Filmzenés táncdalok is vannak itt a férfiak piszkos fantáziáiról

A 2001-es We Love Life után More címmel új Pulp-album jelent meg, ami önmagában is szenzáció, különösen annak fényében, hogy a harminc éve publikált Different Class mellett ez az életmű legjobb ajánlata. Nem csoda, hogy a zenekar is ünnepi hangulatban van.

Azt énekli Jarvis Cocker a Got to Have Love című artpop dalban, hogy gyújtsd meg az összes gyertyát, mert egyszerre jött el az összes születésnapod. Ugyanakkor Jarvis hozzáteszi, hogy az ünnepnek és magának az életnek is csak akkor van értelme, ha szerelmesek vagyunk, mert szerelem nélkül csak bolondot csinálunk magunkból, és különben is,

Erős szavak ezek. Cocker tele van rock and roll bölcsességekkel, és azt is állítja a Grown Ups című dalban, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz borokat igyunk.

Szex, szerelem, család

És ez igaz a popra is. Az élet ahhoz is rövid, hogy rossz lemezeket hallgassunk, de szerencsére a More barokk popja igazi meglepetés, a kellemes fajtából, egy album az élethosszig tartó felnőtté válásról, és ahogy kell, a szokásos szarkasztikus humorral és őszinteséggel.

A Pulp diadallal tért vissza, ami ragyogó hír annak fényében, hogy úgy tűntek el 2002-ben, hogy észre sem vette senki. Tegyük hozzá, hogy nem is keltett különösebb feltűnést a 2001-ben, Scott Walkerrel rögzített We Love Life sem. Úgy tűnt, a Pulp egyszerűen elmúlt, hogy néhány évig izgalmas karakterek voltak a brit pop csillagegén, akkor, amikor majdnem minden az Oasis és a Blur nagy háborújáról szólt, de csak ennyi… Aztán az idő mégis őket igazolta, és egyre többen mondták, hogy a Different Class a brit popkorszak legintellektuálisabb és egyben legelegánsabb albuma.

Idősebbek is elkezdhetik

És most úgy tűnik, hogy a Pulp ott folytatja, ahol karrierjük csúcsán álltak, amikor a Different Class albummal headlinerek voltak az 1995-ös Glastonbury fesztiválon. És persze remek munka volt a tavaly újra összeálló Blurtól a The Ballad of Darren is, de a nagy összeállások legizgalmasabb, leginkább fényűző albumát a Pulp követte el a More-ral.

Annak ellenére is revelatív a lemez, hogy alapvetően ugyanazokat az egzisztenciális meditációkat halljuk, hol diszkóritmusban, hol Scott Walker igézetében, amelyeket az elmúlt harmincöt évben is hallottunk. Itt vannak a gall jellegű indie sanzonok a szex felszabadító erejéről, csillogó diszkószámok és filmzenés táncdalok a férfiak piszkos fantáziáiról. A mesélő viszont már nem késő harmincas, hanem hatvanpluszos, aki úgy néz ki, mint a saját nagyapja, és ettől betegebb az egész, de annál jobb.

Az öregedéssel nem ér véget az élet, nem kell, hogy olyan szánalmasak legyünk, mint az idős olasz politikusok a diszkók parkettjén. Cocker arról énekel a Sunrise-ban, hogy amikor fiatal volt, utálta a napot, mert mindenre rásütött, amit csinált, és minden, amit tett, csak megtöltötte élete hamutartóját. Úgy érezte, hogy szánalmas volt minden, amit elért, de ez már megváltozott, mert felismerte a napkelte erejét. Szóval, afféle életvezetési tanácsadás is jár a hallgatónak. Arra, hogy minden napfelkelte ajándék, Cocker akkor jött rá, amikor 2023-ban elhunyt basszusgitárosuk, Steve Mackey.

Hé, bébi, kezdjünk el élni!

Cocker Mackey halála után azt nyilatkozta a Mojónak, hogy amikor valaki, aki fontos neked, meghal, nem tudsz nem gondolni a halandóságodra, és arra, hogy ha még élsz, akkor képes vagy alkotni.

A James Ford producerrel készült album nemcsak slágertűzijáték (Spike Island, Tina, Grown Ups, Got to Have Love), és a rajongóknak készült szolgáltatások összessége, hanem kései főmű is, a Different Class ikerpárja. A Farmer’s Marketben Cocker arról énekel, hogy még mindig az álmain dolgozik, majd felteszi a kérdést: Hé, bébi, nem lenne itt az ideje, hogy elkezdjünk élni? Szerintünk igen. És kezdhetjük az egészet azzal, hogy meghallgatjuk a Pulp új lemezét.

Pulp: More

Rough Trade / 50 perc / 11 szám

8/10