbál időkorlátot szabni alkotásainak.

A hallgatókat pedig ez nem idegeníti el, hiszen a 2016-ban indult csapat öt évvel később már telt házas turnékat tartott. 2019-ben adták ki első nagylemezüket, amelynek terjesztését a Covid részben gátolta, de a korlátozások feloldása után 2021-ben már megjelent a második korong, 2023-ban pedig a harmadik is. Utóbbival eljutottak arra a pontra, hogy az Egyesült Államokban tartott arénaturnéjukon főfellépőként megtöltötték a többezres és több tízezres helyeket, amikor pedig meghirdették, hogy a legendás Wembley Stadion fedett arénájában tartanak koncertet, a jegyértékesítés megkezdése utáni tíz percben minden belépő elkelt.

Ez pedig igen érdekes tapasztalás, hiszen – persze a rock és metál berkein belül sosem volt annyira kőbe vésve a háromperces limit, mint a a popzene világában – a hallgatottság és a közönség reakciója jól mutatják, hogy néha sikeresebb a törvényszerűségekkel és statisztikákkal szemben teret adni a kísérletező felfogásnak, és lehetőséget adni, hogy a közönség döntse el, számukra mi a befogadható.

Egy nagy hullám

Az album szépsége, hogy tényleg nem köt kompromisszumokat a zenei kérdésekben, de nehézség, hogy ennyi stílust és hangulatiságot bejárva homogén és folyton megújuló zenei világot teremtsen. Az előbbi sikerült, a második nem teljesen. A lemez hullámzása, dinamikája, érzelmi és tartalmi kohéziója remekül működik, de sokszor térnek vissza hasonló dallamokhoz és zenei fogásokhoz (elsősorban a stíluskeverékeket nézve), ami a diverz módon induló albumnak több ponton élét tudja venni,

Tematikailag ezt még talán meg is lehetne magyarázni, hogy a tartalomra akar reagálni vele a csapat, ehhez azonban túl hosszúak egyes betétek és visszatekintések. Kicsit olyan a végeredmény, mintha kinyitna egy zenei kérdést, amire végül nem tud, vagy nem akar választ adni – hogy a kettőből melyik, azt csakis Vesselék tudhatják biztosan.

Összességében az Even in Arcadia mégis remek album rengeteg izgalmas ötlettel, megvalósítással, gondolattal. Érzékeny, zeneileg profi, magas színvonalon igyekszik progresszív megvalósításokkal előremutató eredményt teremteni. Apróbb hibái (ha egyáltalán ezt lehet valódi hibának nevezni) csupán lépten-nyomon gyengítik, és annyit lehet érezni, hogy lett volna ott még egy kevés, ahonnan ezek a remek ötletek jöttek, de valamiért beragadtak a palackba. Ettől függetlenül is figyelemre méltó alkotás, ami joggal emelt még egyet a Sleep Token munkásságán és pozícióján a rock- és metálzene berkein belül – és azon kívül is.

8/10